316

Rodolfo 110 – ''Csak a kezemet figyeljék, mert csalok!''

SzaSzi írása

rodolfo01

1911. május 16-án született Gács Rezső (Gross Rezső), művésznevén Rodolfo, a mindig elegáns, szmokingos bűvész, akinek címben szereplő mondata szállóigévé lett. Mutatványai, az ujj levágása, zsilettpenge evés, a nyakkendő és más személyes tárgyak ellopása, majd visszaadása többször is mára legendássá vált. Soha nem ment el hazulról egy pakli kártya és hat gyűszű nélkül. A világhírtől pedig csupán az választotta el, hogy nem szeretett utazni.

Szikár alak, szerény és nagyon határozott előadói stílus, sajátos humor, szuggesztív előadásmód jellemezték. Tudta jól, hogy a hatás a lényeg, és hogy a nézők a trükkök titkaira kíváncsiak, ezért gyakran játszott rá erre: „Figyeljék a kezemet, mert csalok! Na jó, megcsinálom még egyszer, kicsit lassabban!” – hangzott el, mintha tényleg át akarná adni a titkot. Valójában sokat tanulhattunk tőle, mégpedig csupa társasági mutatványt, amit bárki megcsinálhat, szinte költségek nélkül. Soha nem leplezte le sem a saját, sem mások színpadi trükkjeit. Sokat publikált, évtizedeken át vezetett bűvésztrükk-rovatot a Füles rejtvényújságban. A Magyar Televízió képernyőjén hol saját műsorral, hol vendégként szerepelt. Lánya, Gálvölgyi Judit, aki könyvet jelentetett meg Rodolfo születésének 100. évfordulójára, így emlékezett édesapjáról: „Szakmailag is igyekezett nyomot hagyni maga után, ezért írta a könyveit, ezért volt a bűvészdoboz és jó néhány tévéműsor. Akkoriban gyakran mondták, hogy azért nincs más bűvész, mert ő nem engedi, holott erről szó sem volt. Hiszen tanította is az utánpótlást, de legyünk őszinték, a mai napig nincs olyan bűvész, mint amilyen ő volt. A kevés beszélő bűvész közé tartozott, játszott a közönséggel, felnőttel, gyerekkel egyaránt.” Gyakran mutatott be kártyatrükköket még rádióműsorban is, ugyanis bravúrosan tudta kommentálni mutatványait, így a hallgatóság remekül követhette, hogy mi történik a stúdióban. Rengeteg új számot talált ki, „Én mindenre amire ránézek, abból mutatványt csinálok. Általában ötezer bűvésztrükköt tudok” – nyilatkozta. Amikor megkérdezték tőle, hogy „Mit szeret legjobban csinálni a mester?” ő így válaszolt: „Megmondom őszintén a kártyát szeretem a legjobban, mert ezt beteszem a zsebembe, ez 32 darab és a joker, és én ezzel tudok egyezer mutatványt. És mindig tudok újabbat és újabbat kitalálni, és mindig szeretem.”

rodolfo02

1965-ben az Ünnepi Könyvhéten gyerekek körében

Élete regényes, filmbe illő, ahogyan a saját erejéből eljutott a „nyóckerből” a Nagy Fuvaros utcai szegénységből a hírnévig. Alig végezte el a nyolc osztályt, munkát vállalt, hogy segítse, eltartsa a szüleit, testvéreit. Inas volt, majd segéd, az úri divat szakmában dolgozott, ennek köszönhető később is mindig nagyon elegánsan jelent meg. A fordulat egy forró nyári napon érkezett, amikor a fiúkkal a Duna-partra igyekeztek mártózni egyet. Észrevették, hogy valaki a vízben kiabálni kezdett, Rezső nem sokat teketóriázott, a hullámok közé vetette magát és kimentette a fuldoklót. Ki gondolta volna, hogy ez az esemény örökre megváltoztatja az életét? A kimentett, egy kínai gyöngyárus ugyanis hamar megtanította néhány egyszerű bűvésztrükkre kavicsokkal, amit ő a barátainak másnap már be is mutatott. 

