A Győri Ipartestület Művészi-kézműves szakosztálya és a Győri Alkotók Napóra Egyesület egykori tagja előtt tisztelgő tárlat megnyitóján Bakos-Kiss Gábor, a Győri Nemzeti Színház igazgatója szavalta el Reményik Sándor Akarom című versét, Sík Frida, a Győri Nemzeti Színház színművésze pedig énekkel szerepelt.

Dr. Horváth Sándor Domonkos, a győri könyvtár igazgatója mondataiban nemcsak méltatta Bögi Tamást, akit városszerte mindenki ismert, szeretett és tisztelt, hanem egyben egy olyan életútról is beszélt, amely az emberi pozitív beállítódás, lelkiismeretes tenni akarás és jó értelemben vett alázat mentén példaként szolgálhat mindnyájunk előtt.

„Uram Irgalmazz, hajoltak földig a beduinok a homokdűnék fölé emelkedő nap irányába. Mert tudták, hogy mi az a hatalom, amely mellett porszemnyit se számít az ember.

Uram Irgalmazz, könyörgünk a szentmisén vasárnaponként, esküvőn és a végső búcsúzás idején, mert tudjuk, hogy mi, emberek tollpihe vagyunk a kiszámíthatatlan, átláthatatlan forgatagban. Tervezgetünk, számítgatunk, reménykedünk, aztán megtörténnek a dolgok, csak úgy, ahogyan meg szoktak történni, váratlanul vagy egy feltartóztathatatlan folyamat részeként.

Uram Irgalmazz, mondjuk, ha veszélyben érezzük magunkat, és ugyanígy fohászkodunk, ha valami váratlan dologgal szembesülünk. És néha olyankor is kicsúszik a szánkon ugyanez, ha valami elképeszt, lenyűgöz bennünket.

A változó világ néha hihetetlenül gyönyörű, máskor szörnyűséges. És vannak emberek, akik ennek a világnak a krónikásai. Ecsettel, billentyűzettel, zenével, filmmel, fotómasinával.

Az 1951-ben született kiváló fotóművész, győri polgár, fény-krónikás: Bögi Tamás is ilyen ember. Évtizedek óta a társam a kulturális életben, amely idő alatt mindössze néhány mondatot beszéltünk. Mert nem a szavak embere, hanem az öröklét krónikása. Kamerájával ott volt mindenütt, ahol valami izgalmas történt, hihetetlen munkabírással és a szinte láthatatlanná tevő szerénységgel rögzítette képbe a végtelent.

Miközben Tamás fotóit nézem, az örökkévalóság tekint vissza rám. Ha nem hinné valaki, vagy esetleg elfelejtené a napi megpróbáltatások között: bizonyítják, hogy gyönyörűségesen, fájdalmasan szép az élet.

Tamás kameráján keresztül láttatja a mikrovilágot, láttatja a makrovilágot, a formák mögött a megfoghatatlant, a szellemet, a lelket. Tamás szerepe jóval több, mint egy ember a kamera mögött: finom egyénisége és végtelenül érzékeny lényeglátása, ember és valóságismerete művésszé avatja.

Bögi Tamás soha nem állt sorba semmilyen elismerésért, tehetsége azonban utat nyitott a kitüntető visszajelzéseknek, hazai és nemzetközi szerepléseknek, de legfőképpen utat nyitott az emberi szívekhez. És mi úgy szerettük, hogy szinte természetes volt, hogy mindig jelen van, szinte természetes volt, amint káprázatos vizuális eposzt ír az árnyékkal, a fénnyel és a színnel.

És most csalatkozva, hitetlenül döbbenünk rá, hogy már nincs közöttünk.

Kedves Tamás, nagyon köszönjük, amit értünk, a győri, a hazai és a nemzetközi kultúráért, művészetért teszel. Köszönjük, hogy megmutatod nekünk, hogy a világunk nem csak konfliktusokból, romokból, bánatból áll. Megmutatod, hogy az idő rohan, de az idő mégis örökké való, és szívesen kölcsönadja magát az ember a természet csodájának megörökítéséhez.

Látom, ahogy ott állsz, kedves Tamás egy bárányfelhő mögött, és a kameráddal szemügyre veszed az első tavaszi virágot. Angyal öleli át a vállad a közös fotón, és aztán két angyalt látok távolodni, az egyik mosolyog közülük, mert tudja, hogy mit hagyott nekünk örökül.

Köszönjük a barátságod, a művészeted, köszönjük, hogy segítettél sok ezernyi képpel jobban megérteni, hogy mit is féltünk akkor, milyen világba kapaszkodik a két kezünk, amikor belemormoljuk a fénybe: Uram, Irgalmazz nekünk.”

Bögi Tamás 1951-ben született Győrben. Középiskolai tanulmányait a Jedlik Ányos Gépipari Technikumban végezte, majd a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán felsőfokú végzettséget szerzett. A fotózást 1966-ban kezdte egy Pajtás fényképezőgéppel, a kezdeti fekete-fehér képek után diaképeket készített. Aztán következett a színes film korszaka, melynek során szakkönyvek segítségével autodidakta módon, folyamatosan fejlesztette ismereteit. A digitális fotózás a második nagy fejezet lett alkotói életében, ebben látta meg fantáziájának és kibontakozásának igazi nagy lehetőségét. Az új technika új ismereteket igényelt, így tovább folytatta az önfejlesztő tanulást. Kezdetben családi fotók, majd tájképek készítésére összpontosított, később elkezdte a győri kulturális rendezvények fotózását.

A Kisalföld megyei napilapban több száz alkalommal jelentek meg fotói, tudósításai, rendszeresen jelen volt az újság internetes oldalán. Többször szerepelt a Győr Plusz Médiában, az MTVA 1-es csatornáján az időjárás-jelentésben. A National Geographic internetes oldalán száznál is több alkalommal jelentek meg fotói, valamint az RTL Klub időjárás-jelentésében is feltűntek munkái. Egy nemzetközi fotós csoportban számos alkalommal érdemeltek ki képei Mesterfotó címet, és különböző fotópályázatokon is sikerrel szerepelt. Több önálló és számos csoportos kiállítás fűződik a nevéhez.

Tagja volt a Győri Ipartestület Művészi-kézműves szakosztályának, valamint a Győri Alkotók Napóra Egyesületének. 2021-ben, 70. születésnapján Emléklapot vehetett át Győr Megyei Jogú Város polgármesterétől, a Győri Ipartestület pedig IPOSZ Arany Emlékérem kitüntetésben részesítette.

A Barangolás Európában címet kapott kiállítás 2022. április 24-ig, hétköznapokon 13 és 16 óra között tekinthető meg. (Az ettől eltérő időpontban előzetes bejelentkezés alapján látogatható.)

Fotók: Vargáné Nemesi Emma és Vas Balázs

Fotógaléria: Barangolás Európában – Bögi Tamás (1951-2022) emlékkiállítása a győri könyvtárban

Vargáné Nemesi Emma és Vas Balázs fotói

23 kép