54 éves pályafutása (1962-2016) során többször is megújította zenéjét (ezzel együtt külsejét is), zenei trendek előfutáraként lépett fel, s kipróbálta magát a rock különböző műfajaiban (glam rock, art rock, pop rock), a blue-eyed soulban (a rythm, a blues és a soul fúziója), az avantgard jazzben és a kísérleti zenében (műfaji határok feszegetése). Azonnal felismerhető baritonja, állandóan megújuló, de egyéniségét tükröző, a divatnak nem behódoló zenéje, intellektuális szövegei, valamint a koncerteken nyújtott előadóművészi képességei biztosították népszerűségét.

1996-ban beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be, és hét albuma szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. 136 millió lemezt adott el, és a brit popzene történetének tíz leggazdagabb előadója között tartották számon. Az Egyesült Királyságban tíz platina-, tizenegy arany- és nyolc ezüstalbum minősítést kapott, az Egyesült Államokban pedig öt platinát és kilenc aranyat. A Rolling Stone magazin a történelem legnagyobb művészei közé sorolta.

Zenét, művészetet, tervezést és színjátszást is tanult, s mindegyiknek hasznát vette a pályája során, melyet szaxofonosként kezdett, de korán kipróbálhatta magát énekesként is. A hatvanas évek első felében blueszenekarokban lépett fel. Első szólólemeze, a pszichedelikus rock és a pop ötvözeteként készült David Bowie 1967-ben jelent meg, de első nagyobb sikerét és a széles körű ismertséget 1969-ben érte el Space Oddity című dalával, amit a BBC az Apollo-11 és Apollo-13 közvetítéseinek aláfestő zenéjeként használt. A rockballada egy asztronauta történetét meséli el, aki eltéved a világűrben.

Az 1970-es The Man Who Sold the World már keményebb rock stílusban készült, és érdekes zenei megoldásokat tartalmazott. A címadó dalt sokan feldolgozták, a legismertebb verzió a Nirvánáé. 1971-ben jött a Hunky Dory, melynek szövegeiben tiszteleg azok előtt, akik hatással voltak rá. 1972-ben jelent meg leghíresebb korongja, a The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars. A glam rock konceptalbum egy földönkívüli rocksztár karrierjéről szól, és a hard rock elemeit ötvözi a könnyedebb kísérleti rockkal. Az 1973-as Aladdin Sane a társadalom felbomlásával foglalkozik, borítója – a félmeztelen Ziggy egy piros-fekete-kék villámmal az arcán – minden idők egyik leghíresebbje a műfajban. Még ugyanebben az évben adta ki a Pin Ups-ot, mely az 1960-as évek dalaiból tartalmaz feldolgozásokat. Bowie ezzel akart megszabadulni Ziggy szerepétől.

1974-ben Amerikába ment, és itt készült el Orwell 1984 c. regényének zenei interpretációja, a Diamond Dogs, melyen már észrevehető a soul és a funky hatása. Az USA-ban vette fel 1975-ben a Young Americans-t, mely radikális stílusbeli váltást hozott. A John Lennonnal (1940-1980) közösen írt Fame az államokban a toplisták első helyét is meghódította. A Station To Station (1976) mutatta be Bowie új karakterét, a sovány fehér herceget (Thin White Duke). Nyugat-Berlinbe költözött, hogy megszabaduljon kábítószer-függőségétől, és itt született a Brian Enoval (1948) készített Berlin-trilógia, amelyben már a minimalista, ambient zenére összpontosított: a Low (1977), majd a Heroes (1977) és a megint kicsit más, az újhullámot a világzenével fuzionáló Lodger (1979). A Scary Monsters (and Super Creeps)-ben (1980) már a new romantic-kal kacérkodott.

1981-ben a Queennel közösen kiadta az Under Pressure c. kislemezt, mely hatalmas siker lett. David Bowie 1983-ban érte el népszerűségének és üzleti sikereinek csúcsát a L̲et's D̲ance-szel. Az 1984-es Tonight szintén táncorientált album, melyen a címadó dalt Tina Turnerrel (1939), a tizenkétszeres Grammy-díjas amerikai származású svájci énekesnővel adta elő.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

1985-ben hódította meg a világot David Bowie duettje Mick Jaggerrel, (1943), a Rolling Stones frontemberével, a Dancing in the Street. Már a megjelenésekor az élre tört mind az angol, mind az amerikai slágerlistákon.

