A „kukorica” szó eredete abban a tekintetben mindenképpen érdekes, hogy a „corn” az óangolban még valójában „gabonát” („gain”) jelentett, pontosabban a régióban termesztett legjelentősebb gabonát. A növény egy kis fűféléből származott, amelynek magjai nem sokban különböztek a búzáétól. Amikor az őslakos amerikaiak „bemutatták” a korai európaiaknak ezt a gabonát, ők találóan a kukorica (corn) szót terjesztették el megnevezésként. Aztán a gondos szelekció és a nemzedékek termesztései eredményezték végül azt a növényt, amit ma kukoricaként ismerünk.

Azonban az a kukorica, amit köretként vagy csemegeként megeszünk, és amelyet popcornként fogyasztunk, két különböző fajta – előbbit nagy valószínűséggel nem is tudnánk kipattogtatni. Csupán egyetlen fajtából lehet popcornt csinálni, a Zea mays everta nevűből: ez kis szemekkel rendelkezik, és a szemek kirepednek, ha száraz hőnek vannak kitéve. 1948-ban Herbert Dick és Earle Smith fedeztek fel egy denevérbarlangban Új-Mexikó nyugati részén ilyen kukoricaszemeket, amelyek körülbelül 4000 évesek voltak. Közöttük találtak kipattog(z)ott állapotban lévőket is, a vizsgálatok szerint a karbon időszakból származtak, nagyjából 5600 évesnek bizonyultak.

Számos bizonyíték van a pattogatott kukorica korai használatáról Peruban, Mexikóban és Guatemalában, valamint Közép- és Dél-Amerika más helyein. Az aztékok például már a 16. században használtak popcornt a Tlalok, a jó termés és az ehető növények istenének tiszteletére rendezett szertartásokon. A pattogatott kukoricát a táplálék mellett ruháik díszítésére, ünnepi dekoráció készítésére is alkalmazták. Egy utahi barlangban – amelyet valószínűleg pueblo indiánok laktak – is találtak például 1000 évvel ezelőtti popcornt. Az Újvilágba utazó francia felfedezők pedig azzal szembesültek, hogy a pattogatott kukoricát irokéz őslakosok készítik a Nagy-tavak területén.

Ahogyan aztán a gyarmatosítók beköltöztek Észak-Amerikába, és lassan az Egyesült Államok is kialakult, sokan a popcornt népszerű, egészséges rágcsálnivalóként (snackként) fogadták be. A pattogatott kukorica igazán az 1800-as évek közepén kezdett népszerűvé válni az USA-ban. A század végén Charles Cretors édességkereskedő kifejlesztett egy gőzzel (gázégővel) működő kukoricapattogtató gépet, 1900-ra pedig már lóvontatású pattogatott kukoricás kocsik haladtak Chicago utcáin.

A popcorn széles körű elterjedésének következő lépcsőfoka lassan érkezett, de végül csak bekövetkezett. Ugyan ki tudja ma már elképzelni, hogy beül egy moziba, de – ha akar – nincs a kezében (ölében) egy óriási papírdoboz pattogatott kukorica? Pedig eleinte úgy tűnt, hogy a gépek felszerelésének és az épület megfelelő légtelenítésének költségei egyáltalán nem érik meg a fáradságot, így azokban a filmszínházakban, ahol engedélyezték egyáltalán az evést, az épületek előtti utcai árusoktól lehetett csak beszerezni a csemegét. Jött azonban 1938-ban Glen W. Dickson, aki kukoricapattogtató gépeket szerelt fel a mozik előcsarnokaiban. És miután kiderült, milyen gyorsan megtérülnek a költségei, más cinema tulajdonosok is követték a példáját. (Mára odáig „fajult” a dolog, hogy a mozik igazi profitját nem a filmekre vásárolt belépők teszik ki, hanem a büfék forgalma...)

