Carl Gustaf Emil von Mannerheim a finn-szovjet téli háborúban csillogtatta meg parancsnoki kvalitásait; Francisco Franco nevéhez a spanyol köztársasági kormány katonai úton történő leverése és negyven év teljhatalmú politikusi pályafutása kötődik; Józef Piłsudski, a húszas évek szovjet-lengyel háborús hőse a független, egységes Lengyelország helyreállítását tűzte ki célul; Ion Antonescu mint katona és politikus is jeleskedett; Henri Philippe Pétain az első világháborús Verdun megvédője volt, hogy a második világháborúban rossz oldalra álljon; Horthy Miklós Ferenc József szárnysegédjeként kezdte karrierjét, majd a Nemzeti Hadsereg megszervezése fűződik a nevéhez, hogy az államhatalom legmagasabb polcára emelkedjék mint kormányzó, bukása után pedig náci védőőrizet jutott ki neki, végül Portugáliában hunyta le a szemét (a rendszerváltozás után került sor hazai, kenderesi újratemetésére).

A fent felsorolt politikusok eltérő származásúak voltak, egyesek ősei földművesek, másokéi nemesek, vagy éppen katonák. A politikai hatalmat viszont egységesen autoriter módon, illetve diktátorként gyakorolták. A korrupcióellenes harc, a nemzeti egység helyreállítása került koncepciójuk középpontjába. Tevékenységük színtere eltérő államformák keretében zajlott: királyság, köztársaság. Magyarország esetében a királysági államforma volt a jellemző, anélkül hogy koronás fővel rendelkeztünk volna, így lett Horthy kormányzó.

A második világháborúban mind Horthy, mind pedig Antonescu a németek oldalán harcolt, egyben a két ország között ellentét feszült Erdély kérdésében, mely a második bécsi döntést követően felerősödött. A zsidókérdés megoldását mindkét politikus felkarolta, igaz, Horthy – a nemzetközi tiltakozás hatására – leállította, Antonescu pedig más úton „oldotta meg”. Pétain Franciaország déli részén hozta létre az új „Francia Államot”, mely a németekkel szorosan együttműködött, a háború vége felé azonban államának önállósága mind formálisabbá vált. Franco, bár a köztársaság elleni harcában német és olasz katonai támogatást kapott, nem lépett be a világháborúba, Hitler nagy csalódására. A tábornok haláláig gyakorolta egyeduralmát, ugyanakkor előkészítette a monarchia visszaállítását, amely I. János Károly király személyében realizálódott.

Horthy szembefordult egykori feletteséve, IV. Károllyal, s az uralkodó kétszeri visszatérési kísérlete kudarcba fulladt. A húszas években Horthy szabad kezet adott gróf Bethlen Istvánnak, aki így sikerrel konszolidálta a gazdasági és politikai rendszert. A szélsőjobbal és a szélsőballal szemben egyaránt határozott fellépést ígért, de a harmincas években a politikai paletta előbbi felé lengett ki. Antonescu háborúból való kiugrása után, Horthy is kísérletet tett ugyanerre, de ezt a németbarát tisztek szabotálták, így maradtunk a németek oldalán, és Horthyt Szálasi Ferenc váltotta. Ami a háborús bűn felelősségét illeti, Horthyt csak tanúként idézte be a nürnbergi törvényszék, Antonescut kivégezték, Pétain pedig elkerülte a halálbüntetés végrehajtását.

A könyvben sok érdekességet olvashatunk házasságról, családi viszonyokról, politikai ellenfelekről, illetve betekintést nyerünk ezen politikusok megítélésének eltérő nézőpontjaiba is.

Csiszár Antal