Batman, ahogy újra látni akartuk
Tavaly igencsak magas polcra raktuk a Batman – Fehér Lovag című képregényt, most pedig a folytatást olvasva megerősíthetjük: Sean Murphy bravúrja nem egyszeri csoda volt. De ezt aláhúzhatjuk egy korábbi művével is: a Tokyo Ghost szintén zenész. Igaz, Murphy ott „csak” rajzolói státuszban alkotott maradandót, a kétkötetesre duzzadt Batman-saga ismeretében viszont már egyértelmű, hogy íróként is vérprofi.
Húzós, drámai és tán minden korábbi történetszálnál szélesebb tablójú világba helyezi hősét és sokat szenvedett környezetét. Ráadásul A Fehér Lovag átka című, magyarul most megjelent folytatás historikusan is visszaszálaz egészen addig, amikortól egyáltalán van értelme klasszikus amerikai társadalmi és családtörténetet mesélni, azaz a bevándorlók őshazájának öröksége csak kulturális ugródeszkaként szolgál, az újvilág már szilárd és máig ható kontúrokat képez. És ami ugyanennyire fontos, hogy Murphy lazán kezeli a Batman-mítoszt: képes az önálló világteremtésre hozott anyagból is, és bár minden (ideg)szálával benne gyökerezik a fabulában, el is tud lépni attól.
A Fehér Lovag az emberi mivoltára újraébredő Joker tudathasadt (és komolyan vett) Jekyll és Hyde zsonglőrködése mellett a politikai/társadalmi tabló plasztikusságában és a mellékszereplők fókuszpontjainak mozgatásában is remekelt. Az előző mondatból ugyan kimaradt Batman maga, de csak azért, hogy külön leírhassam: a karakter tán sosem volt még – az itt is csúcsra járatott mogorvasága mellett – ennyire őszinte, és nemcsak önmagához, de a kellő pillanatokban mindenki máshoz is. Még úgy is, hogy nyomozásai eredményeiből talán kevesebbet köt mások orrára, mint egyébként – végsőkig idegelve ezzel a többieket. A folytatás gyakorlatilag ott veszi fel a fonalat, ahol az előző kötet befejeződött: Joker látszatra végleg őrült énje alá mosta Jack Napiert (ez volt az eredeti polgári neve), pedig már kezdtük megszokni józanabb (és városmentő) énjét, és így újra az Arkhamba került. Ám ezzel persze szemernyit sem csökken a hatalma, de az ilyesmi el is várható még az átlagosabb gengszterektől is. Joker aztán a város és a Wayne család múltjáról sokat tudó, szent őrületben és könyörtelen céltudatosságban tobzódó Azraellel is szövetkezik, hogy együttes erővel a Wayne család teljes tönkretételével párhuzamosan a várost is leszedálják.
Batman persze nem riad meg beáldozni szinte bármit, és olyan hirig veszi kezdetét, amely meglepően sok ismert és állandó karakter romlásához vagy halálához vezet. Hősök és szupergonoszok esnek el sorban és gyakran váratlanul, Murphy történetvezetésében nincs sok helye a mondvacsinált kíméletnek, de legalább tétje van a dolgoknak. Batman mindeközben nem csak a barátaiért és harcostársaiért aggódhat, mert egyre-másra derülnek ki sötét titkok a családi múltjából. Jó döntés volt, hogy ezek kibontására több ponton is oldalakat szánt Murphy. A jelentősebb zsaruk és Batman ismert segítői közül kiemelt szerepet kap Barbara Gordon, de Harley Quinn is, néha kifejezetten utóbbi tűnik a szálak mozgatásában az egyik legrafináltabb bábjátékosnak. Hozzátéve, hogy itt nem őrülete dominál, hanem gondoskodása és együttérző szíve.
Sean Murphy tehát íróként is tehetséges, gyakorlatilag bármilyen noirt rábíznék ezek után, de nyomatékosítsuk újra azt is, hogy jelenleg az egyik legeslegjobb rajzoló a világon. Akciókban és statikusabb helyzetekben is sziporkázik, nagyon ért a karaktermozgatáshoz jellegzetes szálkás vonalaival, a terekkel is egyedien játszik, egy-egy komolyabb(an zsúfolt) paneljét néha percekig szemléltem. Mivel vizuális dalnok, a sztori pedig pörög ezerrel, simán elbírtam volna cammogósabb tempót a még kiadósabb szemlélődés javára. Persze a végeredmény nem lenne ilyen lenyűgöző Matt Hollingsworth (Prédikátor, Jessica Jones: Alias) színező varázslatos munkája nélkül. Őt már a Tokyo Ghostnál is dicsértük, nem mindennapi párost alkotnak Murphy-vel.
A kötet végére került a Von Freeze című különszám, melyet szintén Sean Murphy írt, de jó barátjával, Klaus Jansonnal (Fenegyerek, A Sötét Lovag visszatér) rajzoltatott meg. Ebben egy második világháborús Mr. Fagy-sztori van elmesélve, feltárva a Wayne család kapcsolatrendszerének egyik fontos ágát. Janson stílusa gyökeresen eltér Murphy-étől, az ő klasszikusabb vonalvezetése jól jött ehhez a hagyományos stílusú részhez. Amely egyébként a 6. és 7. füzet közé ékelődött volna eredetileg, ha Murphy rajzolja meg rövidebb epizódként.
A kötet a teljes, nyolcrészes Batman: Curse of the White Knight sorozatot és a Batman: White Knight Presents Von Freeze különszámot tartalmazza. Fordította Sepsi László.
Rácz Mihály
Forrás: langolo.hu