Nehéz megválaszolni a kérdést, hiszen a műélvezet szubjektív, és az értékelésre sincs egzakt mérési, összehasonlítási lehetőség. Ráadásul komplex, többtényezős jelenségről van szó, melyet sok minden befolyásol: az ízlés, a többféle kritérium, a divat és az aktuális korszakok. Különböző szempontok alapján sokan próbálkoztak a dobosok rangsorolásával, jelen írásunkban összesítünk 16 ilyen listát, melyek összeállítói között vannak magyar és nemzetközi zenei magazinok, kritikusok, szakértők, lemezkiadók, zenei portálok, médiacégek, hír- és szórakoztató, valamint oktatási platformok és közvélemény-kutatások. Íme az eredmény!

A könnyűzene történetének tizedik legjobb dobosa a háromszoros Grammy-díjas Danny Carey (1961), az amerikai alternatív/progresszív metált játszó Tool együttes (1990-) tagja lett. Játéka hihetetlenül komplex, és igen hamar felismerhető. Eredetileg jazzdobosnak tanult, de ilyen irányú ismereteit nagyon jól kamatoztatta a keményebb műfajban is. Mindenesetre a közönséget teljesen elkápráztatja a rá jellemző hatalmas törésekkel, váratlan, egyedi húzásaival. Stílusa az ötletes ambíciót ötvözi a páratlan ritmusérzékkel. Kompromisszummentes erő árad dobolásából, és nem áll távol tőle a kísérleti hangzás. A geometria óriási szerepet játszik a zenéjében, éppúgy, mint a power metál groove-ok, a keleti ihletésű mandala-betétek, a kreatív poliritmusok és a progresszivitás. Ő generációjának egyik legszélesebb körben csodált rockdobosa, aki toronymagasan jelen van az alternatív metálban és a modern progresszív rockban.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

A kilencedik dobos legenda Hal Blaine (1929-2019) amerikai dobos és session zenész, 6000 kislemezzel és több mint 35000 felvétellel ő a zenetörténet legtöbbet rögzített ütőse. Felvették őt Frank Sinatrával (1915-1998), a Beach Boys-szal (1961-), Elvis Presley-vel (1935-1977), a The Monkees-zal (1965-1971, 1986-1989, 1993-1997, 2010-2012), Simon & Garfunkellel (1957-1970, 1981-1983, 2003-2004, 2009), Neil Diamonddal (1941), Diana Ross-szal (1944) és a Supremes-szel (1959-1977, 1983, 2000), hogy csak néhányat említsünk a sokból. A rock & roll történelem egyik legkeresettebb dobosának tartják. Roppant innovatív zenész volt, tőle származik a popzene egyik legismertebb ütése, a disco-ütem (Phil Spector Wall Of Sound című művében) és a valaha legtöbbet utánzott dobütés (Ronettes Be My Baby című számában). Igazi öröksége mégis kaméleonszerűségében van: úgy tudott alkalmazkodni bármely zenészhez és zenéhez, mint senki más. A dobgépek és a számítógépek terjedésével kevesebbet dolgozott stúdiózenészként, többet filmekben, televízióban és reklámokban. És persze minden lehetséges díjat begyűjtött.

A nyolcadik helyen Ringo Starr (1940) brit dobos, a The Beatles (1960-1970) egykori tagja végzett. Stílusának alapja az újító jellegű szólókkal tarkított egyenletes, megbízható játék. Következetes, professzionális előadásmódjára kiválóan építkezhetett a zenekar. Chico Hamilton (1921-2013) és Yusef Lateef (1920-2013) jazz zenészek kompozíciós stílusa ihlette Starr egyszerre folyékony és energikus dobolását. Balkezesként jobbkezes dobfelszerelésen játszik, és egyedi módon rukkol elő éles, dúsgazdag vagy szellemes ötletekkel a megbízhatóság hullámain, áradnak az érzések hangszeréből. Nem biztos, hogy a Raint bárki el tudná úgy játszani, mint ő. Nagy érdeme, hogy a rock & roll népszerűsítése mellett még azt is elérte, hogy a dobos szerepköre a zenekarban ne háttérként, hanem galvazináló erőként jelenjen meg. Leleményessége, komplex játéka, rendhagyó technikája sok más dobost inspirált (pl. Phil Collins, Max Weinberg). Hatalmas kreativitásával sok eredeti dobütést készített (pl. az In my Life üteme), és modernizálta a dobolást, valamint gyakorlatilag megalkotta azt a fajta rockdobolást, amit ma is használnak.

