„Maszkban énekelni nehéz, de azért szeretném, ha ti kipróbálnátok” – ezzel a tréfás felütéssel kezdte koncertjét a kiváló muzsikus, aki már az első dalával otthonosan derűs hangulatot teremtett. A jól ismert slágerek kérés nélkül is éneklésre serkentették a gyerekeket, sőt a szülőket is. A nóták között pedig Gryllus kis történeteket kanyarintott Kányádi Sándorról és a szép piros almáról, a kertről, erdőről és az ott élő állatokról. Úgyhogy a közönség egyetlen nagy kiránduló csapattá vált, együtt bandukoltunk az őszi avarban, ahonnan előbukkant a „Szúrós gombóc”, a mókus, a hörcsög, a róka és a szarvas. A „Lassan jár a csigabiga” már kórusban szólt.

A téli ünnepek hangulatát is megidézte a koncert. Felcsendült a Nótás Mikulás. A kicsik azt is megtudhatták, hogy a Mikulás szereti a zenét, sőt még csellója is van. De vajon hogyan szólaltatja meg ezt az álmodozó lelkű hangszert? Gryllus Vilmos azt is megmutatta, hogy csellóval még mesélni is lehet, méghozzá nem is akárhogyan.

A Biciklis dalok a nyári nap melegét lopták be a közönség szívébe. S kiderült, hogyan is született ez a lemez. Gryllust kislánya inspirálta, akivel sokat kerekeztek együtt. „Papa, énekelj!” – ez volt a varázsszó, amely előhívta a vakációs élményeket őrző nótákat.

A nagyszerű zenés program utolsó részében a Maszkabál című lemezről hallhattunk néhány jól ismert számot. Elhangzott, hogy a Győri Balett is feldolgozta a TánciTánci program keretében. A hangulat tetőfokán vettem észre, hogy az előttem ülő apuka, akinek két térdén két kislánya csücsült, önfeledt hangerővel énekelte együtt Gryllus Vilmossal, hogy:

„Jön a tigris, jön a tigris!
Nála erősebb nincs is!”

Ilyen felszabadító hatással van az emberekre a fergeteges örömzene, a tökéletes és finomhangolt muzsika. Lehessen benne részünk minél gyakrabban!

Szabados Éva
Fotók: Vas Balázs