Véletlenül csöppentem bele a szebb napokat látott színész és az idők során baráttá váló ügynökéről szóló sorozatba, és nagyon nem bántam meg, mert a nagypapa korú Alan Arkin és Michael Douglas zsémbeskedése a Muppet Show Statlerjén és Waldorfján is túltett (ők a két öreg a páholyból). Az első két évadot többek között Primetime Emmy-, Screen Actors Guild-, AFI-, Golden Globe- és Satellite-díjakra jelölték, Douglas az alakításáért meg is kapta az Arany Glóbuszt. Amikor hivatalossá vált, hogy a harmadik évad Arkin nélkül készül el, tudtam, hogy már biztosan nem lesz olyan, mint az előzőek, de erősen bíztam Chuck Lorre (Két pasi – meg egy kicsi, Agymenők, Az ifjú Sheldon, Mike és Molly stb.) elméjének teremtő erejében, és az előzetes is reménykeltő volt.

Norman Newlandertől (Arkin) nagyon egyszerűen szabadultak meg, rendeztek neki egy emlékezetes temetést, és aki Lorre bármelyik sorozatából látott már gyászbeszédes részt, az nagyjából tudja, mire számítson (káosz és anarchia). A hollywoodi nagyságok ügynökeként hatalmas vagyont hagyott hátra, és hogy a síron túlról is bosszantsa barátját (Douglas), az örökség kezelésével őt bízta meg. A pénzből természetesen jut neki és lányának, Mindy-nek (Sarah Baker) is, de az igazi problémát az elhunyt alkohol- és drogfüggő lánya Phoebe (Lisa Edestein) és szcientológus unokája, a szintén zakkant Robby (Haley Joel Osment) jelentik, akik hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb ötletekkel állnak elő a pénz megszerzése és elverése érdekében.

A froclizást illetően helyét részben Sandy exneje, Roz (Kathleen Turner) veszi át, aki a városba látogat (nyomós okkal), részben pedig Mindy pasija, a nála jóval idősebb Martin (Paul Riser), akinél joggal vetődik fel a kérdés, mennyire maradnak őszinték az érzései és tiszták a szándékai most, hogy szíve választottja kőgazdag lett. A téma továbbra is az öregség és a halál, illetve az elszalasztott lehetőségek, szerepek, szerelmek, valamint az, hogy Sandy a színitanoda működtetőjeként (ahhoz saját nevét és reputációját adva) a színészjelölteknek miként és hogyan képes átadni a tudását, előcsalogatni belőlük a legjobb énjüket, és elmondani a többieknek, ha valamelyik tanítványa valóban megkap egy szerepet.

Tekinthetjük a 3. évadot Douglas és Turner jutalomjátékának, hiszen a kisujjukból kirázzák a karaktereket. Ugyan szép gesztus volt Lorre részéről, hogy újra összehozta őket, de ettől olykor az egész egy The War of Roses Reunion hakninak hat (vajon mennyit gondolkodhatott a Roz néven?). Karaktereik egyfolytában szívatják egymást, miközben érezhetően dúl a szerelem kettejük között. A puszta jelenlétük is megkönnyezi az embert, de egyre jobban eltávolodnak attól a sorozattól, amelynek még mindig A Kominsky-módszer a címe. Egy ponton Barry Levinson is bekerül a képbe, és bizony annál a jelenetnél, ahol Martinként Paul Riser Az étkezde (1982) című filmben saját magát nézi, végleg eltört bennem valami. A lezárás még az Agymenőket is túlszárnyalja, de Morgan Freeman szerepeltetése, illetve a televíziós sorozatok jövőjét előrevetítő jelenet tényleg vicces volt, csak ne valósuljon meg soha. Jól szórakoztam, továbbra is nagyokat röhögtem, Chuck Lorre még mindig nagy kedvenc, mint ahogyan a színészek is zseniálisak, de mást és többet vártam, így nem is baj, hogy ez a záróévad. Az orosz luxusprostiért ugyanakkor jár a pacsi.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Hujbi
Forrás: hetediksor.hu