Minden idők hetedik legjobb dobosa Stewart Armstrong Copeland (1952), aki a The Police (1977-1986, 2003, 2007-2008) tagjaként vált ismertté. Jellegzetes dobhangzása és stílusának egyedisége tette őt az egyik legnépszerűbb dobossá. Tagja a Rock and Roll Hírességek Csarnokának, a Modern Dobos Hírességek Csarnokának és a Klasszikus Dobos Hírességek Csarnokának. Copeland a libanoni zene, a rock & roll, a jazz és a reggae kombinációját hallgatva nőtt fel, s ebből választotta ki azt, amire a saját, egyéni stílusához szüksége volt. És persze újított is (pl. octobans, splash cintányér). Ringo Starrhoz hasonlóan balkezesként jobbkezes dobfelszerelésen játszik. Legfőbb inspirálója Mitch Mitchell (1947-2008) a Jimi Hendrix Experience-ből, de Sandy Nelson (1938), Ginger Baker és Buddy Rich is hatott rá. Ismeri és felhasználja a jazzdobos technikákat, és figyelemre méltóan nagy hangsúlyt fektet a groove-ra (ismétlődés, mely meghatározza és fenntartja a darab ritmusát és tempóját). Pergő hangjai fényesen hasítanak, miközben – a többi rockdobossal ellentétben – ütőfogása hagyományos, nem pedig illeszkedő. Előadásmódjára a sajátos térhasználat, valamint a finomság és az agresszió váltakozása jellemző, s a figyelmes hallgató hallhatja a bonyolult mintákat is, melyekre felépülnek a dalok. Az általa alapított Police dobosaként a jazz-groove-okra hajlamos progresszív rock ütős, Copeland olyan rendszertelennek ható hangzást keltett, mintha démonok szorításában játszana, s ez tökéletesen illett a poszt-punk és a reggae sajátos keverékét játszó együtteshez.

Listánkon a hatodik helyet Gene Krupa (1909-1973) amerikai jazzdobos szerezte meg, aki főként energikus stílusáról ismert. A Slingerland dob és a Zildjian cintányérgyártókkal együttműködve jelentős szerepe volt a standard zenekari dobfelszerelés kialakításában, nem véletlenül tartják őt a modern dobkészlet alapító atyjának. Ő volt az egyik első jazz-zenész, aki basszusdobot használt a felvételek során (1927), ő volt az első dobos, aki bekerült a Modern Dobos Hírességek Csarnokába, aki a reflektorfényben volt, és akit a szólók miatt ünnepelt a közönség. Előadásmódja végtelenül látványos volt, a cowbellt (kézi ütős hangszer) már-már mániákusan használta. Leginkább a New Orleans-i ütősök, Baby Dodds (1898-1959) és Zutty Singleton (1898-1975) hatották rá, melynek eredményeképpen új magasságokba emelte a Benny Goodman (1909-1986) nevével fémjelzett innovatív, harmincas évekbeli big bandet, és inspirálta a jövő generáció rockóriásait, köztük Keith Moont és John Bonhamet. Többször lépett fel együtt Buddy Rich-csel látványos dobcsatákban, sőt közös lemezt is adtak ki. Chicagói jazz stílusban játszott, és őt tartják a dobművészet keresztapjának.

A világ ötödik legjobb dobosa Buddy Rich (1917-1987) amerikai jazzdobos lett. Autodidakta módon tanult zenélni, de olyan zenészekkel játszott, mint Louis Armstrong (1901-1971), Gene Krupa, Ella Fitzgerald (1917-1996) vagy Charlie Parker (1920-1955), és beválasztották a Modern Dobos Hírességek Csarnokába is. Minden idők egyik legbefolyásosabb dobosának tartják. Előadásmódja látványos volt, gyakran használt „bulitrükköket”, kontrasztos technikákat, hogy izgalmasabbá tegye hosszú dobszólóit. Stílusának fő jellemzői a gyorsaság, a zökkenőmentes játék és a pontosság. Befolyása a jazztől a rockzenén át a jazzfúzióig terjedt. Hatással volt Alex Van Halenre (1953), John Bonhamre, Carl Palmerre (1950), Ian Paice-re (1948), Tré Coolra (1972), Bill Wardra (1948), Phil Collinsra (1951), Travis Barkerre (1975) és Roger Taylorra (1949). Páratlan technikája és hihetetlen kézsebessége tette lehetővé elképesztő improvizációit. Bonyolult hangszereléseinek, kompromisszumoktól mentes vadságának és a jazz adta profizmusának köszönhetően vált legendássá a valaha élt legnagyobb dobvirtuóz.