A pattogatott kukorica következő nagy „evolúciós” előrelépését a mikrohullámú sütők megjelenése ösztönözte, a mikrók feltalálásával ugyanis egy teljesen új piac nyílt meg a snack élelmiszerek számára. A második világháború idején a Raytheon Manufacturing Corporation a katonaság számára gyártott magnetronokat a mikrohullámú sütők fejlesztésére próbálta használni, és Percy Spencer fizikus-feltaláló volt az, aki meg is valósította az ötletet: kezdeti kísérleteiben éppen pattogatott kukoricát használt a mikró tesztelésére. Végül 1981-ben elfogadták a General Mills szabadalmát a mikrohullámú pattogatott kukorica zacskókra, ezzel pedig elképzelhetetlenül széles tömegek számára vált elérhetővé ez a csemege. Ma az amerikaiak évente körülbelül 13 milliárd liter pattogatott kukoricát fogyasztanak, többet, mint a világ bármely más országában, és a fogyasztás évente további 5%-kal folyamatosan növekszik. Nem is csoda, hogy az Egyesült Államokban termesztik a világon ehhez használt kukorica nagy részét.

Mára a popcorn „nemzeti ünnepnapot” kapott az Amerikai Egyesült Államokban, amely azonban kezdetben nem január 19-re esett. A High Point Enterprise nevű folyóirat 1970-es évekbeli hirdetése alapján a National Popcorn Day még október 24-én volt, az 1980-as évek magazinjai szerint pedig január 31-én. Ebben az évtizedben aztán úgy tűnt, a pattogatott kukorica nap mindig éppen egybeesik a Super Bowllal (az amerikai foci NFL-szezonjának döntőjével), és sokan úgy vélték, tulajdonképpen a nevezetes nap is emiatt jött létre, hiszen az amerikai futball rajongók kedvenc csemegéjéről van szó. Mígnem végül egy újság 2003-ban kijelentette, hogy a National Popcorn Day január 19-én van, vita lezárva. Így azóta is ezen a napon ünneplik.

A popcorn élvezete napjainkban globális „bűnözés”, sokan ékszerek és dekorációk készítéséhez is felhasználják. Elsősorban persze élelmiszer maradt, méghozzá nem is akármilyen, hiszen valójában nincsen olyan fűszer, amely ne passzolna hozzá. A legtöbben a vaj és a só klasszikus keverékével fogyasztják, de adhatunk hozzá rozmaringot vagy kakukkfüvet, megbolondíthatjuk Cayenne-borssal, finom karamell vagy mondjuk szalonna bevonat alá temethetjük. A lehetőségek száma végtelen. Japánban például kóstolhatjuk mézzel, tejes teával vagy curry-vel, míg Európában sok helyen cukorral bevont csemegként is árulják zacskókban. Nigériában legkedveltebb ízként gyümölcs csatnival pattogtatják mikrohullámú sütőkben, Indiában pedig olyan egyedi ízekben is megtalálható, mint a miszoleves, a thai vörös curry és az ajóka (szardella) fokhagyma.

És ha ez még mindig nem lenne elég, ma már léteznek kimondottan olyan vállalkozások, amelyek különleges popcornokat kínálnak az ínyenceknek, akár online is. Az eredetileg Chicago környékéről származó Garrett Popcorn Shops a karamell és a sajt ízeinek egyedi keverésére specializálódott, ma már Amerikán kívül Ázsiában, valamint az Egyesült Arab Emírségekben is találhatók üzleteik. A KuKuRuZa Gourmet Popcorn Seattle-ből indult (neve az orosz, a magyarhoz teljesen hasonló „kukorica” szóból ered!), de mostanra Ázsia és a Közel-Kelet számos országában folytat üzleti tevékenységet. Különleges ízesítései közé tartozik a Truffle Fromage Porcini, a Seattle Style (Espresso Caramel) és a Brown Butter & Sea Salt. A Harry & David’s Moose Munch termékei popcorn alapú (főként édes) csemegék, 25 éve örvendeztetik meg a pattogatott kukorica rajongóit a dió és a csokoládé keverékével. A Proper Corn 2009-ben indult, gyorsan növekszik az Egyesült Királyságban. Speciális ízesítései között megtaláljuk például az édes kókuszt és vaníliát, vagy a tejfölt és a fekete borsot.

Egyszóval január 19-én (és akár az év többi napján ugyanúgy) ne kukoricázzunk: kukoricázzunk! Méghozzá kimondottan pattogtatva, csak a fogunk ne fájduljon bele!

Szilvási Krisztián

Forrás: americasfavoritepopcorn.com, nationaldaycalendar.com, nationaltoday.com, daysoftheyear.com

A képek a flickr.com gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép.