116

Stefan Hertmans: A fordult szív

Könyvkritika

stefan-hertmans-a-fordult-sziv

A fordult szív egy kétségbeesett nő bolyongása a történelem sodrában – az ezer évvel ezelőtti történet, bár időben távoli, alapvető kérdéseiben mindig aktuális. A gyűlölet, a szeretet, a kiszolgáltatottság, valamint a szerelem elsöprő erejének mélységeit és magasságait bemutatva a szerző a középkorba viszi az olvasót; az élményszerű leírás révén szinte halljuk-érezzük a történések erejét.

A normann származású, előkelő keresztény családból származó Vigdis Adelais azáltal, hogy beleszeret egy zsidó főrabbi fiába, David Todrosba, „beleveti magát a régi tilalmak sűrűjébe”, előítéletek, vallási nézetek kereszttüzében kénytelen élni meneküléssel teli életét.

A történelmi regény alapját a kairói Ben Ezra zsinagóga páratlan dokumentumgyűjteményének egy darabja adja, nevezetesen egy levél, amelyben Moniou rabbija ír a tragikus sorsú prozelita asszonyról az első keresztes háború időszakában. Stefan Hertmans lenyűgöző igényességgel és páratlan írói eszköztárral vezet végig az úton, amelyet Vigdis járt be a középkorban, majd az író maga, a hiteles, élményszerű részletekért a huszonegyedik században. A regény cselekménye a jelenkori utazás képeivel kiegészülve több fejezeten át kapcsolja össze a történelmi időket, de célja leginkább az, hogy Hertmans minél hitelesebben megformálhassa hősnője személyiségét. S bár úgy gondolnánk, hogy a köztes ezer év okán kevés hasonlóságot találunk a helyszínek között, a két idősík egymásra tevődve egészíti ki egymást és rajzolja elénk a történelmet, mai vonatkozásaival együtt.

A fordult szív, bár történelmi regényként van meghatározva, az egyéni sorsábrázoláson keresztül emberi, személyes, aktuális és olyan közeli, hogy szinte életre kel a könyv lapjairól a hányatott sorsú asszony. A mű információgazdagsága révén akár iskolai tananyag is lehetne, hiszen a történetbe ágyazva mindent megtudhatunk a keresztes háborúk elindításának okairól, a zsidók és keresztények konfliktusainak gyökereiről, a középkor világáról.

Nemcsak az időben, térben is utazunk A fordult szívvel: először a menekülő szerelmesekkel a korabeli Franciaországban Rouentől Narbonne-ig, mintegy kilencszáz kilométert megtéve, a lány apjának lovagjai által üldözve. A Narbonne-ban töltött pár békés hónap után ismét útnak indulunk, hogy egy kis hegyi faluban, Monioux-ban nézzük végig azt a néhány békességes évet, amelyet boldog családként élt meg David és az immár zsidó névvel élő Hamutal gyermekeikkel közösen, a pusztító keresztes háború kezdete előtt. A nő kétségbeesett, magányos vándorlása még csak ezután kezdődik: férje meggyilkolása és két gyermekének elrablása után a keresztes hadak nyomán egészen Kairóig megy, azzal az ábránddal, hogy elveszett szeretteit újra látni fogja.

Abban az időben egy nőnek nincs joga a saját sorsáról dönteni: Vigdis Adelais mégis a szíve hangjait figyelve választja az ismeretlent, hagyja hátra vagyonát, rangját és nevét, de a rá zúduló vallási össztűzben kibillen egyensúlyából, és zavarodottan tér vissza abba a kis hegyi faluba, ahol mindent elveszített. Sorsa nem csak a sajátja, hanem mindenkié, aki a körülményekkel, előítéletekkel, dogmákkal dacolva küzd a szeretteiért, egy jobb világért, amelyben háborítatlanul nevelheti gyermekeit, nem vallási meggyőződések mentén, hanem a szeretet nyelvén szólva.

Hertmans, nem sajnálva az időt és energiát, végigjárja a főhős útját, ami nemcsak a regény hitelességét emeli, de az írói hangból ítélve egyedülálló élmények forrása is számára. Marseille, Alexandria, Kairó, Narbonne, valamint Franciaország tájainak középkori és mai képe olyan elevenen rajzolódik ki az olvasó számára, mintha a történések közepén lenne.

A regény kultúrákat, korszakokat, eszméket közelít egymáshoz, miközben a gyűlölet legsötétebb arcait is megmutatja: ettől lesz hiteles, felejthetetlen és minden aspektusában egyedi.

Boncina-Székely Szidónia
Forrás: olvasoterem.com

2021.08.25