240

Az opera 21. századi csillagai 1: Anna Netrebko

Ősze Mária írása

anna-netrebko

Maria Callas, Plácido Domingo, Renato Bruson, és hosszan lehetne még sorolni a 20. század második felének meghatározó sztárjait, akik örökre beírták magukat az operajátszás történetébe. De kik azok a kiemelkedő énekesek, akik napjainkban a világ legjelentősebb operaházaiban és koncertpódiumain lépnek fel estéről estére óriási sikert aratva? Új sorozatunkban ezekről a nagyszerű művészekről lesz szó. Elsőként korunk legismertebb és legünnepeltebb opera-énekesnőjéről, az 50. születésnapját ünneplő orosz szopránról, Anna Netrebkoról.

Kevés olyan művész található a komolyzenében, akinek neve „a klasszikus zene határait átlépve is ismerősen csenghet az átlagember számára”. Anna Netrebko azonban mindenképp azok közé tartozik, akiről világszerte olyanok is hallhattak már, akik nem igazi operarajongók. Mondták már róla, hogy „egy popsztár az operadívák között”, szépsége miatt pedig nevezték „az operavilág Cindy Crawfordjának vagy épp Audrey Hepburnjének” is. Ő maga így fogalmazott: „Nem azért lettem énekesnő, hogy híres sztár legyek, hanem, hogy énekelhessek.

Anna Netrebko 1971. szeptember 18-án született a Kaukázus előterében fekvő dél-oroszországi Krasznodarban. Családja kozák származású, édesapja geológusként, édesanyja pedig mérnökként dolgozott. Már gyermekkorában megismerkedett a zene és a színház világával: kislányként operett előadásokra járt, a legnagyobb hatást Kálmán Imre Csárdáskirálynő című műve gyakorolta rá, onnantól kezdve vonzotta a színpad. 10 évesen egy kórus tagjaként többek között a svéd ABBA együttes dalait is énekelte a szülővárosában található Úttörők Palotájában. Bevallása szerint ekkor még legnagyobb álma az volt, hogy „operett és musical sztár legyen. Táncolni és szórakozni akart”. Az operaénekesek világa és az opera műfaja még nagyon távol állt tőle: például, ha rádióhallgatás közben egy-egy opera első taktusai felcsendültek, azonnal másik adót keresett. 17 évesen azonban Giuseppe Verdi Otello című zenedrámáját látta a színházban, amely sokkoló és elementáris élménynek bizonyult; olyannyira a mű hatása alá került, hogy az előadás végén, a függöny leengedését követően sírva fakadt. Ezen az estén nyerte meg magának az opera műfaja.

anna-netrebko

Felsőfokú zenei tanulmányait a szentpétervári Rimszkij-Korszakov Konzervatóriumban végezte. 1993-ban megnyerte a moszkvai Glinka énekversenyt, 1996-ban pedig harmadik helyen végzett a szentpétervári Rimszkij-Korszakov énekversenyen. Színpadon 1994-ben debütált, Wolfgang Amadeus Mozart Figaro házasságának női főszerepét, Susannát énekelte a szentpétervári Mariinszkij Színházban. Ráadásul abban a teátrumban, ahol korábban takarítónőként dolgozott. Egy interjúban cáfolta azt a közkedvelt legendát, hogy az operaházban „tehetségét éneklő Hamupipőkeként fedezték volna fel”, elárulta, hogy „azért vállalta el ezt a munkát, hogy ingyen jelen lehessen a próbákon és előadásokon”.

Pályájának ebben az első szakaszában többek között olyan lírai szoprán és koloratúrszoprán szerepeket énekelt, mint Amina (Bellini: Az alvajáró), Giulietta (Bellini: I Capuleti e I Montecchi), Pamina (Mozart: A varázsfuvola), Lucia (Donizetti: Lammermoori Lucia), Rosina (Rossini: A sevillai borbély), sőt Rigában még A varázsfuvola Éj királynőjeként is színpadra lépett. Természetesen orosz operákban is énekelt.

1995-ben már külföldön is bemutatkozhatott, miután színháza San Franciscóban szerepelt Glinka Ruszlán és Ludmilla című operájával, amelyben a női főszerepet énekelte. A Salzburgi Ünnepi Játékokon 1998-ban debütált, Wagner Parsifal című zenedrámájának egyik viráglányaként.

A kétezres évek elején a szentpétervári Mariinszkij Színház számos külföldi vendégjátékon vett részt, ezek révén 2000-ben a londoni Királyi Operaházban (Covent Garden), 2002 év elején pedig a New York-i Metropolitan Operában debütálhatott, mind a két alkalommal Prokofjev Háború és béke című operájában Natasa Rosztovát alakította.

Pályafutásának első nagy fordulópontját 2002 nyara jelentette: a Salzburgi Ünnepi Játékokon Martin Kušej rendezésében bemutatott Don Giovanni című opera Donna Anna szerepe hozta meg számára a nemzetközi áttörést, az első áriáját követő tapsvihar után ugyanis új „szupersztár született”. Ettől kezdve, immáron közel 20 éve ragyogó csillaga Anna Netrebko az opera világának, „szinte a világ valamennyi jelentős operaházában szerepelt”, többek között a Salzburgi Ünnepi Játékok, a bécsi Staatsoper és a New York-i Metropolitan „évadainak állandó főszereplője”. Fellépéseinek meghirdetését követően a jegyek pillanatok alatt elfogynak, előadásai vagy koncertjei világszerte igazi társadalmi eseménynek számítanak, ezeken ugyanis olyanok is megjelennek, akik amúgy annyira nem járatosak az opera műfajában.

Verdi: Aida – Aida áriája az 1. felvonásból (Ritorna vincitor)

2002 óta a Deutsche Grammophon lemeztársaság exkluzív művésze, első szóló albuma Opera arias címmel a következő évben jelent meg. Azóta számos teljes operafelvétel, szóló, válogatás és duett album, valamint operaelőadásokat tartalmazó DVD és Blu-ray jelent meg közreműködésével. (A kiadónál megjelent felvételeinek diszkográfiája itt olvasható.)

Karrierjének első szakaszában „dús és hajlékony hangjával, érzékiségével, elevenségével” leggyakrabban Mozart, bel canto és más operák lírai szólamait énekelte, legtöbbször naiv, fiatal lányokat kellett életre keltenie a színpadon. Legfontosabb szerepei, a teljesség igénye nélkül: Donna Anna, Susanna, Servilia, Zerlina (Mozart), Violetta, Gilda, Nannetta (Verdi), Giulietta, Elvira, Amina (Bellini), Norina, Adina, Lamermoori Lucia (Donizetti), Manon (Massanet), Juliette (Gounod), Musetta, Mimí (Puccini), Antonia (Offenbach).

2004-ben még Hollywoodba is meghívták, az Anne Hathaway és Julie Andrews főszereplésével forgatott Neveletlen hercegnő 2. – Eljegyzés a kastélyban című film egy röpke jelenetében önmagát alakíthatta, és néhány taktust énekelhetett a Traviata első felvonásából.

A bulvárlapok is előszeretettel foglalkoztak és foglalkoznak mind a mai napig Anna Netrebko magánéletével. 2008 szeptemberében született meg fia, Tiago akkori élettársától, a neves uruguay-i baritontól, Erwin Schrott-tól. Az énekesnő a szülést követően, 2009 januárjában azonban már újra színpadra állt Lammermoori Luciaként.

2011-ben debütált a milánói Scala-ban, a szezonnyitó előadáson a Don Giovanni Donna Annáját énekelte. Ugyanebben az évben lépett színpadra Donizetti Anna Bolena (Boleyn Anna) című operájának címszerepében, amely már jelezte, hogy az orosz szoprán pályafutása új irányba indul. Ennek okát ő maga fogalmazta meg egy interjúban: „Egyszerűen nincs kedvem önmagamat ismételni”. Pályafutásának második jelentős fordulópontja a 2010-es évek elejére tehető. Ennek a váltásnak a jegyében 2013-ban jelent meg Verdi albuma, amelyen a Don Carlos, a Giovanna d’Arco, a Macbeth, A trubadúr és A szicíliai vecsernye című operákból szerepelnek áriák. 2014-ben pedig már színpadon is életre kelthette Giovanna d’Arcot, A trubadúr Leonoróját és Lady Macbethet. Maga Anna Netrebko nem tekint erre úgy, hogy hangfajt vagy szerepkört váltott volna, mégis hangjának „fejlődése révén újabb és újabb, immáron drámai szoprán szerepeket” vett fel repertoárjára. Verdi, Puccini, Wagner, valamint a verista zeneszerzők, Cilea és Giordano operáinak női főszereplőit énekli és alakítja. Folyamatosan bővül drámai szoprán szerepeinek száma: Manon Lescaut, Tosca, Turandot (Puccini), Leonora (A végzet hatalma, Verdi), Aida (Verdi), Tatjana (Anyegin, Csajkovszkij), Adriana Lecouvreur (Cilea), Maddalena (Andrea Chenier, Giordano) stb. Sőt már Wagner zenedrámában is színpadra lépett, a Lohengrinben Elsaként debütált. Elmondása szerint még Richard Strauss operáinak főszerepei izgatják, különösen Salome és Ariadne alakja.

anna-netrebko

Mi lehet az orosz énekesnő titka? A válasz látszólag roppant egyszerű, a „hang és az előadásmód lenyűgöző kombinációja”. A szakemberek szerint Anna Netrebkónak egyrészt csodálatos hangja van, másrészt „valamennyi szerepét igyekszik színészi játékkal megtölteni”, jellemző rá „az őszinte, szívből jövő szenvedély, az érzések mély átélése, ami ellenállhatatlanul magával ragadja a közönséget is”.

Maga az énekesnő a szerepek életre keltéséről így vallott: „Nem csinálhatok meg egy szerepet kétszer ugyanúgy. Számomra lehetetlen a rutin: ha azt veszem észre, hogy ismétlem önmagam, az azt jelenti, hogy valamit elvesztettem. Ilyenkor vagy végképp elengedem az adott szerepet, vagy később újra megpróbálkozom vele.

Hangi képességeiről és színészi tehetségéről jól tanúskodik két rövid bejegyzés, 2006-ban a New York Post így írt a Rigoletto előadását követően: „Netrebko éneklése és színészi alakítása érzéki szenvedéllyel telített. Ez a Gilda történelembe illő.” 2010-ben pedig a Bohémélet után ez jelent meg: „Anna Netrebko egyre jobb. Arckifejézéseivel, nagy barna szemeivel sebezhetőnek és törékenynek tűnik… Sokszínű hangjával… az egész operaházat megigézi… a közönség tagjai is teljesen beleszeretnek.

Magánéletében új fordulatot hozott 2014 februárja. A Riccardo Muti vezényelte római Manon Lescaut előadáson ismerkedett meg a férfi főszerepet éneklő azeri tenorral, Yusif Eyvazovval, akivel az év második felében eljegyezték egymást, majd 2015-ben házasságot kötöttek – azóta nemcsak a magánéletben, hanem a színpadon is szinte elválaszthatatlanok.

2014-ben gyermekkori álma is teljesült. Drezdában, a Staatskapelle hagyományos szilveszteri koncertjén Christian Thielemann vezényletével koncertszerűen hangzott el Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettje, amelyben Anna Netrebko énekelte Sylva Varescu (Vereczky Szilvia) szólamát.

Magyarországon először 2016-ban szerepelt a Műpa-ban, férjével közös ária- és duett-estjükön. Azóta két koncertszerű operaelőadással (Giordano Andrea Chenier, Puccini Tosca) örvendeztették meg rajongóikat.

Kálmán Imre: Csárdáskirálynő - Sylva (Szilvia) belépője

Az énekesnő azonban nemcsak operaházakban és koncerttermekben lépett fel pályafutása során. 2006 júliusában Rolando Villazón mexikói tenorral és Plácido Domingo spanyol tenorral adott hangversenyt Berlinben a labdarúgó-világbajnokság kísérő programjának keretén belül. Néhány nappal az Olaszország-Franciaország döntő előtt a helyszínen mintegy 200 ezer néző vett részt az eseményen, természetesen a televíziók képernyői előtt világszerte még többen követték őket. 2013-ban honfitársával, Dimitrij Hvorosztovszkij baritonnal népszerű operaáriákat és -duetteket adott elő a moszkvai Vörös téren. 2014-ben pedig a Szocsiban megrendezett téli olimpia megnyitó ünnepségén a jelenlévők és világszerte a tévénézők Anna Netrebko előadásában hallgathatták meg az olimpiai himnuszt.

Érdekesség, hogy a 31104Annanetrebko aszteroidát róla nevezték el. Munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el. 2006-ban megkapta az osztrák állampolgárságot is, 2007-ben pedig a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb embere közé sorolta.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Anna Netrebko „nem egyszerűen egy nagy díva, hanem karizmatikus és elbűvölő személyiség, akinek stílusát és színpadi jelenlétét ugyanannyira ünneplik, mint zenei képességeit”.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: deutschegrammophon.com, fidelio.hu, de.wikipedia.org, kurier.at, bolshoi.ru, stern.de, polarmusicprize.org, faz.net, radioswissclassic.ch, rondomagazin.de, operavilag.net, sueddeutsche.de, a MÜPÁ-ban tartott 2016-os ária-est kísérőfüzete

A címlapkép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2021.09.18