Talán sért(őd)és nélkül kijelenthető, hogy aki nem hallott még a Gallagher testvérekről, morzsányit sincs tisztában az ezredvég angol populáris zenéjével: 1991-ben Manchesterben, a Rain nevű korábbi formációból hozta létre Liam Gallagher (ének) az Oasis-t Paul Arthurs-szal (gitár), Paul McGuigannel (basszusgitár) és Tony McCarroll-lal (dobok), négyükhöz aztán a báty, Noel is csatlakozott (szólógitár, ének). (Felállásuk az évek során többször változott, de a testvérek végig alaptagok maradtak.) Ma a 90-es évek egyik legnagyobb és legelismertebb zenekaraként tartjuk számon őket, és bár 2009-ben végleg feloszlottak, hatásuk a brit zenére és kultúrára továbbra is befolyással van: inspirációt jelentettek többek között az Arctic Monkeys-nak, a Maroon 5-nak vagy a Coldplay-nek.

Az Oasis fontos részét képezte a Cool Britannia nevű brit popkulturális korszaknak rekordokat döntögető lemezeladásaikkal, koncertjeikkel, testvérvitáikkal vagy éppen a Blur rockegyüttessel szembeni rivalizálással. 1996. április 27-én és 28-án az Oasis az első szabadtéri koncertjeit adta a Maine Road futballstadionban, a Manchester City labdarúgócsapat otthonában, amelynek a Gallagher testvérek gyerekkoruk óta rajongói voltak. Aztán augusztus 3-án és 4-én este 80 ezer ember előtt léptek fel Skóciában a Balloch Country Parkban, majd következett a knebworth-i rekord, ahol világraszóló bulit tartottak. De előtte lássuk, miről nevezetes ez a helyszín.

Knebworth egy kis falucska Hertfordshire megyében, ahol szabadtéri pop- és rockkoncerteket tartottak 1974 júliusa óta, az eddigi utolsó fesztiválra 2014-ben került sor. Az év(tized)ek alatt megfordult itt többek között a Rolling Stones, a Pink Floyd, a Genesis, Frank Zappa, a Led Zeppelin, a Beach Boys, a Deep Purple, a Queen (az 1986-os koncertjük volt az utolsó Freddie Mercury-val), a Status Quo, Paul McCartney, Eric Clapton, Elton John, Phil Collins, a Dire Straits, Mike Oldfield, a Red Hot Chili Peppers, Robbie Williams. No meg persze az Oasis, melyet második albuma, a (What’s The Story) Morning Glory? sikere repített a kultikus fesztivál színpadára.

A jegyeket a banda koncertjére 1996. május 11-én kezdték árusítani, és kevesebb, mint 24 óra alatt el is kapkodták őket. Összesen 2 és fél millió ember szerette volna megnézni Knebworth-ben az Oasis-t, ez nagyjából Anglia lakosságának 5%-át jelentette… Ekkora igényléssel 20 koncertet kellett volna adniuk a srácoknak, nem csoda, hogy a 22 font 50 penny-be kerülő jegyeket hamarosan a 15-szörös árukon kínálgatták. Rekordot is döntött a közönség nagysága: a két estén egyenként 125 ezer ember előtt játszottak (összesen tehát negyedmilliónak), ami máig csúcsot jelent Angliában. (2003-ban jött aztán Robbie Williams, aki három egymást követő estén adott itt koncertet, összesen 375 ezer rajongónak.)

Az Oasis fellépésének megrendezéséhez 3000 fős személyzetre volt szükség. Nemcsak egy „szimpla” színpadot építettek a koncertre, hanem 11 hangszórótornyot is felállítottak a színpadtól egyre nagyobb távolságban, hogy a hátrébb állók is érezhessék Noel elsöprő erejű akkordjainak és Liam torokhangú üvöltésének teljes erejét. Rick Pope hangmérnök egy interjúban elmondta, hogy „Liam azt akarta, az énekhangja dobhártyarepesztően hangos legyen”. Ez azt jelentette, hogy a mikrofonok olyan erősek voltak, „ha valaki 3 méterre megközelítette a mikrofont, hallani lehetett a lélegzetét”. A hangosítást amúgy az a Britannia Row nevű cég végezte, amelynek első megbízása a Pink Floyd 1975-ös knebworth-i koncertje volt.

