A normannok viking elődei a 10. században telepedtek le a mai Normandiában, majd amikor a hastingsi csatában legyőzték az angolszászokat, elkezdték kiépíteni saját kultúrájukat Anglia területén. Közben a kontinens további részei házasság révén kerültek angol uralkodói kézbe. Az első nagy ütközetekre, melyekben a franciák megpróbálták visszaszerezni a területeket, már a 12. században sor került, ám még így is maradtak angol birtokok a kontinensen.

Franciaországban akkoriban a mezőgazdaság fejletlensége és egyes területek túlnépesedése miatt sokan éheztek. A parasztok fellázadtak földesuraik ellen, az éhezők a városokba áramlottak. Az adórendszer rosszul működött. A király nem tudta központosítani hatalmát a független vagy éppen angol kézen lévő régiók miatt, ez akadályozta egységes hadsereg felállítását és működtetését is. Döntéseiben az angol királynak is tekintettel kellett lennie az ország főurainak igényeire. A hadsereget az adókból és a vámokból működtették, ezért fontos volt, hogy megtartsák a kontinens bortermő vidékeit.

VI. (Szerencsés) Fülöp (IV. (Szép) Fülöp unokaöccse), a francia nemesség által támogatott uralkodó megpróbálta a még angol kézen maradt területekre is kiterjeszteni hatalmát. Ellenfele, a Gascogne birtoklásáért kirobbant harcban III. Edward angol uralkodó volt, aki IV. Fülöp unokájaként francia királynak is kikiáltatta magát. Ezzel vette kezdetét a százéves háború a Francia Királyság és az Angol Királyság között, mely 1337-től 1453-ig tartott.

A harcok többször megszakadtak, majd újra fellángoltak. A 14. század közepén a pestisjárvány mindkét oldalon sok áldozatot követelt, de Edward 1360-ig győzedelmeskedett francia ellenfele felett. A ’70-es évek aztán francia sikereket hoztak. III. Edward és fia, a Fekete Herceg halála után újra csendesebb idők következtek, a kiskorú uralkodó helyett rokonai vették át a politikai irányítást. Franciaországban belharcok dúltak, Angliában pedig lassan rendeződött a belpolitikai helyzet. A Lancaster-ház megszilárdította hatalmát.

1415-ben az azincourt-i csatában a franciák újabb vereséget szenvedtek. III. Fülöp burgundiai herceg szövetségre lépett az angolokkal, és elfoglalták Párizst. VI. Károly francia király a troyes-i egyezmény értelmében, miután vér szerinti fiát kitagadta, lánya számára a Lancaster-házból származó V. Henriket választotta férjnek, így a trón az angol király utódait illette volna. Az angolok 1428-ban kezdték ostromolni Orléans városát, mely stratégiai szempontból fontos helyszínnek számított: ha elesik, megnyitja az utat az angol csapatok számára az ország belseje felé.

Ekkor tűnt fel Jeanne d’Arc, az egyszerű parasztlány. Gyermekkorától látomásai voltak, hangokat hallott, melyek arra biztatták, hogy harcoljon a hazája védelmében, viszont soha nem tanult katonáskodni. Megkereste VI. Károly kitagadott fiát, a dauphint, hogy beszámoljon látomásairól, és ezekre hivatkozva támogatást kérjen a harchoz, mely elhozhatja a győzelmet. Jeanne megtanult stabilan ülni a lovon és lándzsát használni, a francia trónörökös pedig katonákat adott mellé. A fiatal lány elsősorban nem hadi tudásával, hanem saját példájával, elszántságával lelkesítette a katonákat, így 1429. május 8-án sikeresen felszabadították Orléans városát.

Jeanne d’Arc seregével ezt követően sikeresen harcolt Jargeau, Beaugency, Patay városokért is. Látomásai alapján adott tanácsait figyelembe véve a franciák elfoglalták Reims-t, ahol a dauphint VII. Károly néven királlyá koronázták. Jeanne Párizs ostrománál megsebesült, majd a burgundiai herceg elfogatta, átadta Bedford hercegének, aki Rouen-ben egyházi bíróság elé állíttatta, és boszorkányság vádjával máglyahalálra ítélték, amelyet 1431. május 30-án az angolok hajtottak végre. 1456-ban pápai bizottság állapította meg, hogy a per – melyet Cauchon francia püspök vezetett, angol nyomásra – szabálytalan volt. Jeanne d’Arc-ot az egyház 1920-ban szentté avatta.

Az orléans-i szűz felbukkanása után az angol csapatok egyre jobban visszaszorultak, a burgundiai hercegség békét kötött a franciákkal, és ők is az angolok ellen fordultak. 1453-ban véget ért a százéves háború, csak Calais maradt angol kézen, közben Angliában fellángolt az újabb belső viszály, mely a rózsák háborúja néven vált ismertté.

Bogár Erika

Forrás: hu.wikipedia.org 1, hu.wikipedia.org 2, bibl.u-szeged.hu, tortenelemcikkek.hu, rubicon.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.