Rory O’Hara (Jude Law) munkája az, hogy sok pénzből még többet csinál, miközben neki is jut valamennyi. Miután New Yorkban jól megszedi magát, úgy dönt, visszatér Angliába, ahol korábbi munkaadója tárt karokkal fogadja. Londontól nem messze, Surrey-ben vásárol egy farmot, ahova beköltözik családjával. Felesége, Allison (Carrie Coon) kap egy lovat és egy Mercedest, gyerekei, Sam és Ben pedig a legjobb iskolába járnak. Látszólag minden jól megy, a gyerekek ugyan morognak egy kicsit a költözés miatt, de az asszony vígan szexel vele, és főnöke feltétlen bizalmát is élvezi. Ahogy azonban egyre mohóbb lesz, úgy mélyül a szakadék közte és családja között.

Minden sikeres férfi mögött áll egy nő, aki torkig van az egésszel. Allison úgy érzi, megfullad ebben a kapcsolatban, egyetlen öröme a lova, még a gyerekekkel sem sikerül megtalálnia a közös hangot, akik szinte elvesznek a nagy házban. Rory-t idős főnöke és mentora türelemre inti, de a férfi magával hozta az amerikai stílust, ami nem mindenkinek jön be errefelé. Szegény családból származik, anyjával szinte nem is tartja a kapcsolatot, úgy érzi, nap mint nap keményen megdolgozik a sikerért, és csak akkor lesz igazán jó férj és apa, ha a családjának megad mindent, anélkül, hogy megkérdezné őket, mire is vágynak valójában. Társaságban henceg a vagyonával, busásan megtérülő befektetéseket vizionál, de egy idő után mindezek mögött már csak álmok és tervek vannak, a rideg valóság az a 600 font, amit ténylegesen el tud költeni.

A családot üldözi a balszerencse, de a köztük lévő ellentétek miatt képtelenek összefogni és együtt megoldani a problémákat, inkább mindenki a saját kis világába menekül, és a többieket okolja a történtekért. Képtelenek tehát családként funkcionálni, előjönnek a régi sérelmek, melyeket a pénz, a vagyon eddig jótékonyan elfedett. Rory egzisztenciális válsága tönkreteszi azt a keveset is, amely többé-kevésbé működött. A hagyományos nemi szerepek béklyójában élve úgy tűnik, nincs megállás a lejtőn lefelé, a családi fészek, a hasztalanul kergetett álmok szimbóluma lesz hatalmas méreteivel, költséges fenntartásával, kihasználatlan helységeivel. A fedél a fejük felett, melyre a férfi egyfajta kötelességként és egyben a siker zálogaként tekint, egyre inkább nyomasztó teher lesz. 

Sean Durkin második nagyjátékfilmjében kíméletlenül őszintén beszéli ki a társadalmi elvárásoknak való megfelelési kényszer buktatóit és annak hatásait a családra mint funkcionálni képtelen gazdasági, rokoni és érzelmi egységre. A taxissal való beszélgetés látszólag erőltetett, de valahol mégis ez a kulcsjelenet, ahol Rory kvázi a saját józan énjének vall színt, amikor az élet értelmét a felhalmozott vagyonban méri, minden másról megfeledkezve. Kevés helyszín, viszonylag rövid időszak, néhány szereplő, és mégis benne van az egész élet, a hol és mikor csesz(het)tem el ennyire érzés.

Erdély Mátyás operatőr a hatalmas méretek ellenére is képes fullasztó atmoszférát teremteni, ahol mintha mindenkinek lenne egy kis sarka, amit szűk folyosók és terek kötnek össze, ahol mindenki feszeng és kényelmetlenül érzi magát. Mintha egy régi családtag lenne, akinek megszokták a jelenlétét, de nem szól hozzá senki, ő pedig némán figyeli, ahogy a többiek marják és kínozzák egymást, szenvednek a jólétben. Gyakran látjuk Rory vállait, amit egyre nehezebb teher nyom, majdhogynem a földbe döngölve a férfit. Ügyesen játszik az arányokkal, a fényekkel és a színekkel, újfent bizonyítva, hogy a nyomasztó is lehet szép.

Jude Law és Carrie Coon szinte hibátlanul falják fel egymást, ahogy fogy a pénz, úgy a szexuális étvágy is. Nincs ünneplés, nincsenek meghitt pillanatok, elszáll az intimitás, szemétre kerül az önbecsülés, szülőként és házaspárként együtt és mégis külön robognak a kudarc felé. Innen szép fordítani.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Hujbi
Forrás: hetediksor.hu