Az élet végessége a régebbi ember számára nem volt tabu. Ki volt szolgáltatva a járványoknak, a hadi eseményeknek, betegségeknek: akkoriban gyakori volt a korai és váratlan halál. A középkori „halandó” az üdvössége érdekében, az egyház tanait követve arra törekedett, hogy erkölcsösen éljen, hogy betartsa a tízparancsolatot, hogy minél biztosabb lehessen abban, nem kárhozik el. Gyarlóságaira vasár- és ünnepnapokon az egyház emlékeztette, de nem ártott, ha a hétköznapok során is magánál tartott valamit, ami figyelmeztette: ilyenek voltak a Memento mori-ékszerek (függők, gyűrűk, medálok).

III. Ince pápa már az 1100-as években kijelentette, hogy a házasságot az egyház csak akkor tekinti érvényesnek, ha templomi esküvői szertartáson cserélnek gyűrűt. Ezt megelőzően ha a férfi gyűrűt ajándékozott, és a nő elfogadta azt, az gyakorlatilag tanú nélkül is házasságnak minősült. Itt kezdődhetett az eljegyzési gyűrű elválása a jegygyűrűtől – az eljegyzési gyűrű személyesebb, romantikusabb „fogadalmi” ajándék volt, míg a jegygyűrű hivatalos ékszer a kötelező egyházi szertartáshoz. A Memento mori jegygyűrűkön az ezeken szokásos díszítmények mellett (koponya, csontváz, koporsó) sokszor szöveg is feltűnik, leggyakrabban a Márk evangéliumából származó igen fontos mondat: „Quod Deo conjunxit homo non separet.” ‒ „Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét.” Az ilyen motívumokkal díszített jegygyűrűk divatja a reneszánsz idején, a XVI-XVII. században élte virágkorát.

A címlapképen látható gyűrű a stockolmi Nordiska Museet gyűjteményében található, leltári száma 306420, hagyományosan Sture-gyűrűként emlegetik. Az ékszert ismeretlen mester készítette aranyból; fekete, piros, fehér, zöld és kék zománccal, valamint drágakövekkel díszítette. A négy ékkövet két téglalap alakú panelra rögzítették, amelyek együtt egyetlen négyzetet adnak ki. Az ékszerész a gyűrű egyik felébe hegyikristályt és smaragdot, a másikba almandint (gránátot) és zafírt foglalt. Természetesen, hogy miért ezeket, az nem véletlen, hiszen az ékkövek olyan szimbolikus jelentéssel bírnak, amelyekről akkoriban mindenki tudott. Az almandin (gránát) a boldogságot jelképezi; a hegyikristály (valószínűleg gyémánt helyett) az erőt a csatában és védelmet a boszorkányság ellen; a zafír az igazságot, a mennyei boldogságot és a tisztaságot jelenti; a smaragd gazdagságot és dicsőséget hoz viselőjének. A drágakövek alapját alkotó négyzetet mindkét oldalról egy-egy kéz tartja, mégpedig úgy, hogy az ujjak egy-egy piros zománc szívet is fognak.

Ám ez az ékszer nem egy egyszerű, hanem Gimmel-, azaz ikergyűrű. A középkorban népszerűvé vált Gimmel-gyűrűk két vagy három egymásba fonódó karikából állnak, amelyek összekapcsolva egy díszes gyűrűt alkotnak. Hagyományosan a jegyespár tagjai eljegyzéskor egy-egy karikát kapnak. A háromrészes gyűrűknél a harmadik karika a tanúnak jutott. Az esküvőn a gyűrűket egybefűzték, ahogy akkortól összetartozott a férj és a feleség élete is. A házasságkötést követően a gyűrűt általában a feleség viselte, de előfordult, hogy hosszabb utazás vagy hadba indulás előtt összetartozásuk jeleként ismét külön-külön viselték.

A Sture-gyűrű két részből áll, a karikán a latin mellett svéd nyelven is olvasható a korábban emlegetett bibliai mondat. És ami igazán meglepő – és mai szemmel némiképp morbid ‒, hogy a drágakövek alatt üreg található. A mélyedés egyik felében egy aprócska csontváz fekszik, a másik üres. Hasonló gyűrűk analógiája alapján feltételezhető, hogy ott egy aprócska kisbaba volt. A gyűrűben együtt a születés és halál, az élet eleje és vége, és persze maga az Isten által szentesített házasság.

A szakértők a XVI. század második felére datálják a gyűrű készítésének idejét. Ennek ellenére a mai napig él az a hiedelem, hogy a gyűrű a nagy tiszteletnek örvendő történelmi személyiségek, az ifjú Sten Sture és felesége, Kristina Gyllenstierna eljegyzési gyűrűje lenne. Az ő házasságuk azonban jóval korábban, 1511-ben köttetett. A férj a dán királysággal szemben a 16. század elején folytatott küzdelem egyik vezéralakja volt. Sture halálosan megsebesült a bogesundi csatában 1520. január 19-én, és hamarosan el is hunyt. Halálát követően felesége négy hónapon át védte hősiesen Stockholm városát. A dánok azonban diadalmaskodtak. A győzelmüket követő Stockholmi vérfürdő során megtorlásképpen sokakat kivégeztek, és meggyalázták Sten Sture holttestét is. Felesége megmenekült a máglyahaláltól, „csupán” négyesztendei fogságra ítélték. Fivéreit és legkisebbik fiát kivégezték, vagyonát elkobozták.

A svédek ugyan vereséget szenvedtek, de soha nem felejtették el a házaspár helytállását. Legendát szőttek köréjük, s ezzel a különlegesen szép ékszerrel emlékeznek rájuk, mindhalálig tartó hűségükre és hazaszeretetükre.

Berente Erika

Forrás: digitaltmuseum.se, en.wikipedia.org, nordiskamuseet.se, Guldkorn från Nordiska Museets smyckesamling, quora.com, withtheseringshandmade.com, web.archive.org

A képek a nordiskamuseet.se oldaláról származnak, felhasználásuk nonprofit intézményeknek ingyenesek. A felhasznált képek forráshelyei a következő linkeken találhatók: 1. kép, 2. kép, 3. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra
46. rész: Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete
47. rész: A Colosseum
48. rész: A conwyi vár
49. rész: Antoni Gaudí: Park Güell
50. rész: A maharadzsapalota
51. rész: Niobé-kratér
52. rész: Ponte Vecchio
53. rész: Az Aranyhajó
54. rész: A Szent István-terem
55. rész: Humayun császár síremléke
56. rész: A Big Ben
57. rész: A rábaszentmiklósi Szent Miklós templom
58. rész: A Mátyás-templom
59. rész: A Sándor-erőd
60. rész: A Hohenzollern-kastély
61. rész: Gustav Klimt: A csók