Tóth Béla a lovakkal gyerekkorában kötött életre szóló barátságot. A lovas környezet, a lovak mély anatómiai és lélektani ismerete fontos szerepet kapott későbbi művészi, szobrászi fejlődésében. A művész 1980 óta Csongrádon élt feleségével, Takács Erikával. Két lánya és egy fia született, utóbbi szintén szobrász.

Pogány Gábor Benő szobrászművész megemlékezésében a következőket hangsúlyozta:

„Az a tanítással töltött nyolc év, amíg a Budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában dolgozott, mindnyájunknak, akik a növendékei lehettünk, meghatározóvá vált. Megtanított bennünket a formák megértésére és azok viszonyainak érzékeny plasztikus megjelenítésére rajzban és térben egyaránt. Nemcsak rajzolni tanultunk, hanem gondolkozni és fogalmazni is. Módszerével máig tartó szakmai alapokat kaptunk, ami hamar megmutatkozott abban, hogy szinte minden növendékét felvették vagy a képző- vagy az iparművészeti főiskolára. Egykori tanítványiból nemcsak kitűnő rajztanárok, hanem sokan hazailag és nemzetközileg is elismert képző- vagy iparművészek, restaurátorok, scenikusok, színházi szakemberek lettek. Szép lassan olyan közel került hozzánk, hogy atyai jó barátunkká vált. Nem véletlenül az első osztálytalálkozónk is nála, Csongrádon a „Köröstorokban” volt, ami mindnyájunk számára életre szóló emlékünk maradt. Mindenekfelett egy önazonos, hiteles, valódi művészként igazi példaképünkké vált…

…Szobrászként nem tudok elfogultság nélkül nyilatkozni egykori mesteremről, annál is inkább, mert a középiskola befejeztével nem ért véget a kapcsolatunk. Számos jelentős köztéri művének megvalósításában vehettem részt. Ez lehetőséget adott arra, hogy megtanulhassam a köztéri szobor elkészítésének módszereit. Megtanította – amiért mai napig hálával tartozom –, hogy a köztéri szobor számára a legfontosabb az elhelyezés, a tájolás, a környezeti elemekhez való alkalmazkodás. Az elhelyezés egy szobor életében döntő jelentőségű, mert egy jól sikerült alkotást teljesen tönkre lehet tenni rossz elhelyezéssel.

Legfontosabb az a szobrászi megközelítés, ami nem merül ki abban, hogy naturálisan visszaadjuk a látványt, hanem úgy tisztelgünk a teremtett valóság csodái előtt, hogy miután megértjük a jelenséget, többet adjunk abból vissza egyszerű lemásolásnál. Ezzel a markáns szemlélettelt készült alkotásai messze kiragyognak a kortársak művei közül.”

Lipovics János győri iparművész, szobrász felszólalásában elmondta:

„Különleges alkalom ez a kiállítás, mert egyetlen szóval össze lehet foglalni ezt az eseményt. Ez a szó, hűen Tóth Béla sokszor elhangzott tanításához, hogy „a kevesebb több” – a KÖSZÖNET.

Maga a kiállítás ötlete, a vágy, hogy szeretne az egykori tanítványaival egyszer közösen kiállítani, a Mesterünktől, Tóth Bélától eredt. Szeretettel és tisztelettel gondolt ránk. Sok egykori tanítványával volt remek szakmai és emberi kapcsolata, mindig érdekelte, hogy mi van velünk, mit dolgozunk, hogy éljük meg a világ változásait, mindennapjainkat. Olyan ember volt a tanítványai számára, aki mindenben megtestesítette a hiteles művészt.

Külön köszönet Pogány Gábor Benő szobrászművésznek, a Szolnoki Művészeti Egyesület elnökének, hogy ez a kiállítás tavaly nyáron, Szolnokon, az Aba Novák Agora kiállító termében, még Mesterünk életében, személyes részvételével megvalósulhatott.

