Az országot átszelő vonatozást valóságos időutazásként éljük meg Győrtől Fehérgyarmatig. A modern railjettől az egészen retró jellegű, műbőrüléses, kalaptartós kocsikig tesztelhetjük a hazai vasúti járműveket. Szerencsére a gyarmati állomás öreg mini mozdonya már csak kiállítási tárgy, na és amúgy is megérkezünk. Még ezen az estén felkeressük Fehérgyarmat méltán híres református templomát. A legenda szerint Báthory István erdélyi fejedelem a kenyérmezei győzelem emlékére templomot építtetett, itt vagy másutt, merthogy a történeti megerősítés hiányzik, hogy éppen ezen a településen bizonyította volna nagyvonalúságát. A négy fiatornyos, fagalériás toronysisak mindenesetre ízelítőül szolgál abból a stílusból, amellyel ezen a vidéken várhatóan még sokat találkozunk. Sajnos nem jutunk be, hogy megnézzük a gótikus épület mennyezetét borító, zsoltárszövegekkel teleírt kazettáit, mert míg egykor Báthory a törököket zavarta haza, addig minket a közelgő villámokkal és dörgéssel kísért nyári vihar. Az elkövetkező három napban sem sikerült sort keríteni a visszatérésre, de hamar eldöntjük, hogy „jövünk mi még ide”!

Fehérgyarmat: a református templom, az 1898-ban épült vasútállomás és egy C-50 kisvasúti mozdony

A másnap reggel az összezárt tizenegy bicikli (így kaptak helyet a szálláson) kibogozásának és átvizsgálásának lázas izgalmával indul. Ma a Szamos partján tekerünk, autó és minden más járműtől mentes igazi bicajos „álomúton”. A néhány kilométerenként felbukkanó, töltés mentén „guggoló” apró falvak látnivalóval és persze ivási lehetőséggel csábítanak. Úgy tűnik, az időutazásunk ma folytatódik! Van itt a szocializmusból az oszlop tetején megmaradt (vagy inkább ott felejtett) hangosbemondó, a munkás-paraszt mozgalomban felhúzott iskolaépület emléktáblával, a kocsmában (már ha a covid miatt nyitva van) robbanós cukor, zizi és egyebek, ahol a SZÉP-kártyára, bankkártyára csak a fejüket csóválják.

Cégénydányád: a kastély néhány értékével

De igazi kincsek is lapulnak itt, mint például a közlemúltban felújított (560 millió, EU-projekt) Kölcsey-Kende kastély Cégénydányádon. A lassan kétszáz éves (1833-ban épült), klasszicista stílusú családi fészket a Szamoshoz közel, árvízi szempontból viszont egy biztonságosnak számító magaspartra álmodta meg a Kölcseyekkel is rokonságban álló Kende Zsigmond. A kor stílusának megfelelően dr. Hültl Dezső műegyetemi tanár tervei alapján épült kúria különlegessége a fehér, faragott kőből épült főbejárat, a boltozatos megoldású előcsarnok, illetve az angolparkra néző homlokzatán olvasható verssorok. A disztichonpárt a neves rokon, nemzeti himnuszunk költője, Kölcsey Ferenc írta, aki maga is szívesen látott vendég volt itt. Felismerve az időmértékes sorok lüktetését, csapatunk tagjai hamar belebonyolódnak a verselés rejtelmeibe (megnyugtató eredménnyel). Megosztom, hátha a kedves olvasó is kedvet kap egy kis „szellemi edzéshez”:

„Alkota munkás kéz engem; ’s a’ szőke Szamosnak
Partjain a’ költő lát vala ’s zenge felém;
Ház, örökűlj! ’s vídám békével tartsad öledben
Gazdád; ’s gyermekeit, ’s hív unokáji sorát!”

