109

A falut is meghódító bicikli


kerekpar-kepeslap

Hogy mikor jelent meg az első bicikli és biciklista falun, azt nehéz lenne megmondani. De a maihoz hasonlatos kerékpár nagy valószínűséggel csak a 19. század legvégén tűnhetett fel. Előtte persze ott voltak a ma már viccesnek tűnő velocipédek, meg a lábbal lökdösött egyszerű szerkezetek is. Olyanok, mint amilyenekkel a kis lurkók száguldoznak manapság a járdákon nagy ügyességgel.

Bizony a bicikli őse a vázzal összekötött két fából készült kerék volt, amelyre kormányt és ülést szereltek. Utóbbit olyan magasra, hogy a meghajtója lába leérjen a földre, és tudja magát folyamatosan lökni előre. A következő lépcsőfoka a kerékpár fejlődésének a velocipéd volt. Ahol is az óriásira növelt, kormányozható első kereket hajtották meg a közvetlenül a tengelyére szerelt pedállal. Erre a fura szerkezetre már felülni sem volt egyszerű, megmaradni rajta pedig egy másik, komoly feladat lehetett. Mint az is, hogy az akkori útviszonyok között felhajtsunk vele egy dombra mondjuk. Mindezek ellenére a 19. század végén, vagy tíz-tizenöt esztendeig erősen divatban voltak Magyarországon is eme velocipédek, hogy aztán az 1870-es években, Angliában már használt láncmeghajtás és felfújt gumitömlő mindörökre száműzze őket. De azért eme még tömör gumis vasparipák megnyergelői olyan kunsztokra voltak képesek, mint mondjuk a Londonból való hazatekerés néhány hét alatt.

velociped

Frakkban, cilinderben, velocipéden (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)

Vagy az 1889-ben alapított körmendi Vasparipa Egyletből az Udvary fivérek története, akik még az év nyarán velocipédjeikkel, magyaros, zsinóros öltözékben elindultak Párizsba, majd onnan visszafelé Turin, azaz Torinó felé kerülve, szeptember 23-án találkozzanak magával Kossuth Lajossal is. Amúgy Magyarországra az első kerékpárt Siglitz úr, a Robey and Co. hivatalnoka hozta be 1878-ban a Vasárnapi Újság cikke szerint. Ugyancsak ez a közkedvelt hetilap tudósított 1881 húsvétján a tisztviselő Kosztovits László nagy teljesítményéről, aki reggel hat órakor a városligeti jégpályától startolván, délután kettőkor ért holtfáradtan Gödöllőre. 1889-ben pedig Szombathelyen már meg is alakult a Magyar Kerékpáros Szövetség, melynek első elnöke dr. Gerenday György orvos lett, akit 1904-ben az alakuló Magyar Olimpiai Bizottság társelnökének is megválasztottak.

csepel-kerekpar

Öreg Csepel kerékpár műbőr táskával, kutyával (Viski Károly Múzeum © Minden jog fenntartva)

Aztán a fentiekből arra is következtethetünk, hogy az első, falun átrobogó biciklik bizony még velocipédek voltak. És az is lehet, hogy éppen a település határában lévő kastélyából a gróf úr kerekezett ki rajta. Aztán, ahogyan az szokásban volt, az arisztokráciától, a világot látott emberektől át is vették az új dolgokat azok, akik az ilyenre fogékonyak voltak. A fejlődés pedig elhozta azt is, hogy a falusi ember a lovait már csak munkára használta, jó ha fiát, vagy az unokáját a hátukra ültette. A bicikli a Nagy Háború után olcsóbb lett, mint mondjuk egy ló, és ebből kiindulva fel-felbukkant a falvakban is. Amikor pedig az osztrák Puch licencét átvéve, 1928-ban a Weiss Manfréd Művek Csepelen megkezdte biciklijének a tömeggyártását, már évi 70 ezer darab kerékpárt adtak el Magyarországon. A Csepel márka pedig rövidesen meghódította a maradék országot, 1934-ben, a világválság után a Csepelből már 28-féle modellt gyártottak és forgalmaztak. Ezekből pedig már vásároltak a falvakban is. A gróf után a jegyző, a tanító, vagy éppen a körorvos mellett a tehetősebb gazdák gyermekei is megtanultak biciklizni, de a tömeges elterjedéséhez azért kellett még egy jó negyedszázad.

Címlapkép: Bevonult a folklórba is (Göcseji Múzeum CC BY-NC-ND)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu

2021.06.17