189

Legendás győri gyárak 5. ‒ A Grab M. és fiai viaszosvászongyárától a Graboplast Zrt.-ig

Mennyeiné Várszegi Judit előadása a győri könyvtárban

mennyeine-varszegi-judit

A Legendás győri gyárak sorozatának keretében szeptember 29-én a Grab fivérek által létrehozott viaszosvászongyár történetét egészen a Graboplast Padlógyártó Zrt.-ig kísérhették végig az érdeklődők a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárában Mennyeiné Várszegi Judit ny. könyvtáros előadásában.

A gyár születése a fívéreken kívül Győr város vezetésének is köszönhető, kiemelten Zechmeister Károlynak, aki jó érzékkel látta meg a kereskedelem háttérbe szorulása után az újabb gazdasági kitörési pontot, amely az ipar volt. A Grabok egyik őse kísérletezte ki a viaszosvásznat, a családnak már voltak komoly érdekeltségei Prágában, Bécsben és Budapesten.

1903-ban Grab Hugó és Emánuel gyáralapítási kérelemmel fordult a városi tanácshoz. Egy évvel később megérkezett az engedély, amelyet a következő feltételekhez kötöttek: 1905 végére épüljön fel a gyár (ebben Schlichter Lajos téglagyáros játszott fontos szerepet), rövid időn belül fusson fel a termelés a bőrvásznat, viaszosvásznat és viaszosvászon parkettát gyártó üzemben, és hazai munkaerőt kell alkalmazni. A győri konkurens cég, Leon Gyula bécsi textilgyáros Magyar Mechán, Pamut- és Gyapjúáru gyárának gáncsoskodása sem tudta megakadályozni a Grab fívérek vállalkozását, sőt az ágazati miniszter még pénztámogatást (250 ezer korona) is nyújtott.

A viaszosvászonnak akkoriban nagy kereslete volt, később aztán más termékek kerültek előtérbe: tapéta, műanyag padló, linóleum, de készültek felfújható sátrak, autóra való sátortető ponyvák is. A Grabok nagy mecénások voltak, ezért Ferenc József nemesi címmel honorálta törekvéseiket (Hugó filozófiai doktorátust szerzett, és nem élt ezzel a kiváltsággal). 1936-ben Emánuel elhalálozott, ezért a cég vezetésében változás történt: a család kilépett a részvénytársaságból, így a Grab M. és Fiai által alapított üzemek a továbbiakban a Grab-féle Textilipari Részvénytársaság tulajdonaként működtek, Teltsch Arnold irányítása alatt. 

Figyelemre méltó volt a kétnyelvű (magyar-német) munkaköri leírás, a munka megkezdése, befejezése, a pihenő idő, valamint előre elkészített formanyomtatványok is léteztek már (pl. felmondás). A második világháború alatt hadiüzemként működött a cég, s mivel a bombázások viszonylag kevés kárt tettek benne, már 1945 tavaszán újraindították a termelést. Az államosítás két részben történt meg: először a bankérdekeltségek, majd a száz főnél többet foglalkoztató gyárak körében került sor a magántulajdon teljes körű kivezetésére.

Az 1950-től már Győri Pamutszövő és Műbőrgyár néven üzemelő vállalkozás további fejlődése a kiváló felkészültségű igazgatók érdeme. A talpon maradást a bankok bizalma is segítette, amelyek hiteleiket szigorú feltételekhez kötötték. A gyár messzemenően gondoskodott a dolgozók jólétéről, ez kezdettől fogva a vezetés filozófiája volt: „Ahhoz, hogy követelhessek, adni is kell”. A jól felszerelt szakrendelőt – megszűnéséig – nemcsak a dolgozók, hanem a város lakossága is használhatta.

Az évtizedek folyamán a gyár új arculatot kapott. 1966-tól használják a Grabona márkanevet (utalva az alapítókra), a Graboplast nevet 1969-ben vették fel. A gyártási paletta folyamatosan bővült (pl. PVC-bázisú műbőrgyártás, habszerkezetű műbőr, légáteresztő műbőr, járműipari padlókárpitok… stb.). Saját kutató-fejlesztő részlegük szintén hozzájárul az új techonológiákon alapuló termékcsaládokhoz.

Jelenleg az anyaüzemen kívül Tatabányán és Kecskeméten vannak a vállalatnak gyárai. A Graboplast név ma nemcsak az elődökre emlékeztet, hanem a jó minőség biztosítéka is egyben. Több nevezetes évforduló alkalmából adtak már ki gyártörténeti köteteket, jelenleg a száztizenöt éves jubileumon vannak túl, a gyártáson kívül pedig kiemelkedő sporttámogatások is köthetők a nevükhöz.

Csiszár Antal
Fotó: Pozsgai Krisztina

2021.10.01