Eredetileg filmpalotának épült BF Keith Memorial Theatre néven a Keith-Albee-Orpheum Corporation vaudeville- és mozgóképszínházláncának részeként, de közvetlenül az 1928-as megnyitása előtt az RKO Pictures részévé vált mint RKO Keith’s Theater.

Az épületet Thomas White Lamb (1871-1942), korának egyik legkiválóbb színházi építésze tervezte a francia és az olasz stílus ötvözetében. Edward Franklin Albee (1857-1930) vaudeville impesszárió felügyelete mellett építették meg néhai partnere, Benjamin Franklin Keith (1846-1914) színháztulajdonos emlékére – szinte páratlan luxussal. Olaszországból és Franciaországból származó márványkandallók, tükrös francia ajtók és 12 láb magas, kézzel fújt csillárok ejtették ámulatba a nézőket. Padlótól a mennyezetig érő márvány, bronz levél, díszvakolat és aranyozás borította a nézőtér falait, a kétszintes előcsarnokot és a nagy lépcsőházat. Nem csoda, hogy az ország legremekebb épületének tekintették a gazdagság, a kiterjedt aranyozás és a részletgazdagság tekintetében.

Több mint 50 évig filmszínházként működött, ahol élő, változatos szórakoztató színházi előadások is voltak, majd 1980-ban a Boston Opera Company otthona lett – ekkor nevezték el Bostoni Operaháznak. Tíz évig – a pénzügyi problémákból adódó bezárásig – lépett fel itt az Opera Company of Boston Sarah Caldwell (1924-2006) opera karmester, impresszárió és színházi rendező darabjaival. Ez volt az aranykor, mikor is az intézmény a világ legkiválóbb operaelőadásait mutatta be, olyan művek amerikai ősbemutatóit, mint Szergej Prokofjev (1891-1953) Háború és békéje (1941-52), Roger Sessions (1896-1985) Montezumája (kb. 1940-62) és Gunther Schuller (1925-2015) Halász és felesége (1970) című műve. Az 1991. évi bezárás után az épület riasztó ütemben romlásnak indult. Annyira, hogy 1995-ben a Bostoni Operaház felkerült a National Trust for Historic Preservation legveszélyeztetettebb történelmi épületeinek listájára, a 11. helyre.

A színházat egy jelentős – és nem éppen problémamentes – felújítás után 2004-ben nyitották meg újra. Az említett helyreállítást az M+J Architecture (Martinez+s Johnson), a Finegold Alexander Architects, az Evergreene Architectural Arts és több más cég közreműködésével a Clear Channel, a ma iHeartMedia, Inc. néven ismert média-szórakoztató konszern végezte. A projekt célja az volt, hogy egyensúlyba hozza a csodálatos barokk belső terek megőrzését és rekonstrukcióját egy korszerű előadóművészeti létesítmény létrehozásával, amely magába foglalja a teljesen felszerelt színházi, világítási, hangtechnikai, mechanikai, elektromos, tűzbiztonsági és biztonságtechnikai rendszereket. Az elavult színpadot lebontották, és helyette egy új, 100 méter magas, acélvázas szerkezetet építettek be, amely a legnagyobb kihívást jelentő modern előadásokat is képes kezelni. Így sikerült megmenti a történelmi helyszín lelkét, és visszaadni a csodálatos eredeti belső tereket. Az igényesen kidolgozott felületeket aprólékosan helyreállították, a falfestményeket, falszöveteket, a vakolatot, a márványt és az egyedi festékeket restaurálták. Felújították az épület homlokzatát is, szem előtt tartva a National Park Service és a Boston Landmarks Commission szabványait. A színház befogadóképessége némileg csökkent (2900 férőhelyről 2677-re), mivel átalakították a nézőteret is, hogy megfelelőbbek legyenek a látóterek a jobb látogatói élmény érdekében. Mindez 34 millió dollárba került.

2004. június 28-án a Bostoni Operaház újra megnyílt a The Hard Hat Concert: A Boston Vaudeville koncerttel, mely tisztelgés volt az egész projektcsapat kemény munkája előtt, és rámutatott a színház vaudeville eredetére. Az igazi megnyitóra azonban július 16-án került sor Elton John (1947) Az Oroszlánkirály (1997) című musicaljével. A Boston Ballet szeptember 19-én nyitotta meg új évadát a Night of Stars-szal.

Az épület jelenleg többfunkciós színház: a Boston Ballet fellegvára, de turnézó Broadway-előadásoknak is helyet ad a Broadway Across Americának köszönhetően. A várossal kötött megállapodás értelmében azonban évente legalább két héten keresztül operát kell színpadra állítania a tulajdonosnak, a Boston Opera House Ventures, LLC-nek, amely Don Law és David Mugar helyi üzletemberek társulása. Ezen kívül az épület eSport helyszín is, hiszen az Overwatch League (egy professzionális esport liga az Overwatch videojátékhoz) Boston Uprising csapatának hazai arénája.

A nagy felújítás után az Operaházban számos fejlesztés történt 2008 óta, mely a zenekari árkot, valamint a támogató berendezéseket (pl. felvonó, biztonsági rendszer) és helyiségeket (pl. porkamrák, tárolók, bemelegítő szobák stb.) érintette. Úgy tűnik, nem fogják hagyni, hogy New England legcsodálatosabb színháza még egyszer tönkremenjen.

tmoni

Fotógaléria: A Bostoni Operaház

12 kép

 

Forrás: a Bostoni Operaház jelenlegi honlapja, a Bostoni Operaház archív honlapja, Wikipedia, Martinez+Johnson Architecture, Mugar Companies, Finegold Alexander Architect, Evergreene Architectural Arts, Clio, Kitsap Sun

A képek a flickr.com és a Wikimedia Commons gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép; 10. kép; 11. kép; 12. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra
46. rész: Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete
47. rész: A Colosseum
48. rész: A conwyi vár
49. rész: Antoni Gaudí: Park Güell
50. rész: A maharadzsapalota
51. rész: Niobé-kratér
52. rész: Ponte Vecchio
53. rész: Az Aranyhajó
54. rész: A Szent István-terem
55. rész: Humayun császár síremléke
56. rész: A Big Ben
57. rész: A rábaszentmiklósi Szent Miklós templom
58. rész: A Mátyás-templom
59. rész: A Sándor-erőd
60. rész: A Hohenzollern-kastély
61. rész: Gustav Klimt: A csók
62. rész: Míg a halál el nem választ... ‒ Sten Sture jegygyűrűje
63. rész: A Lánchíd
64. rész: A Szamothrakéi Niké