Európában, valamint az Egyesült Államokban a 19. század végétől az 1920-as évekig tartó időszakot meghatározó művészeti stílus a nálunk szecessziónak hívott irányzat volt, amelynek jellege és elnevezése azonban az egyes országok tekintetében eltért egymástól: Franciaországban és Belgiumban art nouveau, Németországban Jugendstil, Angliában modern style, Itáliában stile floreale, Spanyolországban és Portugáliában modernismo, Bécsben Sezessionstil, nálunk Magyarországon osztrák mintára szecesszió. Stílusukban – „olykor még egyetlen csoporton belül is” ‒ sok esetben teljesen eltértek egymástól, sőt teljesen ellentétesek voltak egymással, mégis közös jellemzőjük, hogy törekvéseikbe egyaránt be akarták vonni „a festészetet, a szobrászatot, az építészetet, a könyvillusztrációt és az iparművészeteket”.

Az osztrák és magyar elnevezés a latin secessio, kivonulás szóból ered, utalva arra, hogy az alkotók „demonstratív módon kívánták érzékeltetni távolságtartásukat az uralkodó naturalizmussal és akadémizmussal szemben”. Egész Európában megunták „az ismétlődő formákat és megoldásokat, a régi kliséket és semmitmondó dekorációkat, éppen ezért új tartalmakat és formákat kerestek, mivel meg akarták újítani a művészetet”.

A szecessziót „a vonalak hangsúlyozása, valamint metamorf formák, növények és állatok ihlette dekoratív elegancia jellemzi”. További általános jellegzetességei a „vonzódás a különlegesebb, esetleg szimbolikus, sokszor bizarr, nem mindennapi témák iránt, …megnyúlt, légies figurák, geometrikus díszítmények, a természetben ritkán található színek”. Az építészetben pedig „új arányok, magas, keskeny nyílások, klasszicizáló, kissé keleties elemek, szögletes vagy hirtelen megtörő kontúrvonalak, bizarr formák, a geometrikus vagy növényi díszítmények kedvelése” vált uralkodóvá. A szecesszió leginnovatívabb azonban a belsőépítészet és iparművészet területén volt.

A teljesség igénye nélkül olyan jeles alkotók művei képviselik a szecessziót, mint Gustav Klimt, Alfons Mucha, Henri de Toulouse-Lautrec, Rippl-Rónai József, Antoni Gaudi (a képen jobbra), Lechner Ödön (a képen balra), Otto Wagner, Emile Gallé, Louis Comfort Tiffany és Róth Miksa.

A szecesszió világnapja bekerült a nemzetközi szecessziós szervezet (Réseau Art Nouveau Network, röviden RANN) hivatalos programjai közé. A RANN-t 1999-ben olyan európai városok alapították, ahol „gazdag szecessziós örökség” van, céljuk többek között „a szakemberek tájékoztatása és a nagyközönség tudatosítása a szecessziós örökség kulturális jelentőségével és európai dimenziójával”.

A szecesszió világnapja kapcsán a RANN 2017 óta évről évre meghatároz egy-egy témát, amely köré a csatlakozó intézmények szervezhetik programjaikat, a kiállításoktól és a tárlatvezetésektől kezdve a konferenciákon át múzeumpedagógiai foglalkozásokon keresztül számos esemény közül választhatnak a szakemberek és az érdeklődök. Az elmúlt években a következő témák kerültek a programsorozat fókuszába: tánc és mozgás (2017), kedvenc szecessziós építészem (2018), szecessziós lépcsők (2019), szecessziós üvegablakok (2020). 2021-ben az állatábrázolások a szecesszióban (például a fenti a képen) kerül a rendezvények középpontjába.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Magyar nagylexikon; Művészeti lexikon; David Bianco, Lucia Mannini és Anna Mazzanti: Az impresszionizmustól a szecesszióig; museumap.hu; szecessziosmagazin.com

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép.