Különösen a nyugati és nyugati befolyás alatt álló kultúrákban napjainkra több országban is elterjedt ez a hagyomány, amelynek eredete természetesen régi, és nem csak amerikai tradíciókra nyúlik vissza. Észak-Európában például már közel ezer éve létezett egyfajta „fogdíj”, amelyet akkor fizettek, amikor a gyermek elvesztette az első fogát – a 13. századi Edda-énekekben mindez feljegyzésre is került. Az északi kultúrában amúgy a gyerekfogakról és más, gyerekekhez tartozó tárgyakról azt tartották, hogy szerencsét hoznak a csatában, a skandináv harcosok például gyermekfogakat fűztek madzagra, és a nyakukba akasztották őket.

De más babonák is kialakultak a középkorban. Angliában például a gyerekeket arra utasították, égessék el a tejfogaikat, hogy megmentsék őket a túlvilági megpróbáltatásoktól: azok, akik nem teszik meg ezt, a túlvilági létet azzal kénytelenek tölteni, hogy a fogaikat keresgélik. A fogak eltemetésének vagy elégetésének másik oka pedig a boszorkányoktól való félelem volt: úgy gondolták, ha egy boszorkány kezébe kerül valakinek a foga, az ahhoz vezethet, hogy teljes hatalmat kap fölötte. Összességében kijelenthető, hogy a gyermeki tejfogaknak majd a világ összes részén jelentést, félelmet, hitet… stb. tulajdonítottak a civilizáció kezdete óta.

A modern kultúrában a tejfogakhoz kapcsolódó hiedelem jelen korhoz és körülményekhez „frissített” változata Amerikából indult, amikor a Chicago Daily Tribune 1908 szeptemberében megjelent egyik lapszámában, a „Háztartási tippek” rovatban életre kelt a fogtündér: egy Lillian Brown nevű olvasó azt írta, hogy „sok ellenkező gyermek megengedi a kilazult fog eltávolítását, ha tud a fogtündérről. Amennyiben a kiesett fogat lefekvés előtt elhelyezzük a párnájuk alá, akkor a fogtündér éjjel eljön érte, és a helyén egy kis ajándékot hagy.” Ez a történet aztán olyannyira lábra kapott és elterjedt, hogy 1927-ben Watkins Arnold tollából színdarabként is bemutatkozott, ettől kezdve pedig nem volt megállás.

A „hagyomány” mára külön (ünnep)napot is kapott, amelyet augusztus 22-én (és/vagy február 28-án) jegyeznek az USA-ban. (Augusztus második hete amúgy is a Nemzeti Mosoly Hete Amerikában.) A fogtündér által a fogakért hátrahagyott jutalom persze országonként, a családok gazdasági helyzetétől, a gyermek kortársai által kapott összegektől és egyéb tényezőktől függően változik, mindenesetre a Visa Inc. 2013-as felmérése szerint az amerikai gyerekek átlagosan 3,70 dollárt kasszírozhatnak foganként, ami talán nem is olyan rossz üzlet.

Na de hogyan is néz ki valójában a fogtündér? A Télapóval (Mikulással) és – kisebb mértékben – a húsvéti nyuszival ellentétben a fogtündér megjelenésének kevés olyan részlete van, amely a „mítosz” különböző változataiban egységes. Egy 1984-es tanulmány szerint a megkérdezettek 74%-a úgy véli, a fogtündér női nemű, 12% szerint se nem férfi, se nem nő, 8% pedig azt mondta, lehet akár férfi, akár nő. Kinézetével kapcsolatban létezik egy alap Csingling (Tinkerbell) elképzelés róla szárnyakkal, (varázs)pálcával, de egészen más alakokban is felbukkan: vannak, akik embernek, nyuszinak vagy egérnek gondolják, a megjelent gyermekkönyvek és művészeti alkotások pedig ábrázolták már szárnyas gyermekként, manóként, sárkányként, kék anyafiguraként, repülő balerinaként, két kis öregemberként, fogorvosi asszisztensként, szivarozó, pocakos, repülő férfiként, denevérként, medveként és így tovább. Mindezek az eltérő megjelenések azonban egyáltalán nem zavarják azokat a gyerekeket, akik hisznek benne.

A kutatások szerint a fogtündérbe vetett hit hasznos abban a tekintetben, hogy vigaszt nyújthat annak a gyereknek, aki félelmet vagy fájdalmat él át fogainak elvesztése miatt. Viszont egyben veszélyeket is hordoz magában, mert a gyerekek gyakran 5-7 éves korban rájönnek, hogy csak képzeletbeli alak, ezt pedig akár össze is kapcsolhatják más ajándékozó, kitalált figurákkal, mint például a már említett Mikulás vagy a húsvéti nyúl.

Végezetül – a teljesség megközelítő igényét is elkerülve – nézzünk meg néhány országot/népet, hol milyen hit vagy szokás kapcsolódik a gyerekek tejfogaihoz és a fogtündér legendájához. Roppant népszerű például Spanyolországban, valamint a hispán-amerikai kultúrákban az 1894-ben Madridban „megjelent”, fogtündérhez hasonló Ratoncito Pérez (vagy Ratón Pérez, az angolban Pérez Mouse) alakja. Olaszországban pedig a Tooth Fairy-t (Fatina dei denti) gyakran egy Topolino nevű kisegérrel helyettesítik.

Katalóniában a legnépszerűbbek az Els Angelets (kis angyalok) és a Les animetes (kis lelkek), és ahogyan a többi országban, a fogat itt is a párna alá teszik pénzért vagy valamilyen érméért cserébe. Franciaországban és Belgium francia nyelvű részén ezt az alakot la petite souris (a kisegér) néven emlegetik, Skócia alföldi részeiről pedig származik egy, a tündéregérhez hasonló hagyomány: egy fehér tündérpatkány, aki pénzérmékkel vásárolja meg a gyerekek fogait.

Japánban az elvesztett felső fogakat a földre dobják, az alsó fogakat pedig a levegőbe – a hiedelem szerint a csontfogak így majd egyenesen nőnek be a gyerekek szájába. Dél-Koreában az a bevett gyakorlat, hogy mind a felső, mind az alsó fogakat a tetőre dobják. A szokás a koreai nemzeti madár, a szarka körül gyökerezik: úgy tartják, ha a szarka talál egy fogat a tetőn, az vagy szerencsét hoz, vagy a nyugati fogtündérhez hasonlóan ajándékot kap érte a gyerek. A közel-keleti országokban (Irak, Jordánia, Egyiptom, Szudán) pedig az a hagyomány, hogy a tejfogat feldobják az égbe a Napnak vagy Allahnak.

Szilvási Krisztián

Forrás: en.wikipedia.org, nationaltoday.com, thefactsite.com, mentalfloss.com

A kép a flickr.com gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.