Kollár János Sándor a győri lengyel nemzetiségi önkormányzat vezetője volt három cikluson keresztül, nyugdíjba vonulása után döntött úgy, hogy a számára fontos műveit kötetbe rendezi. Szoros kapcsolata Lengyelországgal, a lengyelséggel költői-írói látásmódjára is rávetül. Jól ismeri a lengyel színjátszás világát (Grotowski, Szajna, Krystian Lupa és mások). Élményei meghatározzák a művészetekhez való hozzáállását, lecsapódnak verseiben, prózájában. Koltay Gábor előszavából vett gondolattal „a XX. század emberének vívódása, fájdalma, reménykedése jelenik meg, az a határozott szándéka, hogy a világot, ha szűkebb körben is, de szebbé, jobbá tegye.” S mivel élete már fiatalon összefonódott a lengyel világgal, elsősorban ezen a téren volt aktív. Fáradhatatlan harcosként küzdött céljaiért. Neki köszönhető többek között a lengyel-magyar barátság győri emlékműve és az úgynevezett Győri nyilatkozat, amelyből aztán kinőtt a Magyar-Lengyel Barátság Napja. A kötet a szabad gondolatok esszenciája, az ő szavaival „lelkem folyama, hordaléka”. Lelkesít és hitet sugároz – ahogy a filmrendező barát fogalmazott –, akinek személyes élményeit indították el a lírai vallomások.

A könyvben szereplő fotók újabb asszociációkra inspirálnak, olyannyira, hogy a kettő együtt egy harmadik minőséget teremt. Szabó Béla a fénykép nyelvén igyekezett kifejezni azt, amit Kollár János szavakkal. Ennek része egy magas színvonalú aktfotó sorozat is. Évtizedes barátságuk eredményeként tudtak egymásra hangolódni, a közös hangulatokat megragadni, így sikerült egy életérzést megfogalmazni.

A kötetből részleteket Kertész Márton kazinczys diák olvasott fel, Lázok Richárd, a Széchenyi Egyetem zenetagozatának hallgatója pedig virtuóz hegedűmuzsikával színesítette a programot.

SzaSzi
Fotók: Vas Balázs

Fotógaléria: Kollár János Sándor – Fényvér üzenet

Vas Balázs fotói

7 kép