Telly Savalas, annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban született, a gimnáziumi évek alatt tanult meg angolul, előtte csak az anyanyelvén beszélt. A középiskola befejezése után vízimentőként dolgozott, és egész életére kihatott, hogy egy alkalommal nem sikerült újraélesztenie egy bajba jutott férfit, akinek gyermekei a közelükben tartózkodtak. 1941 és 1943 között az amerikai hadsereg egyik egészségügyi alakulatában szolgált. A Fegyveres Erők Intézetében rádió- és televíziógyártást tanult, majd a Columbia Egyetemen pszichológiát hallgatott.

Az ötvenes években az ABC rádiónak, az Amerika hangjának (Voice of America) dolgozott. Saját népszerű talkshow-ja, a Telly kávéháza (Telly’s Coffee House) elnyerte a Peabody-díjat (Peabody Award). 1959-ben egy barátját kísérte el a CBS Armstrong Circle Theatre-ének válogatására, de végül ő is szerepet kapott, melyet aztán több másik követett. Egyik alakítása felkeltette Burt Lancaster érdeklődését is, aki felkérte Az alcatrazi ember (Birdman of Alcatraz) egyik szerepére. Az 1962-es film a magánzárkára ítélt Robert Stroud életének fikciós feldolgozása, aki a madarak életét tanulmányozta a börtönben. Telly Savalas-t a Legjobb férfi mellékszereplő kategóriában Oscar-díjra és Golden Globe-díjra jelölték Feto Gomez megformálásáért.

Ezt követően gyakran játszott szadista vagy pszichotikus karaktereket, így például A piszkos tizenkettőben (The Dirty Dozen, 1967) a nemi erőszakért és gyilkosságért halálra ítélt Archer J. Maggotot, aki végül a társai ellen fordult. A Mackenna aranya (Mackenna’s Gold, 1969) című westernfilmben – Gregory Peck és Omar Sharif mellett – egy az arany reményében saját társait megölő katonát alakított. A szintén 1969-es Őfelsége titkosszolgálatában (On Her Majesty’s Secret Service) című James Bond-filmben George Lazenby ellenfelét személyesítette meg. A halál 50 órájában (Battle of the Bulge, 1965) már jóval szimpatikusabb szerepet kapott, a gyengéd érzelmeit elrejtő Guffy őrmesterét. A Kelly hőseiben (Kelly’s Heroes, 1970) ő volt Bazi Joe, aki miután tisztjüket jobban érdekelték saját céljai, vállalta a felelősséget a katonákért.

Telly Savalas alakja összefonódott leghíresebb – Emmy-díjas és kétszeres Golden Globe-díjas – szerepének, Theo Kojak hadnagynak az alakjával. Először 1973-ban kapta meg a szókimondó, nyers modorú, de lelkiismeretes nyomozó szerepét a Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok (The Marcus-Nelson Murders) című tévéfilmben. A produkció, illetve a szerep sikert hozott, és 1973-tól 1978-ig futó ötévados, száztizennyolc részes sorozat készült belőle, majd 1985 és 1990 között további hét Kojak tévéfilm. Az egyébként sötét hangulatú bűnügyi sorozatban testvére, George Savalas alakította a kissé komikus Stavros nyomozót. Kojak nyomozótársát, a fiatal Bobby Crockert Kevin Dobson személyesítette meg.

Telly Savalas erős dohányos volt, ez megmutatkozott a hangján. A forgatásokon és éneklés közben – így a képernyőn is – sokat dohányzott. A hírek szerint a nyalóka, arra utalt, hogy Kojak kedveli az édességet, de azt is biztosította, hogy Savalas, aki maga is szeretett volna leszokni a cigarettáról, kevesebbet gyújtson rá. A címszereplő beszédstílusa hozzájárult a film népszerűségéhez. A „Ki szeret téged, bébi?” (Who loves ya, baby?), Kojak kedvenc szófordulata szállóigévé vált. A kritikus Clive James szerint „Telly Savalastól a rossz szleng jó szlengnek, a jó szleng pedig lírának hangzik”. Legismertebb magyar hangja Inke László volt, aki külsejében is hasonlított rá. A magyar színész főszereplésével készült 1980-ban a Kojak Budapesten című bűnügyi filmparódia.

1975 márciusában a Bread If című dalának feldolgozása Telly Savalas előadásában az Egyesült Királyság legjobb kislemeze lett. Don Williams Some Broken Hearts Never Mend című számával pedig 1981 februárjában Svájcban került a slágerlisták élére. 1983-ban kapott csillagot a Hollywood Walk of Fame-en.

Telly Savalas a hetvenes évek elején, a Kojak sorozat forgatása közben tért be először a Sheraton Universal Hotelbe, mely közelebb volt a forgatási helyszínhez, mint az otthona. A harmadik emeleti lakosztályba aztán feleségével és gyermekeivel együtt költözött be. Szívesen tévézett a szálloda halljában, a bár pedig a mai napig a Telly’s nevet viseli. A színész hetvenedik születésnapjára rendezett ünnepséget is a hotelben tartották, és 1994. január 22-én, családja körében itt hunyt el.

Bogár Erika

Forrás: seeing-stars.com, hu.wikipedia.org, tellysavalas.com, en.wikipedia.org, youtube.com 1, youtube.com 2

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.