A Debreceni Református Kollégiumban található adatok alapján a Bihar megyei Albison, némely források szerint azonban Nagylétán látta meg a napvilágot. Édesapja, id. Irinyi János uradalmi igazgató, kiváló mezőgazdász volt, negyven esztendeig a nagylétai uradalom felügyelője, amelyet mintabirtokká fejlesztett.

Az ifjabb Irinyi János elemi iskoláit Nagylétán végezte 1823-tól 1827-ig, majd Nagyváradra került, ahol 1834-ben fejezte be középiskolai tanulmányait. Apjának nagy tervei voltak a fiával, őt azonban jobban érdekelte a fúrás-faragás. Eleget téve a szülői elvárásoknak a debreceni kollégiumban jogot tanult, és 1836-ban jeles diplomát szerzett. Mivel a jog nem érdekelte, a bécsi Politechnikumba iratkozott be, ahol a híres erdélyi Meissner Pál professzornál vegytant (kémiát) hallgatott.

Bécsi tanárának egyik sikertelen kísérlete adta az ötletet, hogy az akkor már egyébként ismert foszforos gyufa fejében a veszélyes (robbanásszerűen lángra lobbanó) káliumklorátot ólomperoxiddal helyettesítse. Ezzel feltalálta a zajtalanul gyúló, úgynevezett biztonsági gyufát. Maga a gyufa szó is az ő találmánya.

Ötletét nem szabadalmaztatta, hanem eladta a magyar származású Römer Istvánnak, akinek Bécsben gyufagyára volt. Römer 1833-ban kezdte a kálium-klorát tartalmú foszforos gyufák gyártását, és 1834-ben szabadalmat kapott arra, hogy a kálium-klorát egy részét ólom-nitráttal vagy míniummal (Pb,04) helyettesítse.

1837-ben Berlinben az ágyú- és robbanóanyaggyárban vegyésztechnikusi oklevelet szerzett. Majd Magdeburg, Köln, Düsseldorf, Frankfurt és Stuttgart következett, végül Hohenheimben mezőgazdasági végzettséget kapott. 1838-ban jelentette meg Berlinben elméleti kémiával foglalkozó könyvét.

Öccse, Irinyi József tagja volt a márciusi ifjaknak, ő fogalmazta meg a 12 pontot. A szabadságharc bukása után halálra ítélték, de később kegyelmet kapott, 37 éves korában hunyt el. Ő fordította le Harriet Beecher Stowe Tamás bátya kunyhója című regényét.

Irinyi Jánost Kossuth Lajos az állami gyárak főfelügyelőjévé nevezete ki. A szabadságharc bukása után hat év börtönbüntetést (a hírhedt pesti Újépületben raboskodott), majd kegyelmet kapott. Kiszabadulását követően újra Vértesre ment gazdálkodni, az ötvenes évek derekán a debreceni gőzmalomban helyezkedett el. 1868-tól szolgabírói állást töltött be Bihar megyében, majd az István malom igazgatója volt Debrecenben.

Későn, 51 éves korában nősült meg. Neje Baranyi Hermin volt, két gyermekük született. 1888-ban váratlanul meghalt a felesége. Még négy évet dolgozott a malomban, majd 1892-ben nyugdíjazták, és gyerekeivel visszaköltözött Vértesre. Ezután teljesen visszavonultan élt halálig. 1895. december 17-én hunyt el Vértesen.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia; Hosztafi Sándor: 100 éve hunyt el Irinyi János.= In.= Debreceni szemle, 1997. 3-4.sz. 493-49. p.; Varga János: Irinyi János, a zajtalan, robbanásmentes gyufa feltalálója.= In. Századok, 2018. 10. sz. 1272-1281.p.; Kardos István: Egy sokoldalú feltaláló: Irinyi János (1817-1895).= In.= Ezredvég, 2001. 12.sz. 77-78.p.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.