Május 12. ‒ Az ápolók nemzetközi napja

Nagy Mária írása

hospital-nurse

Május 12. az ápolók nemzetközi napja és az ápolónők világnapja, annak emlékére, hogy 1820-ban ezen a napon született Florence Nightingale, aki a szakmát alapjaiban formálta át, hivatássá tette.

Tavaly a koronavírus-világjárvány kezdetén különösen nagy figyelmet kaptak az egészségügyi dolgozók, a legnehezebb feladat hárult rájuk. Minden nap szembe kellett nézniük a halállal, életüket kockáztatták a betegekért, úgy, hogy akkor még ők is bármikor megfertőződhettek. Mindenki számára fontos lett az egészsége. Az első hullám idején az erkélyeken tapsoltunk, így köszöntük meg az orvosok, ápolók áldozatos munkáját. Sokuknak egész életét felforgatta a járvány, súlyos terhekkel kellett megküzdeniük. Aggódva néztük a képeket a kórházba került betegekről, azt kívántuk, hogy mi ne kerüljünk ilyen helyzetbe.

Florence Nightingale volt az, aki megfogalmazta: „Az ápolónő munkája háromszoros érdeklődést kíván: szellemi érdeklődést az eset iránt, szívbeli érdeklődést a beteg ember iránt, szakmai érdeklődést a gyakorlati munka technikája iránt.” Az eszményi ápolónő képét pedig így öntötte szavakba: „Az ápolónő legyen józan; becsületes és megvesztegethetetlen; legyen igazmondó és megbízható; legyen pillanatra pontos és hajszálig rendes; gyorskezű, de nem kapkodó; szelíd, de nem lassú; nyájas, de nem fecsegő; tapintatos, de sohasem tétovázó; legyen derűs és bizakodó, tiszta saját személyében és tisztaságot teremtő a beteg körül; legyen szíves és szolgálatra kész, a betegekre gondoljon és nem önmagára.

Lellissi Szent Kamill, a kamilliánusok rendjének megalapítója 1886-ban lett a kórházak, a betegek és a haldoklók védőszentje. A neve ott szerepel azokban az imákban, melyeket a haldoklókért mondanak. 1929-ben XI. Piusz pápa az ő oltalma alá helyezte a betegápolói hivatást. Szent Kamill forradalmasította a betegápolást, friss levegőt, megfelelő étrendet írt fel a betegeknek. A fertőzőket elkülönítette az egészségesektől, lelki vigaszt nyújtott a haldoklóknak.

A magyarországi ápolóképzés egyik kiemelkedő alakja Kossuth Zsuzsanna. Ő volt Magyarország első országos főápolója, az 1848-49-es szabadságharcban szervezte a hadi sérültek ellátását. Az ápolói hivatás hitvallását a következőkben fogalmazta meg: „Egy legyen bennünk az akarat, felkeresni a szenvedést, s enyhíteni azt.

Az ápolói munka tényleg hivatás. Jelentős része az empátia, talán a szakmai felkészültség mellett ez a legfontosabb. Úgy kell ápolni, mintha a legféltettebb hozzátartozónk lenne a beteg, vagy ‒ ahogy mi is elvárnánk – ahogyan bennünket ápoljanak. Toleránsnak, együttérzőnek, türelmesnek kell lenniük. Ahogy az orvostudomány, úgy az ápolói hivatás is hatalmas fejlődésen ment keresztül. Orvosok és az ápolók egymást segítve tudnak csak dolgozni. A koronavírus-járvány alatt, a kiszolgáltatottságban felértékelődött az ápolói tevékenység, ugyanakkor az egész ellátórendszer hibái is felszínre kerültek. A pandémia hatalmas áldozatokat követelt az ápolók közül is, az egész világ megmozdult értük.

Vigyáznunk kell arra, hogy ezt a tiszteletet és hálát megőrizzük a járvány után is. Nem véletlenül nyilvánította a WHO 2020-at az Ápolók és Szülésznők Évének. Köszönjük, hogy vannak, köszönjük, hogy mindig számíthatunk rájuk!

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, life.hu, szilagyiveszprem.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2021.05.12