Köszönettel tartozom Tóth Bélának e kiállításunk kapcsán, hogy 40 évvel az érettségi után ismét megtalálják egymást az egykori évfolyam- és kollégista társak. Van mit mondanunk, mutatnunk egymásnak, hiszen eltelt szinte egy élet, belenőttünk a bőrünkbe. Az egymás iránti figyelmet, egyfajta szakmai és emberi szolidaritást Tóth Béla még a halála után is „elrendezte” nekünk, tanítványainak.

Köszönet a Mester fiának és későbbi alkotótársának, Tóth Dávid szobrászművésznek is, hogy folytathattuk itt a szolnoki kiállítást, és jelenlétével is megtisztel bennünket. (Az Ő munkája itt, Győrben a Bem téren álló Magyar-Lengyel Barátság emlékmű.)

Köszönet illeti az egykori tanítványokat, akik Béla hívására ilyen sokan csatlakoztak e kiállításhoz, és félretéve az élet mindenféle gondjait, fontosnak érezték, hogy egy-egy munkával kifejezzék tiszteletüket immáron mesterünk emléke előtt is.

Köszönet a házigazdáknak, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumnak, hogy fogadta ezt a különleges kiállítást, lehetőséget biztosítva arra, hogy minél szélesebb körben be tudjuk mutatni, különös tekintettel a művészeti oktatásban dolgozó pedagógusok és diákok számára is.

Végül, de nem utolsósorban, köszönet a kiállítás látogatóinak, ha időt és figyelmet szánnak arra, hogy vizuális élményként magukévá tegyék e különleges kiállítás kincseit.”

A kiállítást dr. Feledy Balázs művészeti író, jogász nyitotta meg. A magyar művészeti életben fél évszázadon át ténykedő, forgolódó emberként természetesen személyes kapcsolatok is fűzték Tóth Bélához, és ezekből az emlékekből osztott meg rengeteg momentumot a jelenlévőkkel. Tőle tudhattuk meg azt a szomorú tényt is, hogy Tóth Béla felesége (Takács Erika, akinek szobor portréja is látható a kiállításon) férje temetése után három nappal szintén eltávozott családja köréből.

Vörös Róbert dramaturg, író, színházrendező egy Ady-vers felolvasásával búcsúzott egykori szeretett tanárától. A megnyitóünnepség végén Tóth Béla unokája, Tóth Benedek Ágoston gitárzenéjével búcsúztatta a közönséget.

***

Az egykori tanítványok egy-egy alkotással szerepelnek a kiállításon, míg Mesterük életművéből jellemző keresztmetszetet láthat a közönség. A kiállító művészek:

Tóth Béla (1941-2022) – szobrászművész
Bánsághi Miklós – festő-restaurátor, szobrász
Bíró Lajos – szobrászművész
Bozóki Mara – díszlet-jelmeztervező
Böjte Horváth István – szobrászművész
Czene Csaba – színész, szobrász
Dani László Attila – festő- és grafikusművész
Döbröntei Zoltán – festőművész
Győrfi Lajos – szobrászművész
Hartung Sándor – festőművész
Id. Horváth István – szobrászművész
Lipovics János – iparművész, szobrász
Lukácsi László – üvegszobrász
Majoros István – szobrászművész
Molnár Zoltán – rajztanár, intézményvezető
Molnár Péter – szobrászművész
Nádasdy Zoltán – pszichiáter, festőművész
Papp Edit – festő
Paulinyi Tamás – író, költő, főszerkesztő, előadó
Pogány Gábor Benő – szobrászművész
Smetana Ágnes – üvegművész
Szegedi Zsolt – keramikus művész
Szinvai Pál – szobrász, keramikus
Tóth Dávid – szobrászművész
Tóth Sándor – kerámia- és porcelántervező művész
Turcsányi Judit – kerámia- és porcelántervező művész
Varga Zoltán Zsolt – szobrász
Vörös Róbert – dramaturg, író, színházrendező

A kiállítás május 8-ig tekinthető meg kedd-vasárnap között nyitvatartási időben, naponta 10-18 óra között (9022 Győr, Nefelejcs köz 3.) 

Molnár György
művészetbarát, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Tóth Béla és tanítványai – Kiállítás a Magyar Ispitában

Molnár György fotói

34 kép