A könyv a 2018-ban megjelent, „A nyugat kapuja – Győr” című várostörténeti album folytatása. A szerzők ebben az újabb kötetben a történelmet „alulnézetből” kívánták felvázolni. Személyesebben, a város anyagi alapját biztosító kézművesek, tárgyi értékteremtők munkája előtt tisztelegve foglalták össze a kézműipari szakmák helyi történetét. A tanulmánykötet főszereplői a szabók, lakatosok, szűcsök, vargák, kékfestők, fegyverkovácsok, nyereg-, pajzs- és szíjgyártók, pékek, mézeskalácsosok, bormérők, borbélyok, ötvösök, takácsok.

Az ókori előzményeket röviden érintve áttértek a középkor néhány fontosabb eseményére, például 1271-re, amikor is V. István jogilag megteremtette a polgári város alapjait. A céhes rendszer kialakulása itt is nagy lépést jelentett a kézműipar fejlődését illetően. Rengeteg szakma virágzott városunkban egészen a XIX. sz. második feléig, a gyáripar kialakulásáig. Ez az időszak komoly küzdelem kezdetét jelentette a kisiparosok számára, s csak kevesen tudták túlélni a dömpingárukkal folytatott versenyt. A kötet 1945-ig kíséri nyomon a kézműipar múltját és – talán nem túlzás azt állítanunk, hogy – eltűnését.

Az egyes szerzők is szót kaptak a bemutatón. Nagy István 3 tanulmányt jegyez, és az iparosság kialakulását, fejlődését és szerveződését mutatja be részletesen az olvasóknak. A kézműipar történetét taglalva kiemelte az 1700-as évek elejének sorsfordító időszakát, amikor is nyugati mesterek sokasága telepedett le a városban – új technológiai tudást hozva magával.

Pápai Emese művészettörténész 2 tanulmányt tett közzé a kötetben. Az egyikben Schima Bandi aranykoszorús díszműkovács, iparművész munkásságát mutatja be doktori dolgozatának kutatásaira alapozva. A másik tanulmány a győri iparosság két világháború közötti, a fennmaradásért folytatott küzdelmét mutatja be. Szomorú olvasni, hogy világkiállításokról és országos kiállításokról számtalan díjat hazahozó mesterek megélhetése vált kérdésessé a gyáripar térhódítása miatt.

T. Városi Ágnes a győri mézeskalácsosok eddig feldolgozatlan történetével foglalkozik. A múzeum gazdag tárgyi gyűjteményére és levéltári kutatásokra alapozva göngyölíti fel a győri mézeskalácsos dinasztiák történetét, felkutatva a még élő generációkat. Tanúságos végigkövetni azt, hogy a gyáripar nyomása mellett a jogalkotás is hogyan lehetetlenítette el az egyes kézműves családokat, semmibe véve az évtizedek alatt összegyűjtött szakmai tudást, előírva például a mestervizsgát.

A rendezvényen szót kapott Lakatos Gy. László is, aki a kötetet tervezte. Mint a főszerkesztő is utalt rá, a cél egy könnyen olvasható, barátságos album létrehozása volt, ahol a szöveg nincs túlsúlyban, ahol egy-egy egység 20-30 sornál többet nem tartalmaz. Ennek a kívánalomnak megfelelően alakult a kötet szerkezete: a jobboldali lapokon képeket láthatunk, a szöveg a másik oldalra került. A fotókat Nagy István és Szabó Béla készítette, ami garanciát jelent az igényes kivitelre.

Tekintsenek erre a kötetre, mint a kikapcsolódás eszközére! Ha munka után hazaérve kényelembe helyezik magukat, és valami szépet akarnak látni, üssék fel ezt a könyvet! Lapozgassák és olvasgassák! Mire a végére érnek, garantáltan otthonosabban fogják érezni magukat Győrben!

Berente Erika
Fotó: Nagy-Benczey Viktor