Gryan Theft Reynolds: Fortline

Free Guy – filmkritika

free-guy-film

A Free Guy noha eredeti ötleten alapszik, programjának kódja sok ihlető egyvelege. Lényegében a Lego-kaland hősét látjuk a Truman Show szívével és a 13. emelet filozófiájával, mindezt megfűszerezve néhány erős, ám nem túlzásba vitt popkult utalással, meg egy fricskával a régimódi és a jelenlegi játékfejlesztés üzleti ellentétére. Ez az 1.0-ás verzió ugyan lehetne jobb, de bugjai ellenére is kellemes időtöltéssel szolgál.

Azon kívül, hogy inkább kevesebb, mint több sikerrel próbálnak meg különböző játékokat adaptálni a stúdiók immár közel 30 éve, az elmúlt évtizedben kialakult az, amikor egy sztorit egy konkrét, de nem létező videojátékba helyezve mesélnek el. Oké, próbálkozások voltak már a számítástechnika ezen ágának korai éveiben is a Tron vagy a Háborús játékok által, viszont a jelenlegi vonal a popkultúrát használja alapvetésnek: a két Rontó Ralph, különösen aláhúzottan a Ready Player One, a két új Jumanji, de szegről-végről a nosztalgiát használva a Tron: Örökség is ezt a hozzáállást erősítette. Mivel az távolról is jól látszik, hogy a Free Guy legközelebb a Ready Player One-hoz áll, ezért talán ahhoz is érdemes mérni.

De csak talán, ugyanis messze nem annyira geekparadicsom, mint ahogy mutatja magát. Ugyan bővelkedünk direkt és átvitt értelemben is a GTA sorozatra vagy a Fortnite-ra utalgatva Ryan Reynolds szokott stílusával és humorával, tele vagyunk streamer cameókkal (melyekből a szinkronra is jut), de filmes, Disney-Fox egyesülés kapcsán beágyazott gegek is előkerülnek, sőt, a mozi legjobb poénja is hasonló. Az alkotás a kreativitását nem a popkultban éli ki – direkt műfajparódia még az első Rontó Ralph-ban is több –, hanem abban, ahogy a mechanikai részt ábrázolja. Ebben a Jumanjikra hajaz, de ilyen téren köröket ver rá.

free-guy-film

Rockkal a dzsungelben túrázva láthattunk roppant ötletes ábrázolásokat az NPC-kre, az átvezetőkre, a különböző pályákra és életekre, de ezúttal egy kötöttpályás platformer kaland helyett egy nyílt világú online homokozóba csöppenünk, annak minden bájával és bajával. Nem hiába nagy töréspont a GTA Online az iparban, hisz egy olyan műfajból sajtol ki még most is rekord játékosszámokat, amely eredetileg nagyon nem erről az élményről szólt. Mi több, a GTA franchise egyike azon jelenségeknek a közegből, ami már a kezdetleges 1. részével is kitört onnan, hála a direkt felépített rémhírekből álló népszerűségének. A III. aztán óriási mérföldkő volt, utána nem hiába hívták az összes hasonló játékot GTA klónnak. Az új forradalmi köntösbe öltöztetett alapreceptet pedig innovatívabbnál innovatívabb részletekkel dobták fel, egészen az Online-ig. Ekkor jött a csak dolllárjeleket látó kiadó, és szép lassan kiölte termékéből azt, ami naggyá tette, az egyik legjelentősebb fejlesztővel pedig pereskedés indult. És a Free Guy ezt az ellentétet hitelesebben adaptálta, mint magát a játékot.

Az, hogy a film során már az üzleti énjét látjuk egy alapjaiban kreativitásra felhúzott világnak, még nem jelenti azt, hogy a vásznon ne jönne át inkább a lelkesedés, mint a mikrotranzakciók vagy a farmolás. Jó látni azt, hogy a háttérben inkább ilyesféle apróságok felfedezéséért jöhet jól majd egy újrázás vagy otthoni képkikockázás, mintsem a temérdek easter egg kiszúrásáért, melyekkel ugyan gond egy szál se, csupán már annyiszor láttuk mostanság, hogy ennek hiánya teszi frissebbé és nagyobb célközönségűvé a mozit. Vagy ha nem is nagyobbá, akkor univerzálisabbá, jobb családi kikapcsolódássá változik ezáltal. Épphogy csak az autók „licenszeltek”, és nem kitalációs utánzatok (bár nem mind), ezen kívül a popkultothoz úgy áll a film, ahogy a Fortnite, bár az új Nolan teaser nem debütált most. A város dizájnja is jópofa, érezni rajta, hogy általános kitaláció, de azért hajaz New Yorkra (helló, Liberty City!), illetve most először tudok dicsérni egy kvázi trehány CGI-t, mert az is a koncepció része. Ez egy játék, de valóságot szimulál (a Ready Player One annyira nem), szóval tökéletes pont a vizuális effektusok minőségét direkt ugráltatni a még jobb érzékeltetéshez.

