Meg(nem)élt életek szexipari ledérségben

Hécz Attila Villanyos cigi című könyvének bemutatója

hecz-attila

Gyerekversek után felnőtteknek szóló kötettel érkezett a 20. Győri Könyvszalon utolsó napjára a Kisfaludy Károly Könyvtárba Hécz Attila, Villanyos cigi című (kis)regénye egy olyan társadalmi „csoportot” állít a középpontba, amelyre – különösen információk híján – idegenként tekint a hétköznapi ember.

A szerzővel Fűzfa Balázs irodalomtörténész, egyetemi docens beszélgetett, aki kezdésként a gyerekirodalmi „beállítottságra” kérdezett rá. Hécz Attila Mosonszentmiklósról, – saját fogalmazása szerint – „zajos” gyerekkorból érkezett (heten voltak testvérek), és amikor a saját gyerekei „kirepültek”, majd jöttek az unokák, ismét csöppségek közé került az életben. 2009-ben egy álom nyomán született meg első gyerekverse, amely végül kész kötetté szélesedett ki Kőszáli Guppi címmel. A költeményekben a jópofa rímeken túl egyfajta látásmódot is próbált a gyerekek felé közvetíteni. A könyvnek egy évvel később aztán folytatása született Mélytengeri Zsiráf címmel. Felmerült akkoriban a kérdés, hogy nem írna-e iskolásoknak is verseket, és bár eleinte kategorikusan elutasította az ötletet, 2015-ben mégis napvilágot látott a Plüsscápa.

Hécz Attila polgári foglalkozására nézve évtizedekig reklámszövegíróként dolgozott, két éve azonban már – a fővárosból érkezve – főállású újságíró a Kisalföld napilapnál. Kapcsolódva azonban írói tevékenységéhez, iskolák alsós osztályaiban rendhagyó irodalomórákat is szokott tartani.

Az említett megjelent három könyve után kezdett rövid, tömör novellákat írni drámai sorsokról, majd aztán nőkről szóló elbeszélésekkel folytatta ezt az irányt (ez utóbbi lett a Bestriák, egy kalauz a női lélek rejtelmeibe). A most megjelent Villanyos cigi az első (kis)regénye, amelyhez rögtön bátor témát választott: pornósztárokat tett meg főszereplőknek, ezt az erősen előítéletes „embercsoportot”, akiknek a valódi életéről oly keveset tudunk. Az ötlethez, hogy mindebből regény szülessen, szükség volt egy másik cselekményszálra is: egy újságíró kalandos oknyomozása vonul végig a kiugrott „szexipari munkásokkal” váltásban a kötet lapjain, és csak a legvégén találkozik egymással a két történet.

Fűzfa Balázs elmondása szerint sodró eleganciájú regényről van szó, amelybe Hécz Attila humort és öniróniát egyaránt beleszőtt. A szerző kettősséget szeretett volna a történetbe vinni, a könnyed hangvétel mögött mély és karcos, komoly dolgokat; azt az elidegenedést, amely napjainkban – a Covid19-en túl – hatalmas méreteket ölt, általános problémává vált a társadalmakban. Az irodalomtörténész beszélgetőtárs elmondta a közönségnek, hogy a Villanyos cigi rendkívül jól adagolja – könnyedsége mellett – a bölcseleti gondolkodást, azokat a korunkra reflektáló, további töprengésre késztető jellemvonásokat, amelyeken igenis érdemes rágódni egy kicsit. Maga a cím különben arra utal, hogy ne csapjuk be magunkat, nézzünk szembe a valósággal – tulajdonképpen arra világít rá, milyen a meg nem élt élet a megélthez képest.

Szilvási Krisztián
Fotó: Óbert Klára

2021.12.01