A negyedik legnagyobb dobos legenda Ginger Baker (1939-2019) angol zenész, aki a Cream együttesben (1966-1868) vált világhírűvé. Tagja a Rock and Roll Hírességek Csarnokának, a Modern Dobos Hírességek Csarnokának és a Klasszikus Dobos Hírességek Csarnokának. Játékában a kemény rock jegyei keverednek a jazz elemeivel és afrikai ritmusokkal. Úttörője volt a fúziós jazznek és a világzenének is. Ő volt az első, aki két basszus dobot használt rockzenében. A Creamben vad és kiszámíthatatlan volt, de a későbbiekben gyakran alkalmazott egy sokkal visszafogottabb és egyszerűbb előadásmódot is. Karrierje rendkívül változatos és sokoldalú volt, hiszen zenélt a Ginger Baker’s Jazz Confusionban, a Ginger Baker’s Air Force-ban (1969-1971, 2015), a Baker Gurvitz Army-ban (1974-1976), a Blind Faithben (1969), a The Graham Bond Organisation-ben (1963-1967, 1969-1970), valamint James Brownnal (1933-2006), Fela Kutival (1938-1997) és Pee Wee Ellis-szel (1941-2021). Art Blakey (1919-1990), Max Roach (1924-2007), Elvin Jones (1927-2004) és Philly Joe Jones (1923-1985) inspirálta zenéjét. Művészete hatással volt John Bonhamre, Phil Collinsra, Stewart Copelandre, Ian Paice -re, Dave Lombardóra (1965) és Alex Van Halenre. Minden idők legutánzottabb dobosának tartották. Forradalmi volt, extrovertált és találékony. Stílusára erőteljes poliritmia, kiterjesztett szólók és virtuozitás jellemző.

A harmadik helyen Keith Moon (1946-1978) angol zenész, a The Who (1964–82, 1988-89, 1996-) dobosa végzett. Szertelen, túláradó, egyedülálló stílusa és újító szellemű, drámai játéka volt. A kortárs rockdobosokkal ellentétben gyűlölte a dobszólókat, és nem is volt hajlandó ilyesmire még koncerteken sem. Saját együttesén kívül együtt dolgozott Jeff Beckkel (1944), Nicky Hopkins zongoraművésszel (1944-1994), Jimmy Page-dzsel (1944) és John Paul Jones-szal is. Irtózott az ismétlődésektől, ezáltal játéka már-már kiszámíthatatlan és roppant egyedi volt. Zabolátlan, a robbanásig energikus, excentrikus és öntörvényű személyiségét mi sem jelzi jobban, mint a tény, hogy majdnem minden előadás után elpusztította a dobfelszerelését a színpadon. Erőteljes és anarchikus dobolása a felületes szemlélőnek kaotikusnak tűnhetett, hiszen hurrikánszerű előadásmódja állandóan azzal fenyegetett, hogy mindenki mást lesöpör a színpadról – ami persze sosem történt meg. Az egyik legkülönlegesebb dobos volt, olyan dolgokat művelt hangszerével, ami másnak még csak eszébe sem jutott.

Minden idők második legjobb dobosa Neil Peart (1952-2020) kanadai zenész, a Rush (1968-2018) progresszívrock-együttes tagjaként vált ismertté. A modern rockdobolásra tett hatása megkérdőjelezhetetlen – nem véletlenül hívják Professzornak zenei körökben. Játéka eleinte a hard rockban gyökerezett, Keith Moon és John Bohnam voltak fő inspirálói. Később már beépítette stílusába a jazz, a swing és a big band egyes jellemzőit is, ekkor főként Gene Krupa és Buddy Rich volt a legnagyobb hatással rá. Az eredmény önmagáért beszél, hiszen a szakma és a rajongók is egyaránt a műfaj egyik legnagyobb dobosának tartják, nem csoda, hogy rengeteg díjat gyűjtött be pályafutása során, és ő került be legfiatalabbként a Modern Dobos Hírességek Csarnokába is. Ismert a bonyolult dobszólóiról, amelyekben furcsa ütemmutatók vannak, és komplex rendszereket használ, valamint egzotikus ütőhangszereket is. Technikai tudása, igényessége és állóképessége tette felejthetetlenné élő fellépéseit. Ő volt az egyik leginnovatívabb dobos, és ő rendelkezett a legmodernebb felszereléssel, mely több mint 40 különböző ütős hangszerből állt, beleértve az elektronikus dobokat is. Minden progresszív ütősök legnagyobbika tökéletes dobos: bármit el tud játszani, erőteljes, azonnal felismerhető és párját rikító arányérzékkel rendelkezik, nem esik túlzásokba, a legkevésbé sem magamutogató. Valószínűleg ő volt minden idők legtechnikásabb és legaprólékosabb dobosa, aki hihetetlenül hatalmas dobkészletét élő koncerteken 360 fokban rakta maga köré, és mindegyiket használta is. Ezenkívül képes volt egy teljes zenekar minden részét egyedül eljátszani szóló közben. Sokrétű tehetség volt, aki az általunk összesített 16 toplistából 15-ön szerepel.

