Szabó T. Anna: Szabadulógyakorlat

Nagyon sokféle sors, sokféle psziché tárul fel egy-egy novellában. Külön világokba pillanthatunk be nagyon mélyen. Amikor éppen leírod egy adott karakter gondolatait, érzéseit, mennyire válsz eggyé velük?

Nem evidens, hogy azonosulni kell, a prózaírás nem líra, nincs szükség ilyen direkt eszközökre – mégis, amikor elkezd beszélni bennem a karakter, majdnem mindig van egy pont, amikor én vagyok ő, legyen akár őrült, akár szerelmes, akár boldogtalan, különösen, ha monológformában írom. Szükség van arra a pillanatra, amikor átfordulok, mássá leszek, illetve amikor felismerem a másikban magamat, vagy magamban a másikat. Az egyik írásomban egy magányos szereplő úgy érzi meg előre, hogy hamarosan valami történni fog az életében, hogy meglátja magát éjjel az ablak üvegében, és nem ismeri fel azonnal. Az ilyen pillanatok nem a nárcizmusról szólnak, éppen ellenkezőleg: arról, hogy azonosulunk önmagunkban a másikkal, tehát készek vagyunk összeolvadni vele. Van ebben valami erotikus, de csak a határátlépés aspektusában. Nem véletlenül szól a könyv a határok hirtelen megszűnéséről: az átbillenésről, legyen az az élet és halál, vagy test és test határa.

Szükséged van-e valamiféle megtisztulásra, mint a balinéz maszkos hagyományban, ha nagyon belemerülsz egy-egy lelki bugyorba?

Igen, ez nagyon jó hasonlat. Az ember úgy kóvályog ilyenkor, mint akit elvarázsoltak, hiszen kibújt a bőréből, megmutatta magát olyannak, amilyennek soha nem ismerte maga sem. Ilyenkor sétálni kell egyet, nézni a felhőket, a madarakat. A zenehallgatás azért nem jöhetett szóba most, mert a zene ennél a kötetnél anyag és munkaeszköz egyszerre, éppen az érzelmek ébresztője, generátora, nem pedig lecsillapítója.

Az írásaidban szereplő emberek közül van, akinek sikerül szabadulni a függéstől, mondjuk egy szenvedély rabságából, és van, akinek nem. Mitől függ ez a szabadulási képesség?

Érzésem szerint attól, hogy valakit szerettek-e eléggé gyerekkorában. Hogy megbíztak-e benne annyira, hogy bízni tudjon magában, hogy elhihesse, megáll a saját lábán – még akkor is, ha teljesen új lábakat kell ehhez növesztenie, hiszen a régieket szabadulás közben lerágta, mint a csapdába esett róka.

Dragomán György: Főzőskönyv

Sokféle íz, az élet sokféle arca kapott helyet a könyvedben. Derű és életöröm, tragikum és feloldás. Számodra mit szimbolizál a főzés?

A főzés azon kevés dolgok közé tartozik, amelyek azonosak önmagukkal, ezért nem szükséges szimbólumként tekintenem rá. Természetesen sokak számára kézenfekvő a művészi alkotással párhuzamot vonni, ám a főzés számomra egyszerű zen gyakorlat, ahol az anyagok önmagukat jelentik, a főzés folyamata és az anyagok átalakulása is önmagáért érdekes. Az ember ilyenkor elmerül a textúrák, illatok és ízek érzéki örömében, és a pillanatba kapaszkodva pihen.

Van olyan étel, amit akkor főzöl, ha szeretnél jobb lelkiállapotba kerülni?

Mindent azért főzök, mert szeretnék jobb lelkiállapotba kerülni. Ahogy elkezdek főzni, azonnal jobb lelkiállapotba kerülök, szinte függetlenül attól, hogy mit főzök éppen. Természetesen van, amiben különösen sok örömöt lelek, a tárkonyos lencseleves például ilyen.

Mennyi az önirónia a Hagymavágás gyorsan, egyszerűen című írásodban?

Semennyi… Így kell hagymát vágni…

Gyakori vendégei vagytok a Győri Könyvszalonnak. Van esetleg olyan történet, kis anekdota, étel... amely Győrről eszetekbe jut, és szívesen megosztanátok?

Dragomán György: Egyszer, amikor a gyerekek még fiatalabbak voltak, és Anna egész nap gyerekprogramokon vett részt, akkor kitaláltam, hogy annyi gofrit ehetnek, amennyit akarnak. Azt hiszem, a negyediknél unták meg. Remélem, soha nem fogják elfelejteni.

Szabó T. Anna: Több Győrkőcfesztivált is itt töltöttem, ilyenkor megesett, hogy gyerekekkel jöttünk. Nagyon szerettük, mert ritkán utaztunk el együtt helyekre – épp ezért kevés város volt ennyire része a gyerekkoruknak. Én azért is szerettem ezeket a nyári programokat, mert ilyenkor végre volt alibim a munka szüneteiben kicsit együtt lenni a kollégákkal – Varró Daniékkal például csak itt tudtunk eltölteni pár laza estét. Még focimeccset is néztünk együtt a szálloda vendéglőjében, családilag, a gyerekeinkkel, akkor összesen néggyel (az ötödik aludt).

Nem gyerekprogram, de meg kell említenem, hogy a Vaskakasban játszotta Markó-Valentyik Anna az Anyajegy című, felnőtteknek szóló remek báb-előadását, amelyben az én szövegeimet veszi alapul. A Könyvszalonhoz szintén csodálatos élményeim kapcsolódnak. Mindig nagyon kedvesen fogadtak a szervezők és az olvasók is, ragyogóan felkészült beszélgetőtársakra és nagyon jó hangulatú színpadi beszélgetésekre emlékszem.

A Szabó T. Anna és Dragomán György íróházaspár közös könyvbemutatója november 21-én, vasárnap 17 órakor lesz a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Termében.

Szabados Éva