1987-ben megint váltott a zenész, amennyiben a Never Let Me Down már nem az előző két album könnyed hangzásvilágát hozta, hanem keményebb rockot kínált indusztriális zenével és techno hangzással kombinálva. Ezután megszakította szólókarrierjét, és visszavonult a zenekari tagság viszonylagos névtelenségébe. A Tin Machine (1988-1992) domináns tagjaként dolgozott Reeves Gabrels (1956) gitárossal, Tony Fox Sales (1951) basszusgitárossal és Hunt Sales (1954) dobossal. 1993-ban újabb stílusváltás következett: megjelent a Black Tie White Noise, melyen a soul, a jazz és a hip-hop hatása érezhető. Még ugyanebben az évben jött ki a The Buddha of Suburbia, melyben Bowie új irányokat keresett, és már jelzi az alternatív rock felé való elmozdulását. 1995-ben érkezett az Outside, mely a művészet és a gyilkosság nemlineáris narratívájának első köteteként készült. A brit jungle és drum ’n’ bass stílusú Earthling 1997-ben mind a kritikusoknál, mind a közvéleménynél sikert aratott. 1999-ben jelent meg az élő hangszerek széles körű felhasználásával készült, önéletrajzi ihletésű Hours, ami Bowie szakítását jelentette a heavy elektronikával. 2002-ben adta ki a Heathent, 2003-ban pedig a Reality-t.

Rengeteget dolgozott, minden lemezt turnék követtek (kétszer Budapesten is koncertezett), és közreműködött filmek és videójátékok zenéjének megkomponálásában. Az eredmény egy infarktus, melyből felépülve csökkentette a munkamennyiségét. 2005-ben tért vissza a színpadra, 2006-ban pedig megkapta a Grammy-életműdíjat. Válogatás- és koncertalbumokat jelentetett meg, új lemezzel csak 2013-ban rukkolt elő, ez volt a The Next Day, mely a brit albumlista első helyén debütált. 2014-ben májrákot diagnosztizáltak nála, de sikerült titokban tartania. 2015-ben elkészült musicalje, a Lazarus, mely decemberben debütált. Ez volt az utolsó nyilvános fellépése. Utolsó albuma, a Blackstar 2016. január 8-án, 69. születésnapján jelent meg. Ezt szánta a hattyúdalának, és két nap múlva, január 10-én, a könnyűzene történetének egyik nagy hatású alakja, David Bowie meghalt.

Bár mindig elsősorban zenész volt, karrierje során színészi szerepeket is vállalt, sőt kipróbálta magát festőként is. Több mint 30 filmben, televíziós műsorban és színházi produkcióban szerepelt. Ő játszotta – többek között – Johnt Tony Scott 1983-as Az éhség c. filmjében, Poncius Pilátust Martin Scorsese Krisztus utolsó megkísértése c. 1988-as filmdrámájában, Phillip Jeffries, FBI-ügynököt David Lynch 1992-es Twin Peaks – Tűz, jöjj velem! c. alkotásában és Teslát Christopher Nolan 2006-os A tökéletes trükk c. művében.

Bowie kétszer nősült. 1970-ben feleségül vette Mary Angela Barnettet (1949), akitől 1971-ben fia született: Duncan Zowie Haywood Bowie. A gyermek felügyeleti joga 1980-ban történt válásuk után a zenészé lett. 1992-ben házasodott újra, választottja Iman (1955) szomáliai-amerikai modell volt. Egy lányuk született 2000-ben, Alexandria „Lexi” Zahra Jones.

A brit zenész lenyűgöző örökséget hagyott hátra, mely 26 stúdióalbumot, 17 koncertfelvételt és 46 válogatáslemezt tartalmaz. De jelentős zeneszerzői, produceri, színészi és festőművészi munkássága is. Bekerült a legnagyobbak közé, mert amelyik műfajhoz hozzányúlt, abban valami eredetit alkotott.

tmoni

Forrás: Wikipédia, Wikipedia, a zenész honlapja, Biography, nlc, ATEMPO.sk, Népszava, Cultura, Hetedik sor közepe

A képek a Wikimedia Commons és a flickr.com gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép.

A YouTube-ra feltöltött videók beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videók a következő linkeken találhatók a feltöltők megnevezésével: 1. videó; 2. videó; 3. videó.