310

Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete

Remekművek világszerte 46. rész – Berente Erika írása

aquileia-szent-laszlo

Nem vagyunk könnyű helyzetben, ha a középkori Magyarország valamelyik festőjét név szerint szeretnénk bemutatni. Érdemes ilyen szándékkal a nyugati régió, ezen belül is az Őrség vidéke felé fordulnunk, hiszen itt működött Johannes Aquila, azon kevesek egyike, aki műveit szignálta. Mai cikkünk tárgya a veleméri templomban található, 1377-78-ra datálható, általa készített freskó.

Az Árpád-kor végének válsága után megerősödött a királyság annyira, hogy nemcsak politikailag lett jelentős tényező, hanem kulturálisan is. Lázas művészeti tevékenység zajlott Velemértől Nagyváradon át Bögözig. Johannes Aquila („Aquila János”) eddig ismert munkásságának színtere a Velemér, Radkersburg és Fürstenfeld által képzett háromszög. Aquila freskói nem is egyszer a művész kitűnő építészeti érzékéről tesznek tanúságot, főként ott, ahol épületeket vagy építkezéseket is ábrázol; ám egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy építészként is működött volna. Tekintsünk rá, mint korának és szűkebb hazájának egyik legfoglalkoztatottabb, a művészeti újítások iránt fogékony, de a középkori és a reneszánsz határán működő, önérzetes mesteremberre. A XIV. század utolsó negyedében a gótika merevsége oldódott, ami által új és egyénibb megoldások váltak lehetővé. Ez a folyamat, ami Itáliában már a reneszánszhoz vezetett, Közép-Európában még a késői gótika keretében maradt, létrehozva annak egy megragadó, lendületes, érzésekkel teli, mozgalmasabb, témáiban változatosabb, úgynevezett „lágy” gót stílust. Ez jellemzi a veleméri falfestményt is.

A veleméri templom alapítása talán Szent István korára tehető, de először csak egy 1360-ban kelt oklevélben említik; ez megnevezi, hogy a Szentháromságnak szentelték. Freskóit 1377-78-ban festette Johannes Aquila, aki a megrendelt képeken túl a szentély falán önarcképét és művésznevét is megörökítette. A templom a századok során erősen megrongálódott, szerencsére városunk jeles polgára, Rómer Flóris, a magyar műemlékvédelem megteremtője felmérő munkája során (1863-ban) alapos, Storno rajzokkal illusztrált anyagot állított össze a templomról. Rómer Flóris leírásából tudjuk, hogy az épületet eredetileg kívül is festették. Így például a hajó külső falát a bejárattól jobbra szent Kristóf hatalmas freskója díszítette. Rómer leírása óta a külső képek leáztak; szent Kristóf ábrázolásából már csak a glória nyomai fedezhetők fel. Minket azonban a belső falak érdekelnek, azok közül is az északi.

Ez a fal egész hosszában zárt, ablakok nem törik át. Vízszintesen egy lila vonallal szegélyezett fehér „szalag” osztja meg (felirata ma már nem olvasható), ennek következtében két képmezőt láthatunk a fal ezen részén. A felül lévő freskók erősen megrongálódtak.

Az alsó képmezőben balról a Háromkirályok imádása, Mária és a kisded Jézus látható. Szent László király alakja Mária trónusától jobbra kapott helyett. Az uralkodó egész alakos képét szemből ábrázolta a festő. Arca szabályos vonalú, férfias. Szőke haja szépen rendezett, feje körül glória látható. Bajsza dús szakállával egyesül, amely kétfelé fésült. Lovagkirályunk ugyan fegyvert visel, ruházata mégis „civil”. Combközépig érő, testhez simuló, végig gombos zöld zekét, vörös harisnyát és hegyes orrú, barna cipőt visel. Vállára vetett, vörös királyi palástja a földig ér; ennek gallérja, valamint csíkos bélése hermelin gereznájából készült. Csípőjét széles szíj övezi: ezen jobbról egy tok, balról egy kétélű, hosszú kard függ. Jobbjában bárdot tart, ami szintén az ismertetőjegye. Nyílt, lóhere levelű koronáját angyal teszi a fejére éppen. A veleméri falkép legközelebbi párhuzamának egyes kutatók szerint a Képes Krónika Szent László-miniatúrái tekinthetők.

aquileia-szent-laszlo-romer-illusztracio

Miután megnéztük Szent László alakját, vessünk újfent néhány pillantást a kép bal oldalára. A Biblia  által említett Háromkirályok a messzi keletről érkeztek. Ezen a képen azonban hiába keresünk szerecsen királyt, kaftánt, turbánt, tevét. Csupán egy majom és a háttérben álló sötétebb bőrű alak utal az eredeti történetre. A pompás lovakon érkező férfiak bőre világos, hajuk szőke, illetve ősz; európai öltözetet viselnek, fejükön, valamint kezükben ugyanaz a nyitott korona látható. A Kisded előtt felvonuló középső király és a jobbra látható Szent László festmény feltűnő hasonlósága arra utal, hogy Aquila – alkalmazkodva a középkorban országunkban elterjedt vallási hagyományhoz – a veleméri templomban a „Magyar Háromkirályokat” festette meg. A három Árpád-házi férfi szentet (Szent Istvánt, Szent Lászlót és Szent Imrét) Gáspárnak, Menyhértnek és Boldizsárnak feleltette meg. A Szentírásból kölcsönzött jelenet párhuzamot von két esemény közé: ahogy a Háromkirályok eljutottak az újszülött Jézushoz, úgy vezette népét az Árpád-ház első három szent királya a kereszténységre. Később a „Magyar Háromkirályok” fogalma háttérbe szorult, ezért örvendetes, hogy ez a szép freskó egészében ma is jól látható.

Berente Erika
Címlapfotó: Kereszty Gábor

Felhasznált irodalom:
Brenner Vilmos: Johannes Aquila. Adatok és gondolatok a gótikus festészet nagy pannon mesterének életéről és műveiről (magtudin.org)
Az első önarcképfestő. Aquila János különleges életműve = Régmúlt. Elbi blogja (regmult.blogspot.com)
Kerny Terézia: A veleméri Szent László-freskó XIX. századi feltámadása (epa.oszk.hu)
Kirándulástippek: A veleméri templom = Vaskarika (vaskarika.hu)
Magyar Zoltán: Szent László a magyar művelődéstörténetben (real.mtak.hu) = Korunk (Kolozsvár), 27 (8). pp. 30-37. 
Magyar Zoltán: Szent László a magyar néphagyományban. Budapest: Osiris Kiadó, 1998.
Olasz Ferenc: Aquila János. [Budapest] : Pierrot, 2017
Rómer Ferencz Flóris: Régi falképek Magyarországon. Budapest : Eggenberger, 1874 (Monumenta Hungariae aecheologica 3. köt.)
Surján László: Közép-európaiságunk gyökereiről: Johannes Aquila (chartaxxi.eu)

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra

2021.06.27