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

A földszintes udvarházban évekig nevelőotthon működött, s ki tudja, előtte még mi minden más. Ráfért, megérte a felújítás. Jelenleg igényesen berendezett múzeum, amely a Kende család történetéről, a nemesi élet és udvar gasztronómiájáról, a környék és Szatmár-Bereg természeti értékeiről mesél. Interaktív eszközöket is találunk, például egy digitálisan lapozható, 1867-ből származó szakácskönyvet. Kit a régies nyelvhasználat, kit az ínycsiklandó étkek megidézett képe, íze nyűgöz le. A pipagyűjtemény is szemrevaló, ám a Kölcseyt megtestesítő bábu őszintén szólva elég szánalmas, talán jobb lenne eldugni szem elől. (Szegény életében sem volt egy szép ember, de így látni!) A figyelmet egy a szoba közepén felállított „belebújós” lovagi páncél tereli más irányba. Férfiaink kapnak is az alkalmon, mind igyekeznek lovaggá válni, de a páncél – hoppá! – nem passzol ám mindenkire! A természetvédelemről szóló, részben jópofa sötétszobát alakítottak ki, ahol mindig csak a megvilágított állatpreparátumok hangja hallgató. Gyakorolhatjuk felismerésüket, a vidra kacagása pedig mindenkit megnevettet. A jókedvet visszük is tovább magunkkal.

A kb. 188 éves platán hűvösében

A múzeumot és az országos védelem alatt álló kastélyhoz tartozó birtokot a Hortobágyi Nemzeti Park működteti. Az Alföld legszebb kastélyparkjaként emlegetik az épületet övező angolkertet. A hírek szerint kora tavasszal sehol másutt nem látható állományban virágzik itt a téltemető, de az igazi különlegessége ámulatba ejtő méreteivel a kb. 188 éves platánfa. Uralja a terepet, acélosan áll, ép, egészséges. Döbrögi-féle módszerrel igyekszünk megállapítani törzskörfogatát, de ez inkább egy nagy faölelésnek illik be. A park további értékeit egy tanösvényt végigjárva fedezzük fel. Akad még bőven famatuzsálem (pl. hatalmas kőrisek, egy 180-190 törzsméretű tiszafa stb.), változatos és sokszínű fajták, árulkodik arról, hogy Kende Zsigmond nemcsak szenvedélyes növénygyűjtő, hanem a botanika szakértője is volt (150 fa- és cserjefaj). Az előző napi vihar ellenére a kert él és virul, az itt élő lepkék, mókusok és más állatok pedig valószínűleg boldog lakói e 14,2 hektáros védett területnek.

A Szamos mentén folytatjuk a tekerést végtelennek tűnő „pálinkaerdők” között. Néhány kilométer után térünk le Gyügye református templomához. Támpilléreivel, félköríves ablakocskáival, bélletes kapujával az Árpád-kort idézi.

Gyügye református temploma

A 13. századi, egészen egyszerű épület igazi látványossága a hajó és a szentély 18. századi, képes beszédű festett famennyezete. Elkészülésének idejét napra pontosan megörökítette felirata: 1767. október 12. A kazetták naiv, gyermekrajzokra emlékeztető képeinek nagy része bibliai szimbólum. A szentély 25 kazettája inkább az úrvacsorához kapcsolódik (paradicsomi fák, Noé bárkája, hal, szőlő), a hajó 56 deszkaképe pedig főleg növényi díszeket, kedvesen mosolygó égitesteket ábrázol, és vannak mitológiai lények is. Szimbolikáját inkább csak sejtjük, pl. a kígyót elkapó gólya a gonosz feletti győzelem. Nekem leginkább a „18. századi szmájlik” tetszenek. Olvasom, hogy a szentélybe belépőt 20 mosolygó arc figyeli fentről. Mind kedélyesen tekintenek le, legyen az hárpia vagy napocska, mintha valami olyasmit üzennének: „itt jó helyen vagy”. A középkor tanító-nevelő szándéka is feltétlenül érezhető, az egyszerű emberek még nem tudtak olvasni, így a képek beszéltek hozzájuk. Ugyanennek a mesternek az alkotásai láthatók Csengersimán és Milotán az 1998-2001 között zajlott feltárások szerint. Az ekkor végzett helyreállítás már időszerű volt – az épület és mennyezete is óriási károkat szenvedett a beázásoktól –, ezzel kiérdemelték az Europa Nostra-díjat, amely a műemlékvédelem Oscar-díjának tekinthető. Figyelemre méltó a népies barokk berendezés is, a díszes szószék és a karzat. És máris indulunk tovább!

