Az albumot a Harvest Records és a Columbia Records adta ki. Ez volt az utolsó olyan munka, melyet az együttes kvartettként hozott létre, mivel a billentyűst, Richard Wrightot (1943-2008) Roger Waters kirúgta a produkció közben, mert semmivel nem járult hozzá a közös munkához. De fizetett zenészként továbbra is velük dolgozott, és így még jobban is járt, hiszen több pénzt kapott, mint a zenekari tagok, mert neki nem kellett fizetnie a gyártást., és nem kellett finanszíroznia a horribilis, állandóan növekvő költségvetésű turnét.

A hangfelvételen robbanékony, a színpadon megdöbbentően összetett, a képernyőn pedig vizuálisan dinamikus A Fal, mely a főszereplő, Pink Floyd életét mutatja be a második világháború utáni Angliában eltöltött gyermekkorától egészen az öntörvényű elszigeteltségig, mely katartikus-önpusztító tetőponthoz vezet. Minden negatív hatás, ami éri, egy újabb tégla a falban, melyet maga köré épít: az apa hiánya, az uralkodó-védelmező anya, az oktatási rendszer, a kormány működése, a sztár életmód felszínessége, a tönkrement házassága, a drogok… Ahogyan nő a fal, úgy fejlődik Pink őrülete, mely a téglák közé szorítva eluralkodik pszichéjén, s mindez egy szellemi próbában csúcsosodik ki. Pink sztorija egy igencsak rejtélyes üzenettel zárul, mely többféleképpen értelmezhető – éppúgy, mint további sorsa. De mindegy is, hogy az élet hiábavalóságáról szóló cinikus történetnek tekintjük, vagy metaforikus halál-újjászületés-utazásának, a The Wall zenei mérföldkő. Roger Waters (1943) saját életéből, az együttes előző frontemberének, Syd Barrettnek (1946-2006) extrém viselkedéséből – a banda többi tagjának (David Gilmour, Nick Mason és Richard Wright) közreműködésével – teremtette meg ezt az antihőst, aki azért küzd, hogy megtalálja, vagy egyszer s mindenkorra elveszítse önmagát a 20. században. A koncepció finomításában Bob Ezrin (1949) producer segített. 

A lemez létrejöttében közreműködött – többek között – az amerikai Michael Kamen (1948-2003) a nagyzenekari hangszerelésben, valamint James „Max” Guthrie hangmérnök (1953). A The Show Must Go On-t és a Waiting For The Worms-t a Beach Boys-zal szerették volna rögzíteni, de a kaliforniai srácok túlságosan komornak találták a dalokat a saját zenei világukhoz képest. Egyedül Bruce Johnston vállalta be, és mind a mai napig büszke rá, de azóta sem érti, miről is szól A Fal.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Az albumról három kislemez jelent meg. A legismertebb az Another Brick in the Wall, amely három részben szerepel a műben. Az első Pink apjának a történetét meséli el, aki meghalt a háborúban, s emiatt ő magányos. Ebben jelenik meg először a minden-rossz-dolog-egy-tégla-a-falban motívum. A második egy tiltakozó dal a merev, sértő, brutális és megalázó oktatási rendszer ellen – ez hallható a kislemezen, mely több mint 4 millió példányban kelt el. A harmadik már az őrület hangja… éppúgy, mint a második kislemez-dal, a Run Like Hell, melyben Pink azt képzeli, hogy a közönség egy dühöngő tömeg…

A harmadik szám, amely maxiként is megjelent, a Comfortably Numb, melyben a főhősnek drogokat adnak, hogy fel tudjon lépni egy koncerten. Ez a konceptalbum második legismertebb dala, két gitárszólójáról nevezetes, melyeket a világ legjobbjai között tartanak számon. Waters kivételével az együttes minden tagjának ez a kedvenc dala a lemezről – és ezzel egyet kell értenem. A történet kitalálója pedig a Verát tartja legjobbnak.

A The Wall egy teljest kört ír le, azaz nincs igazán vége, hiszen a lemez utolsó kérdőmondata („Isn’t this…”) félbemarad, s az album legelején fejeződik be („...where we came in?”) ‒ azaz újrakezdődik („Nem itt jöttünk be?”). 

A koncepcióalbum sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az eladási statisztika, mely szerint 30 millió példányt értékesítettek belőle a világon. Sőt, bekerült az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvbe is. 1980-81-ben a lemezbemutató turnét is nagy érdeklődés övezte, éppúgy, mint az 1982-es filmet, melyet Alan Parker (1944-2020) rendezett. Kitörölhetetlen dallamaival, gitárszólóival és lenyűgöző történetével a The Wall még ma is aktuális, magával ragadó, katartikus műalkotás, melyről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.

Tracklist:
1. album
01. In the Flesh? / Roger Waters
02. The Thin Ice / Waters
03. Another Brick in the Wall (Part I) / Waters
04. The Happiest Days of Our Lives / Waters
05. Another Brick in the Wall (Part II) / Waters
06. Mother / Waters
07. Goodbye Blue Sky / Waters
08. Empty Spaces / Waters
09. Young Lust / Waters, David Gilmour
10. One of My Turns / Waters
11. Don't Leave Me Now / Waters
12. Another Brick in the Wall (Part III) / Waters
13. Goodbye Cruel World / Waters

2. album
01. Hey You / Waters
02. Is There Anybody Out There? / Waters
03. Nobody Home / Waters
04. Vera / Waters
05. Bring the Boys Back Home / Waters
06. Comfortably Numb / Gilmour, Waters
07. The Show Must Go On / Waters
08. In the Flesh / Waters
09. Run Like Hell  / Gilmour, Waters
10. Waiting for the Worms / Waters
11. Stop / Waters
12. The Trial / Waters, Bob Ezrin
13. Outside the Wall / Waters

tmoni

Forrás: Wikipédia, Wikipedia, Pink Floyd: Tha Wall – A Complete Analysis, Classic Album Sundays, A hetedik sor közepe, Shock!, Ectopolis Magazin, Recorder, XS Noize

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 2. kép; 3. kép.

A YouTube-ra feltöltött videók beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videók itt találhatók a feltöltők megnevezésével: 1. videó; 2. videó.