„Közben észre sem vettem, hogy megállt mellettünk egy elegáns, idősebb úr – Odry Zuárd – aki a mutatvány végén megszólalt.
– Ejnye, de ügyes vagy! Hol tanultad ezt, fiacskám?
– Tegnap a Lágymányoson – válaszoltam ijedten. Az úriember elkomorult.
– Ne hazudj, ezt nem tanulhattad tegnap, már régen tudod, túl jól csinálod – kételkedett. Persze bizonygattam, igazat beszélek. A vitát bátyám döntötte el, ő már tizenhét éves volt, majdnem felnőtt.
– Kérem szépen, ezt valóban tegnap tanulta, én is ott voltam, sőt még próbálkoztam is vele!… Erre aztán az úriember elővette a névjegyét, és átnyújtotta nekem.
Odry Zuárd vagyok, a Magyar Amateur Mágusok Egyesületének elnökségi tagja, magam is sokat bűvészkedem. Tetszik, amit csinálsz, de főleg, ahogy csinálod. És ráadásul egy nap alatt… Szinte hihetetlen! Szóval itt a címem, József utca 66. harmadik emelet, holnap este 6-ra gyere fel, kipróbállak, és ha tényleg ilyen tehetséges vagy és akarod is, ingyen tanítalak.” – emlékezett első nyilvános sikerére Rodolfo a Vigyázat, most nem csalok! című könyvében.

rodolfo03

Bűvészkönyve megjelenésekor az Ünnepi Könyvhéten (1965)

Gyorsan tanult. 1927-ben lépett fel először még tanítója oldalán, két év múlva azonban már ő volt a nagy szám. Pest és Buda számtalan egylete, klubja, szakmai és baráti köre hívta fellépni az ifjú mágust. Ekkor kapta Rodolfo Grosso művésznevét is a mesterétől. Sokáig még a nyakkendő üzletben végzett tevékenysége mellett bűvészkedett, csak amikor a zsidótörvény miatt nem maradhatott meg az állásában, kelt útra feleségével (Nádor Olgával, akivel életre szóló szerelem fűzte össze), hogy külföldön próbáljanak szerencsét. Számos helyen léptek fel, a világháborút azonban nem sikerült megúsznia. 1940-ben egy alexandriai előadáson letartóztatták (a fellépése alatt Magyarország hadat üzent Egyiptomnak), így visszakerültek Pestre. Akkoriban nyitott a Royal Orpheum, amelynek megnyitóján szerepeltették a bűvészt, de aztán be kellett vonulnia munkaszolgálatra, negyven hónapra. Trükkjei elkísérték, segítették a túlélésben. Eredeti családnevét (Gross) 1945-ben magyarosította Gácsra. Mindig rengeteget gyakorolt, akár napi nyolc órát is, még nyugdíjasként is. „Az a művész, aki meg van magával elégedve, az nem művész többé. Az meghalt…” – hangoztatta. Igyekezett a saját egyéniségéhez igazítani a számait, de rengeteg saját trükköt is kitalált, mint a Rubik-kockás mutatványok. Még a kritikusait is levette a lábukról. Olyan művészek társaságában láthatta őt a publikum, mint a két Latabár, Feleki Kamill, Karády Katalin vagy Alfonzó. Külföldön is tapsvihar fogadta, Bulgáriában, Görögországban, Törökországban, Egyiptomban. A háború után az Országos Artistaegyesület elnökségi tagjává választották.

rodolfo04

A Fővárosi Nagycirkusz műsorában (1964)

Moszkvától Londonig kora legjobb művészeként ismerték el. A hírneve olyan szintű volt, hogy Ed Sullivan – aki Elvis Presley-t is felfuttatta, a Beatlest is elsőként szerepeltette a show-műsorában – hívta őt, de Rodolfo nem szeretett utazni. Hiába invitálták többször is Amerikába, ő nem ment. Csupán ennyi választotta el az igazi világhírtől. Itthon az ország büszkeségének tartották, a legdurvább Rákosi-időkben sem érte bántás. 1957-ben az elsők között utazhatott Nyugatra útlevéllel. 1960-ban, ötvenedik születésnapján Érdemes Művész kitüntetést kapott. Nagy szerepe volt a Fővárosi Nagycirkusz helyreállításában és felvirágoztatásában. 1986 januárjában lépett fel utoljára a Mikroszkóp Színpadon. Négy nappal élte túl imádott felesége halálát, 1987. január 25-én ő is örökre távozott.

Gács Rezső, vagyis Rodolfo idén lenne 110 esztendős, több mint harminc éve nincs már közöttünk, de nem felejtik el a nevét. Az internetnek köszönhetően a fiatalok is újra és újra felfedezik őt.

SzaSzi

Források:
www.ujsagmuzeum.hu
Rodolfo: 1911-1987 : tisztelgés a 100 éve született művész előtt, szerk. Reviczky Béla, Budapest: Rózsavölgyi és Társa, 2011.
Rodolfo: Vigyázat! Csalok! Bibliotheca, 1957.
Rodolfo riport
Milleniumi mesék – Rodolfo
Archív felvételek

A képek a Fortepan gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői / tulajdonosai. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők / tulajdonosok megnevezéseivel itt találhatók: 2. kép: FORTEPAN / Szalay Zoltán; 3. kép: FORTEPAN / Bojár Sándor; 6. kép: FORTEPAN / Bojár Sándor; 7. kép: FORTEPAN / Szalay Zoltán.

2021.05.16