Szamosújlak

Szamosújlak 14. századi temploma kevesebb ősi elemmel büszkélkedik. Története tűzvésztől és gyakori egyházi villongásoktól zajos. Mégis megőrizte külső támpillérekkel megerősített kora középkori, gótikus stílusú formáját. Valaha, a 16. században a szentélyt csúcsíves keresztboltozat fedte, ami a haranglábbal és sok más értékével együtt odaveszett az 1865-ös tűzvészben. Az 1992-96 közötti feltárás és felújítás során nem állt rendelkezésre semmilyen hiteles adat az eredetiről, ezért hasonló magyarországi templomokét vették alapul a most látható „rácsos-tartókból álló, de az eredeti tetőszerkezet elemeivel megegyező” konstrukció kialakításához. Különleges látvány, uralja a belső teret, akár csak a nagyon egyszerű, szinte dísztelen, kékre festett karzatok 1867-ből.

A kínzó hőségben frissítőért indulunk, de a pandémia miatt a helyi kiskocsmát zárva találjuk. Enyhülés a töltés mellett erdőként elterülő gyümölcsösben kínálkozik. Bár vége a meggyszezonnak, a fákon még akad a mennyei csemegéből. Szemezgetés közben eddigi élményeinkről csevegünk. Még mennyi templomot kell „túlélnünk”? – érkezik a kérdés ifjúsági szekciónkból. Nos, lesz belőlük szép számmal! De gyümölcsöző lehet, ha nem túlélni, hanem megélni próbáljuk az utat! Ha az egyes templomok különlegességét, értékeit igyekszünk felfedezni, megérint bennünket a hely szelleme, és az utazás nem válik egyhangúvá, szenvedéssé. Ennek tudatában folytatjuk a felfedezést.

Szamostatárfalva. Az ajtó mellett vajon kardélezés nyomait láthatjuk?

Szamostatárfalva 12. század végi temploma a cél. Egykor, több mint száz éve Rómer Flóris is felkereste, értékes jegyzeteket készített róla, elragadtatással írja: „ezen czukrászi művet valóban valami üvegharang alatt kellene az utókor számára fenntartani”. Értékként említi, hogy a kőszegény vidéken vörösre és zöldes feketére színeződött, mázas hatású, kissé túlégetett téglákat használtak alapanyagnak. Az épület átépítésének nyomait a feltárások alkalmával jelzésszerűen láthatóvá tették, így a szentély – amely nem kerek vagy négyzetes, hanem sokszögletű – déli oldalán álló, egykor sekrestyeként azonosítható helyiségét is. Keskeny ajtaja mindössze 62 cm lehetett. A kapu mellett mély vágásokra figyelünk fel. Az „idő vasfoga” gondoljuk, de van konkrétabb ötlet is: „a kardélezés egykori nyomai”. Ezt egy nálunk felvilágosultabb turistatársunk mondja, aki párjával egy csinos Harley-Davidsonon indul az Árpád-kori templomok felkutatására. Még többször üdvözöljük egymást ezen a napon, és megosztjuk élményeinket. A templomocska külön álló, fából ácsolt harangtornya nem túl jelentős, megyünk is tovább.

Szamosbecs

Következő állomásunk Szamosbecs. A késő romantika jegyeit is hordozó gótikus temploma már hozzáépített harangtoronnyal rendelkezik, ami egyben jelzi is, hogy ez későbbi toldás eredménye. Ettől és a felújításoktól eltekintve a kisméretű, keletelt templom ma is középkori formájában áll. Története meglehetősen ködös, csak a néhai sekrestye befalazott ajtónyílása, egy falba épített tégla 1481-es vésettel, egy freskótöredék 1638-as évszámmal, a csúcsíves ablakok bukkannak fel az idő homályából. Szamosbecsnél véget is ér ezen a parton a kerékpárút, így Csengersimáig kénytelenek vagyunk autóúton haladni. A nagy hőségben a magyar-román határátkelőhöz vezető híd lábánál találunk egy út menti csehót árnyékkal, frissítővel. A tikkasztó déli hőségben nem igyekszünk a falu templomához, kicsit hűsölünk és feltöltődünk. Az ilyen helyeken amúgy is sok (hasznos vagy kevésbé hasznos) információhoz lehet jutni. A boltos hölgytől például sokat hallunk a helyi viszonyokról, és hogy a jófajta meggy innen – milyen kár! – a román és bolgár piacokra kerül. Így értesülünk a nagygéci Megmaradás templomáról is. Csak 3 km, oda-vissza 6, és éppen valamilyen fesztivál zajlik. Na, gyerünk!

