A műben a Chanel-kosztüm és a legendás N°5 parfüm alkotójában megláthatjuk Gabrielle igazi arcait: vívódásaival, nehéz napjaival, csalódásaival és egyedülálló nőként megvívott kőkemény harcaival. Aki könnyed, divatról, parfümökről és a párizsi nők titkairól szóló olvasnivalót keres, csalódnia kell; cserébe fordulatos cselekménysorba burkolt női identitáskeresést kap, az anyaság, a kötődés, a bizalomvesztés, a magány hullámvasútjait élheti meg a regény lapjain keresztül.

A párhuzamos idősíkok között ugrálva két nőt ismerhetünk meg: a fiatal Cocót, aki egy gazdag francia férfi szeretőjeként kezd új életet annak vidéki birtokán; mindössze 22 éves, de már túl van édesanyja halálán, zárdában töltött éveken, sanzonénekesnői korszakán, most szerelmet, biztonságot keres. A másik idősíkban a közel hatvanéves, öntudatos, csalódásokban és fájdalmakban megedződött üzletasszonyt, a világ leghíresebb parfümjének és legnagyobb nevű divatházának névadóját ismerhetjük meg, egy, már sokkal tényszerűbb, egyes szám harmadik személyben megírt négy év eseményeiben. Az írónő fokozatosan vezet végig a főhős jellemének alakulásán, az aprólékosan megrajzolt karakter révén szinte belelátunk Coco gondolataiba, s mindaz, amit eddig csak felületesen tudtunk Chanelről (szigorú üzletasszony, a németek kémje, a kétes erkölcsű dáma) árnyalódik, a mögöttes tartalmak megismerésével más kontextusba helyeződik.

A cselekmény 1905-ben kezdődik: Coco 22 éves ekkor, és túl van már megannyi megpróbáltatáson, de még hisz a szerelemben, ezért Étienne-nel tart Royalieu-be, ahol kezdetben élvezi a gondtalan mindennapokat, a fényűzést. A fiatal Cocó életét 1919-ig, szerelmének haláláig követhetjük nyomon: az egyes szám első személyben írt történet kiváló alapul szolgál ahhoz, hogy megértsük életének későbbi szakaszában hozott döntéseit, és azt gondoljuk, talán mi is ugyanezt tettük volna.

A második világháború eseményeit csak a felső tízezer szemszögéből láttató Ewen valójában a főhős világát mutatja csak, így az események nagy részét a Hotel Ritz lakosztályából és fényűző vendéglőjéből nézzük végig, ahonnan alig látszik a zsidók elhurcolása, a nyomor és a háború megannyi borzalma. Egész más kérdések kerülnek középpontba: Coco megtudja, hogy szeretett fia, akit sohasem vett maga mellé, és unokaöccseként ismertetett meg a világgal, fogolytáborban van, és tüdőbetegsége miatt veszélyben az élete. Ekkor lesz Coco az F-7124-es számú ügynök, a németek kémje, hiszen csak így tudja elérni, hogy André orvosi ellátásban részesüljön: amit árulásnak nevezünk, azt túlzás nélkül hívhatjuk akár a gyermekéért mindent vállaló anya küzdelmének is, egy férfiak uralta világban.

Habár nem vallom magaménak Coco híressé vált mondását – csak magadban bízz, senki másban –, mégis azt gondolom, életútjának a regényben vázolt állomásai valóság-ízűek, megadják az olvasónak a „velem is megtörténhetett volna” vagy „én is ugyanígy döntöttem volna” érzését. A cselekmény magával ragadó, részletekbe menően aprólékos, a helyszínek – Párizs utcái, a Hotel Ritz, Provence szépsége – hangulata kellően megformált ahhoz, hogy úgy érezzük, mi is ott vagyunk a főhős közelében, átéljük a megszállás alatt lévő Franciaország minden nehézségét.

Barátság, szerelem, anyai érzések, a pénz adta biztonság elvesztésének gondolata, kiszolgáltatottság, függőség, félelem – érzelmek, érzések uralják a regényt, azzal a megnyugtató befejezéssel, hogy még sincs veszve minden.

Habár Ewen műve nem tipikus önéletrajzi regény, hiszen nem vezet végig a főhős életének mindennapjain, csupán néhány fontos állomásán, mégis megvan benne minden „hozzávaló”, hogy belelássunk egy legenda életébe, legbelsőbb titkaiba. Ehhez azonban nekünk kell összerakni a kirakós kockáit, megkeresni az összefüggéseket, amelyek alapján kirajzolódik egy életút.

Boncina-Székely Szidónia
Forrás: olvasoterem.com