Építését gróf Széchenyi István (1791-1860) kezdeményezte, finanszírozását báró Sina György bankár (1783-1856) felügyelte, aki a legnagyobb adományt tette. A munkálatok 1839-ben kezdődtek, az átadásra pedig 1849-ben került sor. William Tierney Clark (1783-1852) tervezte, az építésvezető pedig Adam Clark (1811-1866) volt. A hídfők kőoroszlánjai Marschalkó János szobrászművész (1818-1877) alkotásai. Az építkezés – melyhez a lehető legjobb minőségű anyagokat használták fel – teljes költsége 6,575 millió aranyforintot tett ki, ami meghaladta az ország összes adóbevételének a felét. A helyszínen 500-600, az építőanyagok előállításánál és a bányákban még egyszer annyi munkás dolgozott a megvalósításon.

Korlátozott átjárás már a híd teljes elkészülte előtt megkezdődött: elsőként 1849. január 1-jén Kossuth rendeletére Bónis Sámuel országbiztos kocsija haladt keresztül rajta, mely a Szent Koronát vitte Budáról a Debrecenbe induló vonathoz. Pünkösdkor megindulhatott a gyalogosforgalom, de a teljes nyitás csak november 20-án történt meg. A budai hídfőnél lévő oroszlánok talapzatára a Marschalkó-műhelyben, Gál András által öntött Széchenyi- és Sina-címerek csak később, 1852-ben kerültek. A híd egészen 1870-ig magántulajdonban (Lánchíd Részvénytársaság) volt, ekkor az állam megvásárolta, s közel másfélszer annyit fizetett érte, mint amennyibe a Margit híd felépítése került.

A Lánchíd átépítése 1914-ben

A korabeli hídépítési technikának megfelelően készült híd még sok-sok évig megfelelt a követelményeknek, de a folyamatos terhelés, valamint a faszerkezet illesztéseinél jelentkező kopás hatása lengésben nyilvánult meg. Eleinte ez nem volt jelentős, de ahogy teltek az évtizedek, egyre jobban feltűnt. Kisebb átalakításokat végeztek a hídon 1893-ban, a századforduló tájékán azonban a lengés már-már tűrhetetlenné romlott. Ekkorra a teljes vasszerkezet cseréje szükségessé vált. A megerősíteni kívánt vasszerkezet átépítésénél arra is ügyelni kellett, hogy a híd képe lehetőleg ne változzon meg. A művelethez az átkelőt 1914. február 3-án zárták le, és 1915. november 27-én nyitották meg újra. Bár már jóval korábban felvetődött a Széchenyi Lánchíd név, ekkortól nevezték valójában így. Az átépítés terveit Kherndl Antal (1842-1919) műegyetemi tanár statikai számításai alapján Gállik István (1866-1945) és Beke József (1967-1940) készítette, magát a munkálatot Jurkinyi Jenő és Strauch Emil (1855-1940) vezetésével a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára végezte. Az elbontott vasszerkezet egyik láncnyergét, egy horgonysarupárt, két lánclemezt, az egyik öntöttvas kereszttartót, valamint a korlát részleteit a budapesti Közlekedési Múzeum hídkertje őrzi. 1938 óta díszkivilágítás is emeli a csodálatos építmény fényét.

A felrobbantott Lánchíd 1945-ben

A 2. világháború végén, 1945. január 18-án a visszavonuló német hadsereg felrobbantotta a hidat, de újjáépítették, kiszélesítették, és az első felavatás 100. évfordulóján újra megnyitották. A terveket és az erőtani számításokat Sávoly Pál (1893-1968) Kossuth-díjas mérnök és statikus készítette. A kivitelezést Fábián József vezetésével a Dunahídépítő N. V., valamint a Magyar Állami Vas-, Acél és Gépgyár hajtotta végre. Zimányi István főépítésvezető, valamint Bujdosó Géza és Bors Ernő építésvezetők irányították a munkálatokat. Az egész projektet Széchy Károly (1903-1972) és Palotás László (1905-1993) Kossuth-díjas hídépítő mérnökök felügyelték a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumból.

1970-ben megújult a díszkivilágítás, 1973-ban pedig egy nagyobb állagmegóvásra került sor. 1975-ben került a Clark Ádám térre a 0 kilométerkő, a győri születésű Borsos Miklós (1906-1990) alkotása. A teljes felújítás 1986 és 1988 között történt meg. 1999-ben a 150. évforduló alkalmából a GE Lighting/Tungsram Rt. megajándékozta Budapestet a híd leromlott világítási rendszerének korszerűsítésével. Már 2002-ben kiderült, hogy egy újabb, még teljesebb felújításra lesz szükség, de a megvalósításra, amit másfél évre terveztek, csak 2021. június 16-i kezdéssel került sor.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

A korabeli Európa egyik legkorszerűbb műszaki teljesítménye háromnyílású, kőpilléres, merevítőtartós függőhíd, amit máig a legszebbek között tartanak nyilván. Azért választották ezt a típust, hogy jégzajláskor minél kevesebb pillér jelentsen akadályt a mederben. Hossza 380 méter, teljes szélessége 14,5 méter, a nyílásai – a parti pillértől kezdődően – 88,7 + 202,6 + 88,7 méteresek. A kőoroszlánok 4,6 méter magasak, 2,2 méter szélesek és sóskúti kőből készültek.A járdák öntöttvaskorlátja andráskeresztes (harántkeresztes) kialakítású, középen rozettával. A Széchenyi Lánchíd nevet feltüntették a budai hídfő külső oldalán, a belső oldalakon pedig az alkotóknak állítottak emléket. Mindkét pillér homlokfalain megtalálható Magyarország címere.

tmoni

Fotógaléria: A Lánchíd

18 kép

 

Forrás: Wikipédia, a Budapesti Közlekedési Központ honlapja, A budai vár, a Tungsram Operations Kft. honlapja, hirado.hu, egy., PestBuda

A képek a Wikimedia Commons és a flickr.com gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép; 10. kép; 11. kép; 12. kép; 13. kép; 14. kép; 15. kép; 16. kép; 17. kép; 18. kép.

A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videó ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra
46. rész: Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete
47. rész: A Colosseum
48. rész: A conwyi vár
49. rész: Antoni Gaudí: Park Güell
50. rész: A maharadzsapalota
51. rész: Niobé-kratér
52. rész: Ponte Vecchio
53. rész: Az Aranyhajó
54. rész: A Szent István-terem
55. rész: Humayun császár síremléke
56. rész: A Big Ben
57. rész: A rábaszentmiklósi Szent Miklós templom
58. rész: A Mátyás-templom
59. rész: A Sándor-erőd
60. rész: A Hohenzollern-kastély
61. rész: Gustav Klimt: A csók
62. rész: Míg a halál el nem választ... ‒ Sten Sture jegygyűrűje