A Szenicétól 27 kilométerre, nyugatra található vár építésének körülményeiről keveset tudunk. Az biztos, hogy az alatta lévő falu csak 1889-től szerepelt ezen a néven, mikor is Czerova és Lészkó összevonásával létrehozták elődeink. Ezek akkor már szinte teljesen szlovák falvak voltak, Vályi András is csak a remek káposztatermést tudta kiemelni Czerován a történelmi Magyarországot bemutató híres munkájában. És a várat a falutól jó fél kilométerre, egy hegy tetején. A vár talán már a tatárjárás előtt is állt, a pozsonyi ispán felügyelete alatt őrizte a Csehországból Nagyszombat felé tartó kereskedelmi utat. Aztán itt is úr volt természetesen a rozgonyi csatáig Csák Máté, majd 1336 januárjában Károly Róbert is említi egy vámtételekről szóló oklevelében, amelyekben a kereskedők által a kincstárba befizetett dénárok számát határozza meg. Később aztán Nagy Lajos özvegye, Mária királyné Jodok és Prokop morva őrgrófoknak zálogosítja el Korlátkő várát. Prokoptól majd Zsigmondnak 1389-ben kell erővel visszavennie, mert az az őrgróf úr pénzét visszakapván sem akart elmenni innen.

Zsigmondnak erővel kellett visszavennie a várat (Együd Árpád Kulturális Központ © Minden jog fenntartva)

Zsigmond után Újlaki Miklós nádor kerülgeti Korlátkő várát, de 1443-ben jönnek a husziták, és elveszik tőle. Újlaki pedig nagy ravaszul kedves emberének, Bucsányi Osvátnak adományozza a várat, aki ki is váltja azt 4000 jó aranyon a huszitáktól. 1453-ban aztán V. László is úgy dönt, hogy Korlátkő legyen végleg Osváté, aki fel is veszi majd a korlátkői előnevet. Unokája, Korlátkői Péter főkamarás pedig ott hal meg Mohácsnál, s lányai révén birtokába előbb a Nyáryak, majd a Pongráczok is beleülhetnek. De később birtokosok lesznek itt az akkor még nem túl jó hírű Apponyiak is. Ezekben az időkben a várban elkészül a reneszánsz palota, no és a már emlegetett alsóvár és ágyúrondella is. De a török egyszer sem jut el idáig, így Korlátkő békében „öregedhet meg”. Urai idővel Lészkón építenek reneszánsz kastélyt, mert ott kényelemesebb az élet, mint egy széljárta, hideg erődítményben. És ezt meg is kell értenünk, hiszen akkoriban nem ismerték a szigetelést, és jó, ha szimpla üvegablakokra volt pénze a várúrnak.

Az oklevélben említett Korlátkői Péter már II. Lajos udvarmestere volt (ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár PDM)

Aztán a nagy belmagasságok miatt csak a kandallók, kályhák közelében volt valami meleg, a hegytetőkön örökké fújó szél pedig átjárt mindent. Így aztán Korlátkő talán az 1740-es évek elejéig volt lakott, de akkor már csak néhány hajdú őrizte a vár pincéiben elraktározott terményeket, értékeket. Aztán már erre sem volt szükség, így az élelmes falusiak idővel rászoktak arra, hogy az alsóvár falaiból nyerjenek maguknak követ az építkezéseikhez. Aztán így eljuthattak az akkor már romos felsővárig is, és lassan előálltak azok az állapotok, amelyeket most is lehet látni a fényképeken.

Címlapkép: Jelen állapotában (Varak.hu © Minden jog fenntartva)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu