A különös lényt Iván Blohinnak hívják, s a diktátor célja hét hasonló személyiség összegyűjtésével (akiknek mind zseniális adottságaik vannak) olyan team kiképzése, amely továbbviszi a művét – az orosz világhegemónia kiépítését. A csoport kiképzése egy zárt, szigorúan titkos bázison történik. Tanításukért az orvosprofesszor és egy Szavidze nevű személy a felelős; olyan tudományágakkal foglalkoznak, melyek a Szovjetunióban akkor tabunak számítottak.

Iván Blohin abban a kiváltságban részesült, hogy a „tévedhetetlen” Sztálin csak rá hallgatott. Maga a diktátor olyannak állítja be magát, aki alapjaiban szereti az embereket, és „fájó szívvel” küld másvilágra bárkit, mert az ügy érdeke mindent felülír. Blohin pedig egy véleményen van vele, és mindenben a rendelkezésére állt: jelen volt Hitler és Sztálin találkozóján, óvatosságra intette a Vezért, aki akaratlanul is lépre ment a Führernek.

A váratlan támadás átmenetileg megroggyantotta a sziklaszilárd vezért, de gyorsan visszanyerte határozottságát, és minden hatalmat kézbe véve irányította a háborús műveleteket. A győzelem aztán mérhetetlenül megnövelte önbizalmát: a Szovjetunió és Sztálin hatalma a tetőpontjára hágott.

Kristóf Attila könyvében olvashatunk a diplomáciai sikerekről, Európa keleti felének bekebelezéséről, az atomtitok kifürkészéséről, az egyházakkal történő – átmeneti – megbékélésről (a háború alatt), majd a terror visszatéréséről, melynek tovább burjánzását csak Sztálin halála gátolta meg.

Blohint a nemzetközi helyzet, s benne a Szovjetunió helyzetének várható alakulásával kapcsolatos elemzéssel bízta meg, mely időtállónak bizonyult (rendszerváltás, a kétpólusú világ vége, Oroszország helyének keresése a nemzetközi koordináta-rendszerben).

A Sztálin utolsó álma izgalmas politikai krimi remek fordulatokkal, amelyben bár marginálisan, de jelen van egy szerelmi szál is, valamint olyan összeesküvés-elmélet, amely a valóságból következtet a lehetségesre.

Csiszár Antal