A könyv az ókortól napjainkig vezeti az olvasót a téma taglalása során. Olvashatunk a Julius Caesar elleni merényletről, melynek indítéka a köztársaság védelme volt. A sors iróniája, hogy a diktátor halála csak egy másik egyeduralkodó helyébe lépését eredményezte, aki ugyan más módszerrel, de végül is elődje nyomvonalát folytatta. II. Philipposz makedón király szintén összeesküvés következtében fejezte be földi pályáját (saját testőre gyilkolta meg), hogy fia, III. Alexandrosz előtt tisztítsa meg a hatalomhoz vezető utat, s ő vezesse a korábbi (Hellasz elleni) perzsa támadást megtorló hadjáratot. A politikai gyilkosságoktól nem volt mentes Egyiptom és a Kelet sem, bár a könyv számos valós vagy mondabeli gyilkosságról nem tesz említést. (Például a római mondabeli királyt, Romulust zsarnoksága miatt a szenátus tagjai tették el láb alól: állítólag a szenátorok feldarabolták, s mindenki egy darabot csempészett ki magával.)

Angliában II. Henrik közvetve felelős volt Thomas Beckett canterburyi érsek megöléséért, melyet három lovag hajtott végre – horribile dictu – az oltár előtt, a papság érdekvédelme nem volt mindig kifizetődő. A XV. században Firenzében a Medici- és a Pazzi-bankház közötti érdekellentét vezetett Giuliano de’ Medici halálához, testvérének, Lorenzónak sikerült a sekrestyébe menekülni. Akkor kapta bátyja a gyilkos döfést, mikor a szentostyát mutatták fel. III. Henrik és Guise Henrik a vallásháborúk áldozata lett. Az álarcosbál is ideális terep volt a gyilkos tervek realizálásához: III. Gusztáv svéd király végzetéhez abszolutisztikus törekvései vezettek. III. Péter és I. Pál orosz cárok udvari cselszövés áldozatai lettek, melyet alattvalóik sorozatos megsértése (véleményem szerint a hatalmi téboly) váltott ki.

A gyilkos merényletek hazánkat sem kerülték el. Gyanús körülmények közt hunyt el I. Béla (vajon miért omlott össze a trónszék?), Zá(c)h Felicián sikertelenül próbálkozott Károly Róbert és családja meggyilkolásával. E kettőről azonban nem esik szó a könyvben. Ferenc József ellen Libényi János csákvári szabólegény kísérelt meg merényletet, mikor a Burg területén sétált. Tisza István miniszterelnökkel szemben sikertelen és sikeres merényletet egyaránt elkövettek, előző esetben a parlamentben lőttek rá, a másodikat az őszirózsás forradalom első napján a gróf Hermina úti villájában követték el: katonák egy csoportja betört a házba, felelősségre vonta a háborúért, majd rövid szóváltás után agyonlőtték.

Szovjet-Oroszországban egy zsidó nő, Fanni/Dora Kaplan Lenint a szónoklata közben sebezte meg életveszélyesen, aki túlélte a lövést, ezzel együtt megkezdődött a véres politikai leszámolás időszaka. Trockijt azonban mexikói száműzetése sem mentette meg Ramón Mercader jégcsákányától. Luigi Lucheni a Genfi-tavon egy megélesített reszelővel sebezte halálra Sisit. A merénylő célja eredetileg az volt, hogy meggyilkolja az orléans-i herceget, aki az utolsó pillanatban mégsem utazott oda. Erzsébet sajnos éppen kapóra jött neki.