Nagygéc: Megmaradás temploma

A 49-es úton az országhatár előtt jobbra kanyarodva érhetjük el az 1970-es árvíz idején elpusztult hajdani falut, illetve ami azután maradt belőle. Nagygéc az árvízi védmű megépülése után – négy más településsel együtt – a töltésen kívülre került, ezért a visszatérni vágyók nem kaptak újjáépítési engedélyt. A tilalmat csak 1993-ban oldották fel, de az öt község közül ez az egy nem kelt életre. Most elvadult gyümölcsösök, házi kerti növények kísérnek az út mentén, illetve a faluközpontban örök mementóként álló román és gótikus jegyeket viselő református templom őrzi az emlékét a valaha itt virágzó életnek. Közben arra gondolok: Ez itt a senki földje! Ki törődne már itt egy templom állapotával? Meglepetésemre szépen felújítva találjuk, sőt mellé egész turisztikai attrakció létesült, az éppen zajló fesztivál pedig élettel, vidámsággal tölti meg ezt a helyet. Az elszármazottak minden évben találkozót szerveznek itt. A 90-es években még végóráit élte Istennek ez a 13. században állított háza, le is akarták bontani, végül a műemlékvédők megmentették. 2014-ben pedig megkezdődött a teljes felújítása, visszakerültek az ólomüveg ablakok, új orgona költözött a karzatra, még a régi bútorokat is újrafaragták. A román kori, csaknem 800 éves téglákat nem vakolták be, és szabadon hagyták azt a sekrestyeajtót is, amelyet az építkezés idején tártak fel. Kiérdemelten kapta a Megmaradás temploma nevet. Külső falán térdmagasságban jelzés látható: idáig ért a víz 1970-ben.

Nagygéc: kilátó torony és emlékpark, a háttérben a látogatóközponttal

Mellette Nemzeti Emlékpark Makovecz Imre által tervezett kilátótoronnyal (öttornyú, angyalszárnyas), éppen lezárva, nem látjuk a szatmári sík körpanorámáját a 20 méteres magasságból. Elvegyülünk inkább a Kárpát-medencei gyümölcsfák ligetében, ahol 200 emlékoszlopon üzenetek olvashatók Drávaszögtől Csángóföldig, Délvidéktől Temesig. Települések ezrei üzennek az utókornak az összetartozásról, az összefogásról, a fennmaradásról. Az oszlopliget rengetegében nem találom Győrt, de hiszem, hogy legalább szívvel ott van, ahol az összetartás, a szeretet. Bekukkantunk a Magyarság Háza látogatóközpontba. Emlékszoba és 4D mozi. Ez utóbbit (menekülés a dínók elől?) kevésbé értem, de a táborozó gyerekek élvezik.

Csegöld: a görög-katolikus közösség temploma

A fárasztó tekerésnek még nincs vége. A hőség fentről és lentről, az aszfaltból is árad. Csengersima karcsú tornyú, zsindelyes kis templomához nem térünk ki, pedig bizonyára megérné. Hűvösebbet keresve lekanyarodunk az útról egy keskeny, kövezett ösvényre Csegöldön. Mit ad isten, egyenesen egy templomhoz vezet! Az árnyas ligetben a lelkész tesz-vesz, barátságosan invitál beljebb. A középkori jegyeket már felismerjük az épületen: támpillérek, mázasra égetett téglák, csúcsosra ívelt hosszúkás ablakok stb. A 18. század végén telepítettek a faluba görögkatolikusokat, azóta ez a közösség használja, oltalmazza a 14. századi eredetű istenházát. Fiatal vendéglátónk lelkesen mesél nemcsak a régi időkről, hanem a helyiekről, a közösséget megtartó és összekovácsoló fáradozásaikról is. Az ilyen lélekemelő beszélgetések, találkozások képesek igazán megkoronázni egy-egy nap élményeit.

Nem is vágyunk ezután már semmi másra, csak egy finom meleg vacsorára és egy hűvös szobára, ahol feltöltődhetünk a következő napi tekerésre.

Penyigei kötött tészta leves

SzaSzi
Fotók: Szabó Szilvia, Horváth Csaba

Fotógaléria: Lefelé a Szamos mentén – első körtúra

Szabó Szilvia és Horváth Csaba fotói

31 kép

 

Felhasználásra ajánlom: terkepem.hu, oroksegtura.hu, temple-tour.eu

A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videó ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.

A sorozat korábbi részei:
1. A felkészülés