A kastély tágas kiállítótermének falain függő szépséges természetfotók valósággal ámulatba ejtették a látogatókat. A magyar táj, a Bakony, az Alföld sokszínű tollazattal ékeskedő madarai: gyurgyalagok, vörösbegyek, baglyok, cinkék stb. mágnesként vonzották magukhoz a tekintetet.

A kiállító fotósok – nyilatkozatuk szerint – hobbiból járják a természetet, s örökítik meg masinájukkal a látottakat, főleg a madarakat. Ezekből a kirándulásokból művészi szintű alkotások születtek, melyeket most a látogatók is megcsodálhattak.

A vendégeket Nagy Vilmos, a művelődési ház igazgatóhelyettese köszöntötte. Horváth Ferenc művelődésszervező rendkívül frappáns, a műveket és alkotóikat értékelő, méltató, irodalmi idézetekkel gazdagított beszéddel nyitotta meg a rendezvényt:

„...Jó ezeken a csodálatos fotókon keresztül látni a természet értékeit. Ez régen talán csak szép élményt adott, de ma több is ennél. Mi, emberek az utóbbi időben nagyon eltávolodtunk a természettől. Mindennél nagyobb szükség van arra, hogy visszataláljunk hozzá az élővilág fennmaradásért, saját érdekünkben. Egy kicsit Kelet felé kellene orientálódnunk, mert Nyugaton a szépségeszmény az EMBER, Keleten a TERMÉSZET!

És mi segíthet bennünket ebben legjobban? A kultúra, az örömöt adó fotók és az irodalom, mert ezek összekötik a természetet az emberrel. Így sikerül visszatalálnunk gyökereinkhez, megóvnunk a körülöttünk lévő szépségeket, átélve közben azok esztétikai látványát, hangulatát, békességet adó harmóniáját is. De még a harmóniánál is nagyobb élményt érzek fotóitokon! Az idillt. Hamvas Béla írja: „Az emberi lét legmagasabb foka az idill...”

...Két fő vonulatot látok műveitekben. Az egyik a madarak, balett- és gyermekjelenetek adta aktivitás, a mában élés szépsége, a másik az elmúlást, a mulandóságot jeleníti meg. Vannak csodák. Ezt a naplemente, az őszi és téli táj képeivel fejezitek ki. Mindkettőben Tolsztoj szép sorát éljük át: „A boldogság: együtt lenni a természettel...”

...Aki eddig még nem csodálta, nem szerette meg a madarak varázslatos világát, az most fotóitokon keresztül megszereti, megszeretheti. Ugye, mindnyájan így vagyunk, kedves érdeklődők, a napfürdőző csuszka, párkereső gyurgyalag, a kuvik, kecses kócsag, a zöldike, a bakcsó vagy éppen a fülesbagoly láttán? De remélem, a többiek nem sértődnek meg, akiket kihagytam. Mind-mind kedvességet, szeretetet árasztanak, és ami még most fontosabb: harmóniát...” (Részletek a megnyitóbeszédből)

A rendezvény elején és végén Szigeti Endre író, a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség (GYAK) tagja elragadó gitármuzsikájával szórakoztatta a megjelenteket. Bella Isván Esik a hó című versét adta elő saját megzenésítésben, valamint József Attila Kertész leszek című költeményét. Dittrich Panka, a győri Író Alkotók Klubja csoport vezetője pedig a két kiállító fotós munkáiról zenei aláfestéssel készített, saját haikuival feliratozott videó-felvételeit vetítette le.

A megnyitó közben és után fotósok hada felvételeket készített a kiállító alkotókról, a művekről, az eseményekről, a közreműködőkről és a vendégekről, majd a megjelentek fehér asztal mellett osztották meg egymással élményeiket a látottakkal, hallottakkal kapcsolatban.

A kiállítás megtekinthető március 16-ig a művelődési ház nyitvatartási idejében, hétfőtől péntekig 9 és 19 óra között.

Csáky Anna
Fotók: Molnár György
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: V. Bognár Imre Tivadar és Süveges Jusztínia fotókiállítása a Ménfőcsanaki Művelődési Házban

Molnár György fotói

43 kép