Kanada, Alberta tartomány, Calgary. A város sűrű, központi részén, az 1. és a 4. sugárút délnyugati sarkán 2001-ben adták át a TransCanada Tower (ma TC Energy Tower) 38 emeletes, 177 méter magas toronyházát. De mégis hogyan került ez az egyáltalán nem ebbe a környezetbe illő „szarv és kerítés” installáció a meglehetősen jelentős észak-amerikai energiaipari vállalat székháza elé? Szaladjunk vissza nagyjából egy negyed évszázadot!

Amikor az 1945-ben, Torontóban született szobrász, John McEwen az 1970-es évek végén Lethbridge városába érkezett, hogy kiállítson a Dél-Albertai Művészeti Galériában, maradandó barátságokat kötött. Egyik visszatérő látogatásakor, melynek során Waterton környékén túrázott, megtalálta egy sziklás-hegyi vadjuh szarvát (ez Alberta hivatalos emlőse). 2000-ben kezdett el dolgozni a TransCanada Tower számára készítendő projekten, az alapötletre pedig, hogy a műalkotás egy szarvat ábrázoljon, a közeli hegyekben élő állatokra való utalásként esett a választása. Amikor a torony 2001-ben végül elkészült, a tulajdonosainak foglalkozniuk kellett az új épületet körülvevő ritka erős széllel. Így feltételnek szabták, hogy az elkészült műalkotás álljon ellen a nyugat felől érkező hirtelen, erős szélviharoknak, illetve azt is remélték, hogy a szobor majd mérsékli a gyalogosokat érintő, magasépítészet miatti örvényeket.

Ez arra késztette McEwent, hogy alkotásához tervezzen egy rozsdamentes acél „kerítést” is, amely funkcionális szélfogóként működik majd, „menedéket” kínálva az utcaszinten. A végül 750 kilogramm összsúlyú, hullámos kerítés a hegyvidéki táj lézervágott képeivel van perforálva, illeszkedve az objektum látványosabb és nagyobb darabjához. A művész a „Horn” megalkotásához az eredetileg talált szarvat viaszba öntötte, keresztmetszeteket vágott belőle, majd alátétekkel elválasztotta őket, hogy létrehozza a kezdeti modellt. A szobor teljes egészében újrahasznosított acélból készült (amely az IPSCO cég nagylelkűségének köszönhető) – az építés idején ez volt a legnagyobb újrahasznosított műalkotás az országban.

McEwen a Walters Group acélszerkezet-gyártó vállalattal dolgozott együtt, hogy létrehozza a monumentális méretű művet. A 2000-es évek legeleje a számítógépes modellezés hajnalának számított, így a művésznek meg kellett tanulnia a digitális tervezés folyamatát. Az elegáns mérnöki munka és a precíz kézművesség bravúrja, hogy három csőszerű gerinc több mint 60 finoman ívelt, egyre kisebb méretű acéllemezt igazít egy finoman csavarodó ívbe. A vastag lemezek az állati szarv keratinos, körömszerű anyagának bordáira utalnak, amelyek az eredeti burkot alkották. A lemezek között és a szarv belsejében lévő nyitott terek pedig aktiválják a szerkezet organikus, hullámzó geometriáját, ami érdekes ellenpontja a körülötte lévő épített környezet rácsos mintáinak. Az alkotás 9 méter hosszúságot befutó, közel 7 és fél méter magas, 16 tonna súlyú, kúpos, spirális szerkezete pontosan úgy ível, ahogyan egy természetes kosszarv.

„Bár a szobornál állva nem látszanak a hegyek, érezni lehet a hatásukat” ‒ mondta el egy telefoninterjúban John McEwen. ‒ „A hegyek a szél irányának forrásai, és egyben az állatok otthonai. Szeretném, ha a Weaving Fence and Horn emlékeztetne arra a láthatatlanra, amely a kultúra és az ökológia közötti bizonytalan egyensúlyt jelenti.”

Szilvási Krisztián

Forrás: waltersgroupinc.com, avenuecalgary.com, olgakorpergallery.com

A kép a flickr.com gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Dan Kitchener: A Rainy Night in Tokyo (Camden, London)
2. rész: Bordalo II: Lince Ibérico (Parque das Nações, Lisszabon)
3. rész: Hunto & Mister Thoms: Connectivity Matters (Shoreditch, London)
4. rész: Claes Oldenburg és Coosje van Bruggen: Houseball (Mitte, Berlin)
5. rész: Tadas Šimkus és Žygimantas Amelynas: The Master – Wise Old Man (Kaunas, Litvánia)
6. rész: Bjørn Okholm Skaarup: Hippo Ballerina (Manhattan, New York)
7. rész: Robert Hannaford és Cam Scale: Wheat Bags to Sand Bags (Owen, Ausztrália)