free-guy-film

Színészi fronton nem különösebben kiemelhető senki. Ryan Reynolds hozza azt, amit elvárhatunk tőle, Jodie Comer „kettős szerepe” kellően kontrasztos (bár nem lesz ő akciósztár), Joe Keery pedig nem sokat változott a Stranger Things óta. Taika Waititi (Jojo Nyuszi) ripacskodása páraknak lehet, sok lesz majd, de egyrészt ez nála mindig így van, másrészt a direkt parodisztikus karakterek eleve ilyenek, szóval az összképből nem lóg ki. A már említett streamer cameókon kívül temérdek szinkroncameo van az eredeti hangsávban (a magyar nem követi le, de hiányérzet nincs), továbbá akad egy titkolt nagynevű mellékszereplő meg egy zseniális beköszönés is.

Shawn Levy rendezése a játékvilág ábrázolásán kívül nem ad semmi emlékezetest, mondjuk nem is kell. A forgatókönyv jól vegyíti ihletőit, de mivel univerzálisabb közönséget lőtt be a visszafogott számú konkrét easter egg-gel, ezért alapvetően kifut egy sima romantikus filmmé a sztori. Ezzel persze nincs feltétlen baj, ha úgy nézzük, Trumant is részben a szerelem motiválta abban, hogy kitörjön hétköznapi rutinjából. De Guy inkább Emmett megfelelője Lego City-ből, sőt maga Free City (a játékosokon kívül) is úgy, ahogy az: nem hiába nevezik sandboxnak ezt a zsánert. Természetesen egy öntudatra ébredő NPC valójában egy mesterséges intelligencia, és bár ugyan a Mátrixot is simán beleláthatjuk az összképbe, jóval közelebb vagyunk a 13. emeletben látottakhoz. A szkript ezeket nagyon szépen kombinálja.

A fent már említett jópofa CGI használaton kívül technikailag nincs más igazán kiemelkedő, a vágás és a fényképezés leköveti az effektek által épp kijelölt minőséget és realizmust, jó az összhang és a GTA-kon kívül még a szintén az ihlette kólareklám is hatással volt az alkotókra. Viszont ha már kaptunk konkrét FPS stílusú mozit a Hardcore Henry képében, itt elfért volna több és jobb külső nézetet megidéző kreativitás. Kivitelezhetőségi lehetőség lett volna rá, és bár a nyitány hasonló, még úgy is van némi hiányérzet, hogy Guy NPC-ként nyilván ne játékos szemmel lássa a világot, de Millie skinjénél jobban kiaknázhatták volna ezt.

free-guy-film

A Free Guy összességében lehetett volna jobb, de érezhetően nem akart annál több lenni, mint ami. Még akár franchise se, mert bár adná magát, olyan a lezárása, amit fölösleges tovább fejtegetni. Lehetne, és a Ready Player Two is elkészül, de ahová kifutott, annak már nem lenne meg az a varázsa, ami miatt ez a film annyira szerethető. Tény viszont, hogy egy hasonló alkotás elférne még, ami az alapötletből többet hoz ki. Így, hogy a Free Guy ennyire látványosan megmaradt egy bizonyos ponton, hiába befogadhatóbb, filmileg a Ready Player One egy picit jobb. Viszont míg abban a hibák lehetnek zavaróak, és a könyv rajongóit némileg azért megosztotta, ezúttal nincsenek ilyen problémák.

Ryan Reynolds újabb hülyéskedése bőven nézhető családi programként, megéri a mozit, mind az apa, mind az anya, mind a gyerek megtalálja a magának valót benne, egyszerűen olyan ártatlan, mégis játékipari kritikával bíró kaland ez, amelyre képtelenség haragudni. Tán azért a legnagyobb kár, hogy Reynoldsnak és Waititinek nincs közös jelenete. No, nem a Zöld lámpás, hanem a Deadpool-Korg féle promóció után.

A mozit látva pedig csak remélhetjük, hogy egy szép napon majd a GTA VI ismét egy első sorban ambiciózus produktum lesz, és csak másodsorban olyan, mint amivé Free City is lett a pénzember által…

Bakay Botond
Forrás: hetediksor.hu

2021.08.31