Előbb megtekintettük a karanténhelyzetre reagálva megvalósított, +/- 1,5 méter nevű szabadtéri installációkat, majd a Győri Szeszgyár és Finomító Zrt. területére nyílt a Budai útról a kapu, amelyen áthaladva és jobbra fordulva jutottunk el a Torula épületéhez. Beke Márton, a művésztér vezetője, valamint Szombathelyi Sára kreatív munkatárs fogadott bennünket, közvetlen és barátságos „idegenvezetésük” során pedig élményszerű részletességgel láthattunk bele abba a vállalkozásba, amelynek híre egyre szélesebb körben terjed a városban.

A szeszgyár többségi részvénytulajdonát birtokló Folláth család alapította 2016-ban a Concilium Arts Alapítványt, amelynek jelképes bérleti összeg fejében biztosítja a Torula Művésztér épületét (amelyben az 1990-es évek elejéig folyt takarmányélesztő-gyártás). További 2-3 évig tartó „alvó üzemmód” alatt forrta ki magát a szándék meghatározott célokká. Egyrészt győri, Győr környéki fiatal, pályájuk elején járó alkotóknak szándékoznak bázist biztosítani a tevékenységükhöz műtermekkel, bemutató térrel, másrészt felkarolni a kortárs művészetet, egyéni „részvétellel” szerethetőbbé tenni. Ebből a hármas szándékból – helyet adni, megmutatni, közelebb hozni – állt össze végül az a fizikai testet öltött koncepció, amelyről tulajdonképpen a Torula szól. A rezidencia- és kiállítóhely (közel 400 négyzetméteren, 6 méteres belmagassággal) mellett pedig a cél kimondottan egy közösségi helyként való funkcionálás, amelyhez egy 40 négyzetméteres emeleti térség áll rendelkezésre.

A 2017-es nyitást követően tulajdonképpen a koronavírus-járvány kitörésekor indult be a tevékenységük, az épület alsó, földszinti ter(m)ének felújítása akkorra fejeződött be, hogy valóban befogadó környezetet legyen képes biztosítani a kiállításoknak. Ezzel egy időben töltötték be „lakókkal” a – jelen pillanatban – hat egyéni és egy közösségi műtermet, amely most 8-9 művésszel működik folyamatosan. Vannak közöttük festők, grafikus, valamint keramikus. Rajtuk kívül két programozó is erősíti a csapatukat, akik szintén „beköltöztek” ebbe a térbe: egyikük dizájnprogramozó, a másik pedig tulajdonképpen zeneszerzéssel foglalkozik, így segítségükre van az audio-élmény bővítésében. De éppen mostanában kereste meg őket például két végzett formatervező lány is, hogy szívesen csatlakoznának. 

A cél tulajdonképpen az, hogy oly módon felkarolni őket – a tervek szerint a jövőben például önfejlesztő, önmenedzsment tréningekkel, közösségi motivációkkal ‒, hogy aztán végül „szabadjára engedve” a saját művészetükből tudjanak önfenntartó módon működni. A torulások elképzeléseik szerint konkrét kapcsolódási pontok mentén igyekeznek összekötni a művészeiket, az egyes társművészeti ágakat, hogy lehetőség szerint akár „egymásban is gondolkodjanak” alkotásaik közben. A képző- és iparművészeti ágak lefedésén túl pedig a későbbiekben szeretnék összművészetivé tenni a közösségüket.

A programok tekintetében egyrészt kiállításokat szerveznek, másrészt szeretnék, hogy megjelenjen az előadóművészet is. Jelenleg az épület belső tere Gazsó Attila Karanténnapló című fotókiállításának ad otthont. Szeptember közepétől a Győrinek lenni projektjükben három alkalommal hívnak össze győri fiatalokat, hogy közösen beszélgessenek arról, milyen is győrinek lenni. Akik bekapcsolódnak ebbe, részben előadóművészek, részben alkotóművészek – zene, tánc, grafika, festészet, térplasztika „keverednek” majd egybe. Az elképzelés célja, hogy a harmadik workshop után (melyeken bemutatásra kerül az alkotási folyamat) létrejöjjön egy olyan performansz, amely a tánc elemei nélkül is megállja a helyét egységes, kiállítható műalkotásként. Ez pedig hosszú távon már hozzájárulhat, elvezethet a valódi közösségépítés felé. Illetve lesz majd egy art residency programjuk is magyar, görög, bolgár és észak-macedón művésszel, akik a győri szeszgyár hagyományának témakörét fogják feldolgozni kortárs művészeti eszközökkel.

A Torula Művésztér mindezeken túl kiemelt figyelmet fordít a környezettudatos szemléletmódra, ennek látványos példája az épület melletti térrész jelenlegi állapota is. Amikor a kilencvenes években leállt ebben az üzemegységben a termelés, az azt övező betonplaccra Folláth György valódi „zöldterületet” álmodott és valósított meg: összebeszélt Alexay Zoltánnal, aki egy mini Szigetközt tervezett ide. Az idők során aztán ez sajnos enyészetnek indult, és amikor a Torula beköltözött, próbálta visszaállítani az eredeti állapotában. Mára a kis tavacskába visszatért az élet egy aranyhal és egy kacsapár személyében, a környező fák és növényzet egyre több madárfajnak biztosít otthont, így szó szerinti és átvitt értelemben is virágzik az épület környéke.

Az elképzelések és ötletek megvalósításához, a napi vagy konkrét programokra vonatkozó feladatok végrehajtásához önkéntesek segítségét szívesen fogadják. A végső törekvésük amúgy a Torula teljes befogadása, Gyárvárosba „szervesülése”, hogy ne különálló entitásként, hanem az itteni lakosokkal együttlélegezve létezzenek, amelyhez az akarat, a lelkesedés és az eltökéltség adott, így reményei(n)k szerint feltétlenül sikerre is vannak ítélve.

Szilvási Krisztián
Fotók: Vas Balázs

Fotógaléria: Torula Művésztér – tér, művészet, közösség

Vas Balázs fotói

56 kép