Zalka Máté apja nem sajnálta az áldozatot tehetséges gyermekének taníttatására, ugyanakkor a kevéssé érdekfeszítő órák nem kötötték le a fiú figyelmét, a magyarázatok hallgatása helyett előszeretettel olvasott órák közben. Ez meglátszott az érdemjegyein is, az érettségin első nekifutásra megbukott, csak a pótvizsga sikerült neki, amely aztán belépő volt az úri társaságba (a tiszti rang alapfeltétele).

Korán megnyilvánult irodalmi vénája, költemények, regények, dráma fémjelezték munkásságát. Az első világháború kitörése katonaköteles korban érte, így behívót kapott. Megjárta az olasz és az orosz frontot, kezdetben őt is magával ragadta a nacionalista hév, a háborús eufória. A lövészárkok valósága azonban köszönőviszonyban sem volt a háborúról szőtt optimista elképzelésekkel. Tiszt és közlegény között hatalmas társadalmi szakadék tátongott. Zalka Máté élesen elütött a szokványos tiszti magatartástól, a katonákkal szemben empatikusan viselkedett, nem vette igénybe a megkülönböztetést.

A bolsevik forradalom az orosz hadifogolytáborban érte, ahol ugyanúgy érvényesült a tiszt-baka ellentét (a tisztek megfelelő ellátást, pénzt kaptak). Belecsöppentek a külföldi intervencióba és a polgárháborúba, kommunista agitátorok keresték fel őket az új hatalom oldalára állítása céljából. A hadifoglyok szabadulása a szovjethatalom idején lett reális lehetőség, a magyar kormány viszont – tartva a bolsevizmus exportjától – csak alaposan megszűrve eresztette át őket a határon. A katonákat szabadulásuk után a más frontokra való átvezénylés fenyegette, így ismét a halál torkába kerültek volna.

A tanácsköztársaság bukása után a Horthy-rendszerben ténylegesen persona non graták lettek. Nagyon sok hadifogoly Szovjet-Oroszországban maradt, köztük Zalka Máté is, aki kommunistává érett, a párt oszlopos tagja lett. Itt találta meg a szerelmet, Vera Ivanovnát, s megszületett lányuk, Tálocska. A házaspár éles vitákat folytatott a szocializmus akkori megvalósulásának mikéntjéről. Vera élesen kritizálta a rendszer hiányosságait, az alacsony színvonalú közellátást, Máté azonban optimista volt, mondván „ezeket a fogyatékosságokat ki fogjuk küszöbölni”. Aggódva tekintett az Európa egén gyülekező sötét politikai fellegekre, az olasz fasizmus és a német nácizmus egyre nagyobb térnyerésére.

Zalka Máté katonai erényeit a spanyol polgárháborúban csillogtatta meg igazán. A nemzetközi brigád parancsnokaként számos ütközetben állt helyt csapatával Franco tábornok jól felszerelt egységeivel szemben. Meg kellett küzdenie az ellátási, kiképzési hiányosságokkal, a felsőbb parancsnokság szűk látókörével, merevségével. A kormány Francisco Largo Caballero miniszterelnökkel együtt feladta Madridot, és Valenciába távozott.

A Szovjetunióban ekkor már tombolt a személyi kultusz, a „csisztka” tisztogatás jegyében hithű kommunisták végezték kivégzőosztag előtt, zavart keltve a munkásmozgalom soraiban, de az ellenséget is meglepve. A Szovjetunióban korábban menedéket lelt forradalmárok, köztük Kun Béla is a terror áldozata lett.

A fiatal spanyol köztársaságot az ellenforradalmárokkal együtt Németország, Olaszország és Portugália fenyegette. Utóbbiak katonai kontingenseket, tüzérséget, repülőgépek garmadáját vetették be. Felderítési hiányosságok, hadititkok kiszivárogtatása vezetett Zalka Máté csapatának felőrléséhez. A parancsnok is halálát lelte, mély részvéttel helyezték örök nyugalomba. Franco Spanyolországa meggátolta maradványainak hazahozatalát, csak bukása után vált lehetővé hazaszállítása, és a Kerepesi temetőben (Fiumei Úti Sírkert), a Munkásmozgalmi Pantheonban történő elhelyezésére.

Csiszár Antal