Maga a backstage vendéglista is 7000 főnyire rúgott, köztük volt például Kate Moss szupermodell, Jarvis Cocker, a Pulp együttes frontembere, Martine McCutcheon, az Igazából szerelem Natalie-ja, vagy éppen Mick Hucknall, a Simply Red énekes-dalszövegírója. Az esemény nagyságát kitűnően szemlélteti, hogy a koncertnek még külön rádióadója is volt: aki 20 mérföldes körzetben a 106.6 FM-re tekerte a készülékét, vég nélkül hallgathatta az Oasis slágereit, a különböző kísérőzenekarok dalait, illetve helyszíni információkat és a fellépéssel kapcsolatos közlekedési híreket. Bizony, olyan előzenekarok léptek színpadra a két nap során a főszereplőket megelőzve, mint a punkegyüttes The Prodigy, a walesi Manic Street Preachers, az Ocean Color Scene rockbandája, az elektronikus zenét játszó The Chemical Brothers, a gombafejűek tribute csapata, a The Bootleg Beatles, a The Charlatans, a pszichedelikus rockban utazó Kula Shaker, az alternatív-indie Cast, vagy éppen a Dreadzone.

Aztán 1996. augusztus 10-én színpadra lépett az Oasis: intróként a The Swamp Song-ot játszották el, majd Noel Gallagher bejelentette: „Ma este mindannyian történelmet írunk!” A setlist mindkét napon ugyanazokat a dalokat tartalmazta, ugyanabban a sorrendben: The Swamp Song, Columbia, Acquiesce, Supersonic, Hello, Some Might Say, Roll With It, Slide Away, Morning Glory, Round Are Way, Cigarettes And Alcohol, Whatever, Cast No Shadow, Wonderwall, The Masterplan, Don’t Look Back In Anger, My Big Mouth, It’s Gettin’ Better (Man!!), Live Forever, illetve két ráadásszámot, a Champagne Supernova-t (John Squire vendégszereplésével a The Stone Roses együttesből) és az I Am The Walrus-t.

A koncert akkora sikert aratott, hogy sok-sok évvel később, 2009-ben a gitáros Paul „Bonehead” Arthurs elárulta a The Guardiannek: „Mindig is azt gondoltam, hogy a második knebworth-i éjszaka után fel kellett volna oszlanunk…”. És valóban, az együttes soha nem tudta megismételni az első két albumának, valamint a Knebworth-beli fellépéseinek sikerét. Liam Gallagher így emlékezett vissza, illetve… izé, szóval így mesélt azokról a napokról: „Knebworth volt számomra a 90-es évek Woodstockja. Minden a zenéről és az emberekről szólt. Nem sok mindenre emlékszem, de soha nem fogom elfelejteni. Bibliai volt!” Nos igen, van az a régi mondás, mely szerint „ha emlékszel a britpopra, akkor nem voltál ott”. „Őszintén szólva – folytatta a gondolatot Noel Gallagher –, ha most becsukom a szemem, egyszerűen nem tudom visszaidézni, hogy a knebworth-i színpadon sétálok...”

1996 szeptemberében Neil Strauss tökéletesen foglalta össze a banda jelentőségét a The York Times hasábjain: „Amit az Oasis tett Nagy-Britanniában, hogy egy egész országot egyesített egyetlen popzenekar zászlaja alatt, azt egy olyan országban, mint az Egyesült Államok, senki tudná elérni. Nagy-Britanniában az együttes a Beatles óta vitathatatlanul a legnépszerűbb előadóként uralkodik, nagyjából minden harmadik otthonban megtalálható egy Oasis CD. A múlt hónapban 250.000 embert vonzottak Knebworth-be, az ország történetének legnagyobb szabadtéri koncertjére. A banda testvérpárja, Liam és Noel Gallagher olyan rendszerességgel szerepelnek a bulvárlapok címlapjain, mint a királyi család tagjai.”

Nem csoda, hogy 25 évvel később, 2021-ben dokumentumfilm készül a Sony Music Entertainment finanszírozásában Oasis Knebworth 1996 címmel az együttes dupla koncertjéről a kétszeres Grammy-jelölt Jake Scott rendezésében, az executive producerek pedig természetesen ki mások is lehetnének, mint Noel és Liam Gallagher. Az idén szeptember 23-án megjelenő film teljes egészében a Knebworth-ben jelen lévő rajongók szemszögéből meséli el az Oasis múlhatatlan „pillanatát” eddig soha nem látott archív koncert- és backstage felvételekkel, valamint a zenekarral és a koncertszervezőkkel készített további interjúkkal. Azt hiszem, igazi „must-see” produkció lesz, amely cáfolhatatlanul képes bizonyítani, hogy az Oasis a 21. században is halhatatlan.

Szilvási Krisztián

Forrás: en.wikipedia.org, en.wikipedia.org, radiox.co.uk, musicbusinessworldwide.com, bbc.co.uk

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.