„A festő feladata: sohasem megállni, mindig újat adni, sajátosan egyénit, korszerűt és mégis mindig ugyanazt – művészit!” – vallotta a Munkácsy-díjas győri festőművész. Műveit közgyűjtemények, köztük a Magyar Nemzeti Galéria, magángyűjtemények őrzik, és jelentős válogatás található a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban is. A Borsos Házban nyíló kiállítást Pápai Emese művészettörténész, a tárlat kurátora nyitotta meg, aki népes érdeklődő előtt röviden megemlékezett az alkotóról és munkásságáról.

Tóvári Tóth István 1909. január 22-én született Pozsonyban, édesapja vasúti alkalmazott volt, így került a család 1912-ben Győrbe. Rajzkészsége, művészet iránti érdeklődése korán megmutatkozott, a középiskola után 1930-31-ben Szőnyi István előkészítőjére járt, majd felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Rudnay Gyula növendéke lett. 1942-ben Budapesten, a Műbarátban nyílt kiállítását követően hívta meg Dési Huber István a Képzőművészek Új Társaságába. Tóvári a csoport állandó kiállítója lett az Ernst Múzeumban és a Műcsarnokban, de a második világháború kirobbanása megtörte ezt a lendületet. 1939-49-ben a Győri Vagon- és Gépgyárban dolgozott dekoratőrként, majd 1949-63 között a gyár képzőművészeti szabadiskoláját vezette, ahol festő és szobrásztagozat is működött. Tanítványai közül sokan ismert művészek lettek. 1955-ben rendezték meg első gyűjteményes kiállítását a győri Xántus János Múzeumban. 1958-ban megkapta a Munkácsy-díjat. 1965-ben csatlakozott a magyar képzőművészek szövetségéhez, Győrben pedig megalapította a ma is működő Paál László Képzőművészeti Kört, amely nemrégen ünnepelte negyven éves fennállását. A Márka étterem feletti műterme a második otthonát jelentette. 1979-ben Győr városa Pro Urbe-díjjal ismerte el munkásságát, 1993-ban pedig a város díszpolgára lett. 1997-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.

Gazdag életművének legfőbb jellegzetessége az intenzív színhasználat és az erőteljes, határozott vonalvezetés. Ez utóbbit a most kiállított grafikákon is megcsodálhatjuk. Korán rátalált kedvenc témáira: szigetközi zsánerképek, közvetlen környezetének tárgyai és figurái jellegzetes posztimpresszionista formanyelven. Karakteres festményein és grafikáin álomképek és emlékképek keverednek a valóságtól ihletett realista alaphanggal. Az 1970-es években a színek, a plan air témák foglalkoztatták, később inkább a letisztult képi szerkezet látványának kialakítása érdekelte. Háztetők, utcák, kompozíciójukban határozott és erős színkontrasztokkal – ezek dinamikus feszültségeire építette képeit. Sok tájképet, majd egyre több csendéletet alkotott. Többször megfestette ugyanazt a témát, de az eredmény mindig más, mindig új lett. Családtagjait, rokonait is gyakran megörökítette, de sok önarckép és életkép is kikerült az ecsetje alól.

A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum őrzött grafikáiból készült kamaratárlat – tanulmányrajzok, aktok, portrék, város- és faluképek, csendéletek – kapcsolódnak a város 750 éves jubileumához. Megtekinthető 2022. január 9-ig, hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között a Borsos Miklós Időszaki Kiállítótérben (Apor Vilmos püspök tere 2.).

SzaSzi
Fotók: Óbert Klára

Fotógaléria: Tóvári Tóth István grafikai kiállítása a Borsos Miklós Időszaki Kiállítótérben

Óbert Klára fotói

12 kép