A könnyűzene történetének legjobb dobosának John „Bonzo” Bonham (1948-1980), a Led Zeppelin együttes (1968-1980) tagja bizonyult. Dobosok generációi tekintik mesterüknek (pl. Nicko McBrain az Iron Maidenből, Scott Columbus a Manowarból, Dave Grohl a Nirvanából, Tommy Lee a Mötley Crüe-ből, Peter Criss a Kissből, Stewart Copeland a The Police-ból, Tommy Aldridge a Whitesnake-ből vagy Chad Smith a Red Hot Chili Peppersből), ő a hard-rock dobosok első számú modellje. Játékának erőteljességét, precizitását és sebességét a zenészek ma is széles körben tisztelik. Minden idők legjelentősebb dobosa, a Rock and Roll Hírességek Csarnokának tagja, de dobolását széles körben mintázták a hip-hop zenében is. John Paul Jones basszusgitárossal minden idők legjobb ritmus-szekcióját alkották. Zseniálisan, rendkívül változatosan és teljesen egyedi módon használta a tripletet, és olyan gyakran élt a rimshots (kemény ütés) nevű ütésmóddal, hogy az már szinte a védjegyévé vált. A soul nagy hatással volt zenéjére, de a funk és a groove álltak a legközelebb hozzá. A hagyományos dobfelszerelés mellett használt kongákat, üstdobobat, gongokat és elektromos dobokat is. Ő volt a legnagyobb formátumú, legnagyobb elementáris erővel rendelkező rockdobos, akinek életműve egy komplett dobiskola, pedig csak 32 évet élt. Játéka minden hivalkodástól mentes volt, és egyszerűen zseniális: sokoldalú, utánozhatatlan, pótolhatatlan, felülmúlhatatlan. Előadásmódja élénk és virtuóz volt, fő jellemzői a ritmikus kifinomultság, a féktelen szenvedély, a kreativitás, a már-már vakító gyorsaság és a mennydörgő lendület. A dobkészlet minden részét innovatív módon használta, játékának jellegzetessége könnyen beazonosíthatóvá teszi. Nyers, érzelmes dobolás az övé, mely egyenesen a lélekből fakad. Mind a 16 toplistán szerepel, ebből 15-ben az élvonalban. Mind a szakemberek, mind a közönség szerint Bonzo minden idők legjobb dobosa.

tmoni

Forrás: Shock!, Rolling Stone, Ledger Note, MusicRadar, Dig!, Electronic Drum Advisor, uDiscoverMusic, Atlanta Institute of Music and Media, Brain Sharper, drumeo, Wikipédia, Wikipedia, damson, legit, The Top Tens, Celebrity Biographies, Ranker, Drumming Review

A képek a pixabay.com, a Wikimedia Commons és a flickr.com gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép; 10. kép; 11. kép; 12. kép; 13. kép.

A YouTube-ra feltöltött videók beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltők/tulajdonosok felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videó ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Akinek füstöl a keze alatt a billentyű
2. rész: Mini várak között
3. rész: Közép-Európa leghatalmasabb erődítménye
4. rész: Bolhányi művészet, mákszemnyi nagyságok
5. rész: A világ legnagyobb hangszere, a Nagy Stalacpipe orgona
6. rész: Óriásmozaik Rubik-kockából
7. rész: Salvator Mundi – Minden idők legdrágább festménye
8. rész: A pénz nem boldogít! Vagy mégis!?
9. rész: A világ legnagyobb világító betleheme Manarolában
10. rész: Minden idők legnagyobb koncertjei
11. rész: Kolodko miniszobrok
12. rész: Labirinto Della Masone – A világ legnagyobb szabadtéri labirintusa
13. rész: A világ leghangosabb zenekarai
14. rész: Binhai szeme - Egy modern és futurisztikus könyvtár
15. rész: Predjama: a világ legnagyobb barlangvára
16. rész: Gigantikus kódex
17. rész: A világ legnagyobb Krisztus-szobrai
18. rész: A világ legsikeresebb albumai
19. rész: Minden idők legsikeresebb zenei előadói
20. rész: Minden idők legtöbb Grammy-díjasai
21. rész: Európa legrégebbi fahídja: a Kappelbrücke
22. rész: Mural das Etnias ‒ A világ (egykori) legnagyobb utcai graffiti műalkotása
23. rész: Amikor a felsepretlen padló divat volt
24. rész: A világ legjobb könnyűzenei énekesei
25. rész: Burj Khalifa: A világ legmagasabb épülete
26. rész: Menjünk vendégségbe a Nádasdyakhoz!
27. rész: A könnyűzene történetének legjobb gitárosai
28. rész: A Föld legtisztább tava