A Reflex Környezetvédő Egyesület annak idején Pápateszéren megvásárolt egy ingatlant, majd felépítette ott ökológiai központját és erdei iskoláját. A ház ügyeinek intézésével a civil szervezet munkatársát, Nagy Pétert bízták meg, akinek így rendszeres dolga akadt a bakonyaljai településen. Jártában-keltében tudomást szerzett a malmokról, majd fel is fedezte a maradványaikat – s megtudta azt is, hogy nem ő az első, akinek felkeltették érdeklődését ezek az ipartörténeti emlékek. A hetvenes évek közepén a táncházmozgalom honi alapítói – Halmos Béla és Sebő Ferenc – műegyetemi építész és mérnökhallgatókkal, illetve azok barátaival, értelmiségi fiatalokkal együtt már végeztek tényfeltáró és leletmentő munkát Teszéren. Akkoriban hat malomépület feltérképezése, dokumentációja készült el egy nyári tábor alkalmából. Az ott készült fotográfiákat, műszaki rajzokat megszerezve, illetve az aktuális – nem túl szívderítő – képeket megörökítve létrejött egy kiállítási anyag, amely jó évtizede szép pályát futott. Több helyszínen is bemutatták, amelyek közül kiemelkedik a Budapesten, a Hagyományok Házában rendezett tárlat, amely jelentős érdeklődést és komoly sajtóvisszhangot kiváltva irányította a figyelmet Pápateszérre és malmaira.

A malmokkal kapcsolatos munka azonban egyáltalán nem fejeződött be a kiállítássorozat lezárultát követően, hiszen Nagy Péter azóta is újabb és újabb lapjait tárja fel ennek a különleges emlékkönyvnek. Komoly levéltári munkát és dokumentumállomány-feltárást követően több könyve is megjelent a szerzőnek a patakmalmokról. Ráadásul nem csupán a teszériekről, hanem egy merész ugrást végrehajtva a Borsod megyei Sály vízi malmait is bemutatta egy művével. Ez a kitérő a Győrben széles körben ismert és nagy tiszteletnek örvendő, néhai Barsi Ernőnek köszönhető, aki első könyve megjelenését követően felkérte egy szülőfaluja hasonló emlékhelyeit feltáró mű megírására is – tudhattuk meg Nagy Pétertől.

A malmok helyszíni, tárgyi bemutatását követően figyelme a berendezések egykori működtetői, a molnárok felé fordult. A molnárcsaládokat bemutató kötete is immár a könyvespolcunkra tehető. Nagyon érdekes és tanulságos sorstörténetek ezek, hiszen a falu megbecsült, tiszteletnek örvendő egykori iparosait az ötvenes évek államosításával gyakorlatilag szinte földönfutókká tették, kisemmizték. Egyik napról a másikra be kellett szüntetniük tevékenységüket, s többségüket kuláknak nyilvánítva el is űzték malmaikból, ott lévő lakásaikból. A molnárdinasztiák – így a Bögiek, a Feketék – leszármazottai azonban ma is fellelhetők a faluban, illetve többük szép pályát futott elkerülvén a településről. Ez annak is köszönhető – állítja Nagy Péter –, hogy a molnárok mindig fontosnak tartották, hogy gyermekeik tanuljanak, iskolázottak legyenek, és így jövőjük legyen.

A jövő azonban – ha megváltozott formában, tartalommal is – a malmok előtt is nyitott. Nem csupán halott, omladozó romok immár, hanem életre kelthető és nem egyszer életre is kelő épületek, amikről beszélünk – jelentette ki az előadó. Az elmúlt évtizedben, gyakran éppen a nagy médiavisszhangot kiváltó eseményeknek hála, kedvet kaptak ahhoz, hogy újra életet leheljenek a tulajdonukba jutott épületekbe. Így például már újra forog a vízi kerék a Schwarcz-malomban, amely – néhány más társával együtt – vendégfogadóként is működik.

A településen időközben újra megalakult a molnárcéh, évről évre rendeznek malomfesztivált, és tematikus malomsétákra is várják az érdeklődőket.

Kiss Géza
Fotók: Pozsgai Krisztina