A két világháború között számos kiemelt személy lett áldozat: I. Sándor jugoszláv király, Engelbert Dolfuss osztrák politikus, Walther Rathenau, a weimari köztársaság külügyminisztere – a könyv nem beszél róluk, akárcsak Horst Wessel aktivistáról, aki bár verekedés közben vesztette életét, a nácik ezt követően mártírként tisztelték (nevét viseli az SA harci induló dal, amely később az NSDAP párthimnuszává vált: Horst-Wessel-Lied). A párizsi követségi tanácsos a zsidó kiutasítások miatt lett áldozat (Németországból kiutasították, Lengyelország nem fogadta be őket), a sors iróniája, hogy ellenezte az intézkedést, amelynek a következményei azonban súlyosak lettek (kristályéjszaka).

A nagy szerencsés Adolf Hitler volt, aki számos merényletet élt túl. Az utolsóra 1944. július 20-án került sor a kelet-poroszországi főhadiszállásán. Az asztal alatt elrejtett bombát a Führer önkéntelenül eltolta a lábával, nem sejtve, hogy ezzel a saját életét mentette meg. A detonáció számos tiszt halálát okozta, rettenetes megtorlás következett, s Hitler bár rongyosan, de fogadni tudta az órákkal később hozzá érkező Mussolinit. Reinhard Heydrich prágai protektorátus megölése Lidice lerombolásához vezetett.

A Brit Korona legszebb gyémántja, India 1947-ben visszanyerte függetlenségét. Gandhi tevékenységének elévülhetetlen érdemei voltak, azonban a félsziget mohamedán és hindu részre való szétválását nem tudta meggátolni, egy hindu fanatikus gyilkolta meg. Két indiai miniszterelnök, anya és fia (Indira és Radzsiv Gandhi) is politikai gyilkosság áldozatai lettek: a merénylő a testőrségből származott, az indíték a szikhek sérelme, valamint a ceyloni tamil-szingaléz ellentétben való állásfoglalás volt.

Tűzfészeknek bizonyult Izrael a palesztin-zsidó ellentét kapcsán. Jichák Rabin izraeli kormányfő és Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetőjének sikeres tárgyalása a megegyezés reményét vetítette elő. Mindketten Nobel-békedíjat kaptak, de a miniszterelnököt egy zsidó fanatikus megölte, ezért a békülési törekvés megfeneklett.

Amerikai elnökök közül négyen végezték be életüket gyilkos merényletben. Abraham Lincoln vesztét egy déli színész bosszúja okozta (nemrég fejeződött be az észak-amerikai polgárháború észak győzelmével), a Ford Színház páholyában került sor a merényletre. A Kennedy-fivérek közül ketten voltak elnökaspiránsok: John Kennedy bátyja, Joseph halála után került a családi előtérbe, hogy elnökké legyen. 1963. november 22-én Dallasban érte Lee Harvey Oswald lövése. A gyilkosság körülményeit máig vitatják, nem hisznek a magányos gyilkos elméletében, sokan politikai összeesküvést sejtenek a háttérben. Bátyját, Robert F. Kennedy-t elnökválasztási kampánya során Los Angelesben, az Ambassador Hotelben sebezte meg végzetesen Sirhan Shirhan. Ronald Reagan elnököt is meg akarta gyilkolni egy olyan személy, aki Oswald módjára akart bekerülni a történelembe.

II. János Pál a XVI. század óta az első olyan pápa volt, aki nem az Appennini-félszigetről származott. Lengyel révén hallatlan népszerűségre tett szert abban a szocialista Lengyelországban, ahol a katolikus vallás széles tömegeket hódított meg. A keleti titkosszolgálatok célkeresztjében (érthetően) fontos célpontnak bizonyult. A bolgárok szervezhették be Ali Ağca török állampolgárt, aki a szélsőjobboldal tagja volt. A pápa túlélte a merényletet, és megbocsátott Ağcának.

A politikai merényletek láthatóan eredhetnek érdeksérelmekből (melyek lehetnek ideológiaik, gazdaságiak), indítékaik származhatnak feltűnési vágyból, de számos olyan is akad, amely lélektani indíttatású (John Lennon). Jonathan J. Moore mindezekről ad részletes áttekintést.

Csiszár Antal