Foglaljuk is össze a lényeget. Ennek a háromrészes mininek a főhőse nemcsak a címbe foglalt Batman és Joker, de éppennyire Jason (a második Robin) és Barbara ’Batgirl’ Gordon is. Mintegy ők ketten adják a morális ballasztot, vagyis Jason sötét oldalba való aláhullását ellensúlyozza Barbara józan jelenléte; közös meneteik egészen addig a legérdekesebbek az egészben, amíg ki nem világlik a Batman és Joker közti – a felszíni eseményeken túlmutató – végzetes viszony egyik legmélyebb mozgatója. Ne aggódjon senki, igyekszem elkerülni a spoilereket, még úgy is, hogy a lényeg nem az események külső rétege, hanem az előbb jelzett időtlen történések, ami ezáltal némileg túl is mutat egyrészt önmagán, de a legtöbb Batman-sztorin is. Igaz, Batman és Joker viszonyrendszerét sok történetfolyam taglalja, vagy legalább karcolgatja, csak hát keveseknek sikerül az önmagán túlmutató erkölcsi példázat valódi drámai megfogalmazása (Sean Murphy-nek mondjuk igen). Nagyon röviden a sztori esszenciája: Gothamet mindenki meglepetésére most három Joker igyekszik az eddigieknél is jobban tönkretenni, miközben persze a kiszemelt célpont senki más, mint az örök nemezis. Ez természetesen kétirányú, osztozik ebben Batman is, mert minden látszat ellenére Joker az, aki a legrosszabb, de legőszintébb tükörképpel tudja őt szembesíteni.

A kérdés, hogy mennyire lehet ezt az egészet komolyan venni, ahol évtizedek után az derül ki, hogy talán mindig is három Joker volt színen, ami eddig csak a gonosz valamilyen zseniális csavarintásai miatt nem derült ki, ezért ezt meg is válaszolom: nem erről szól valójában a minisorozat, a rafináltan megszőtt ramazúri másfajta célokat szolgál. Az itt is rendkívül szűkszavú Batman persze mindvégig sejt valamit ebből, de a lényeget pont nem, és ebben osztoznak a többiek is természetesen, Jason, Barbara és Gordon felügyelő is. Folyamatos hangsúly van a Robin és Batgirl közt zajló morális huzavonán, amibe mélyen beleszálazódik a fel nem vállalt érzelmi vonzódás tétovasága, és az alkotók jó érzékkel meg is álltak a valódi szerelem és a féltő aggódás közti billegő egyensúlynál, végsőkig felspannolva a feszült kielégületlenséget. Visszatérve a címszereplőhöz: Batman most sem árul el túl sokat a felfejtett tényekről segítőinek, és bár számít rájuk, gyakorlatilag megelégszik asszisztáló jelenlétükkel a legveszélyesebb összecsapások során is. Jason fel is rója ezt egyszer, amikor ketten utaznak az autóban: „Akárhány Batmobilban ültem, az utasülés mindig kényelmetlen volt. Mintha nem akarnád, hogy bárki itt üljön.”

Bár Batman szállt már ennél mélyebb pokolba is, de Joker sosem volt tán még ilyen sokarcú, így megsokszorozása másik szinten mutat rá a gonoszság mélyebb rétegeire és a sötétségbe merült lélek végső torzulására – a lelki megbékélés ebben a bugyorban már gyakorlatilag lehetetlen. A „cél szentesíti az eszközt” kollektív tudatba épült alvilági szentenciája ugyan itt nem hangzik el, de talán Barbarán kívül mindenki más él vele, és még csak azt se nagyon mondhatom, hogy Jokerrel az élen. Viszont ha azt a szellemi tanítást beidézzük, hogy „a gonosz mindig rosszra tör, de vele jót okoz”, akkor más lesz a fényszög: Joker minden tettével és szándékával – melyek ugyan tényleg nincsenek tekintettel senkire és semmire – egyértelműen az önmagára ébredés megtisztító szabadságáért küzd, ebben pedig az öldöklések, a térdre kényszerítések is csak egy fázis, és az összes többi szereplő számára is felkínálja ugyanazt a lehetőséget: megszabadulni a külső-belső béklyóktól. Egyértelműen egy rossz házasságra hajaz az ő kapcsolatuk Batmannel, Jokernek semmi nyugta nincs, amíg azt nem érzi, hogy mindennel szembesíti nemezisét, beemelve a képletbe Batman gyötrelmeinek ősforrását is, mert ki ne hagyjuk, hogy bevonódik az eseményekbe az a Joseph Chill is, aki Bruce szeme láttára ölte meg a moziból kijövet szüleit. No, ilyen esetben aztán tényleg lehet gyakorolni a valódi megbocsátást, és újabb jó pont: sikerült ezt a szálat is kellően drámaian, és ami a legfőbb, giccsmentesen elvarrni.

Joker végül is megkapja, amit akar, egyszerre gyógyít és okoz óriási fájdalmat, így megkönnyebbülve térhetünk nyugovóra: most is alászálltunk, betekintést nyerve egy olyan világba, amelybe saját magunkon keresztül nem szeretünk. A batmani szappanoperának ezzel persze nincs vége, még csak végzeteset se zökkent, újra és újra meg kell futnia hasonló köreit, de már az is elég, hogy most egészen közel járt/jártunk a megváltáshoz.

Geoff Johns író profi a szakmájában, képregényes vonalon főleg a DC-nek dolgozik (többek közt Superman, Zöld Lámpás, Swamp Thing, Wonder Woman, Suicide Squad címek), de játékfilmeket és sorozatokat is ír, amelyek közül több szintén szuperhős tematikájú. A három Joker alapján is nagy erőssége a krimi-jellegű történetvezetés mellett a vágástechnika, a történetet az időben elcsúsztatott válaszok és felfedések révén való görgetése. Nem nehéz tőle magyar nyelvű képregényt találni, a nemrég befejeződött DC Comics Nagy Képregénygyűjteményből többnek is ő volt a szerzője. Jason Fabok rajzoló szintén zenész, szinte kizárólag a DC-nek melózik, és például néhány Igazság Ligája-sorozatot együtt is készítettek Geoff-fal 2012-16 között, így már korábban összejött az az értő alkotói együttállás, ami talán most ért be igazán. Fabok remekel beállításokban, karakterekben, karakterállandóságban és háttérábrázolásban is, a szereplők arcberendezését reálisan eltalálni nagy tehetséget és gyakorlatot kíván, de a nézéseket, a tekintetet ilyen jól elkapni még nagyobb művészet, például Joker is akkor a legjobb és legrémisztőbb, amikor nem tágra nyílt szemmel őrjöng. (Az öreg-Joker figuráját minden jelenetében hosszan szemléltem.) Jelentősen hozzájárult még a látványhoz és a hangulathoz Brad Anderson is erőteljes és atmoszférateremtő színeivel, így minden tekintetben kompakt a végeredmény.

Beleolvasó és rendelés

Rácz Mihály
Forrás: langolo.hu