Fuxhoffer Damján (1741-1814) bencés szerzetes rendtörténeti munkájában úgy véli, a franciskánus emlékezet szerint 1212-ben jelentek meg Magyarországon az első ferences szerzetesek, II. András király idejében. Aztán a keresztes háború alatt a jelek szerint valahogy elnéptelenedhettek a barátok kolostorai, mert amikor az uralkodó visszatért a Szentföldről, ismét le kellett őket telepíteni. Majd hasonlóképpen IV. Bélának is újra kellett telepítenie a szerzeteseket, ám a tatárjárás ismét kisöpörte, de legalábbis megtépázta a hazai franciskanizmust. Mindenesetre az egri kolostor a második-harmadik legrégebbi lehetett Magyarországon, és a Provincia Hungariae tagjaként, nem közvetlenül az obszervancia megjelenése után csatlakozott a szigorúbb szerzetesi élethez. Az 1550 pünkösdjén tartott nagyváradi káptalan határozatai és a rendi helyezéseket tartalmazó tabula nem említi Egert. Ekkor még a konventuális, kevésbé szigorú elveket valló, Szűz Máriáról nevezett Rendtartományhoz tartozott. Nagyon valószínű tehát, hogy amikor 1552-ben I. Szulejmán 30-40 ezer fős csapatai körbevették az egri várat, és a törökök összecsaptak Dobó István hős katonáival, még minoriták éltek a püspöki székváros kolostorában.

II. András az Aranybullával (Forum Hungaricum Nonprofit Kft. CC BY-SA)

1560-ban már a Legszentebb Üdvözítőről nevezett Rendtartomány egyik tagja, P. Szegedi Ferenc élt a városban, de talán egyenesen a rendházban, aki időnként kántorkodott is. Ekkor fejeződött be a megrongálódott egri vár helyreállítása Francesco Pozzo és Martino Remiglio várépítészek vezetésével. Tehát ebben az időben már – legalább részben – a szigorúbb rendi fegyelmet követő ferencesek lakhattak itt. Talán a katonai építkezés befejeződésének is lehetett szerepe abban, hogy a Szalvatoriánus Rendtartomány vezetői 1560-tól egy-egy szerzetest mertek Egerbe küldeni. Intézményesen azonban Eger még 1565-ben sem tartozott a Szalvatoriánus Rendtartományhoz.

Az 1596-os ostrom megváltoztat mindent (Katasztrófavédelem Központi Múzeuma CC BY-NC-SA)

A település ferences kolostorának bizonytalan státuszát az is jól mutatja, hogy hosszú időn keresztül a rendi elöljárók csak prédikátort küldtek ide, tehát egyházjogi értelemben sem convent, sem residentia, de még csak locus se volt – amely fogalmak az adott helységben tevékenykedő szerzetesek számát is mutatják. 1561-ben Újlaki Ferencet küldték hitszónoknak. 1570-ben a Gyöngyösön, március 5-én tartott rendi gyűlésen az elöljárók úgy határoztak, hogy Eger mellett Jászberénybe és Kecskemétre is küldenek prédikátort. Egerbe Mohácsi Tamás érkezett, aki több éven keresztül látta el feladatát. Később tartományfőnöki tanácsosnak, majd tartományfőnöknek is megválasztották. Literátus ember volt, számos általa használt könyv mind a mai napig megmaradt. Néhány évtizeddel később, a tizenöt éves háború közepén, 1596-ban megpecsételődött az egri obszerváns ferencesek sorsa, mint ahogy az egész városé. III. Mehmed szultán bekeríttette a várat. A katonák egy hónapon keresztül tudtak védekezni a török túlerővel szemben. A helyzetet belső zendülés is nehezítette, amely – egyes források alapján – a nem magyar védők megalapozatlan igényei miatt robbant ki. A nemzetközi, főként németalföldi és német zsoldosok bort követeltek, és a mielőbbi kapitulációt szerették volna elérni. Illésházy István nádor feljegyzései szerint a vár bevételét követően a törökök elég brutálisan lemészárolták a vallon és német védőket, majd elrettentésként meg is nyúzták a holttesteket. A magyarokat rabságra vetették. Mindez válasz volt a császári csapatok törökök ellen elkövetett korábbi hatvani vérengzésére. Fogoly lett a várkapitány, Nyáry Pál is, aki azonban néhány héttel később – a magyarok számára egyébként balszerencsés – mezőkeresztesi csata zűrzavarában kiszabadult. (folyt. köv.)

Címlapkép: Eger török kézen (mek.oszk.hu)

Fáy Zoltán
Forrás: forumhungaricum.hu

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész