131

Egy elherdált gyűjtemény nyomában: a soproni ferences könyvtár kincsei


nicolaus-de-lyra-fametszeten

A II. József által szétkergetett soproni konvent legrégibb kódexei tehát töredékek formájában maradtak fenn, és ma a Soproni Levéltár kéziratainak kötéstábláin láthatók. Egy XV. század eleji Antiphonale kódexből tizennégy lapot azonosított Szendrei Janka, négy folio töredéket egy Gradualéból, egy Psalteriumból két lapot, egy másik Gradualéból hármat. Valamennyi könyv a kolostor XV. századi könyvkultúrájának emléke, s alighanem a tridenti zsinat liturgikus rendelkezései miatt lett a pergamenekből könyvkötő anyag.

Bár források vannak néhány elveszett kódexre vonatkozóan is – például Nicolaus Cimer de Cassovia soproni gvardián elvitt a zárdából egy 16 forint értékű breviáriumot, amelyet Székesfehérvárra hurcolt –, ezeknek ma már nyoma sincs. Így időrendben a többi, a soproni ferencesek széthordott könyvtárából fönnmaradt kötet már nyomtatvány. A legrégebbi két kötet Nicolaus De Lyra (?1270-1349) ferences szerzetes szentbeszédeinek kiadása 1477-ből. Az impozáns, folio méretű kötetek középkori fatáblás, vaknyomásos kötése is megmaradt, még ha megrongálódott formában is. Jókora koptatók és csatok védték a könyvet. A könyv néhány iniciáléját nagy műgonddal díszítették, és az ismeretlen illuminátor még lapszéldíszeket is rajzolt a híres francia exegéta munkájára. A köteteket Strassburgban nyomtatta Henricus Ariminensis és Georg Reyser. A kiadás megmaradt példányai – ritkaságuk miatt – vagyonokért cserélnek gazdát, ha elvétve felbukkannak egy-egy aukción. A sorozat két kötetét 1787-ben sikerült megmentenie a mariánus ferenceseknek az államosítás elől. Szintén korai ősnyomtatvány Jacobus de Voragine Legenda aureájának 1478-as, nürnbergi editiója. Ez a könyv az ezerötszázas években már Sopronban volt, később került a pápai kolostorba, majd ismeretlen úton Jankovich Miklós gyűjteményén keresztül a Széchényi Könyvtárba.

bences-templom-sopron

Káptalani terem a ferencesek egykori templomában (Thúry György Múzeum CC BY-NC-ND)

Szerencsés módon őrizték meg a mariánus ferencesek a dominikánus Antoninus Florentinus (1389-1459) Summáját. Ennek a három, 1486-ban, Nürnbergben, Kobergernél nyomtatott kötetnek több érdekessége is van. Az egyik, hogy bejegyzése jóvoltából tudni lehet, mikor, kinek az ajándékaként került a soproni kolostor könyvtárába. Az adományozó a pulkai Leuttackher István volt (Stephanum Leuttackher de Pulka), aki 1495-ben adta a könyveket a konventnek. Az első rész utolsó lapja további meglepetést tartogat. Ez a bejegyzés ugyanis arra utal, hogy a könyvet 1524-ben épp frater Christophorus hitszónok használta – jó eséllyel ugyanaz a szerzetes, akit protestantizmussal vádoltak, és aki később királyi szónok lett. Siennai Szent Bernardin nagyböjti beszédeinek 1490-es baseli kiadását 1594-ben kapta a soproni rendház ajándékba. Valószínűleg az abolitio elől menekítették a Szűz Máriáról nevezett rendtartomány központjába, a pozsonyi kolostorba. Ez azonban nem jelentett hosszú biztonságot a könyv számára, hiszen ma a Pozsonyi Egyetemi Könyvtár őrzi. Talán a szerzetesrendek felszámolásakor került oda.

kecske-templom

A Kecske-templom képeslapon (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)

Nagyon valószínű, hogy a gyulafehérvári Batthyáneum egyik 1499-ben, Hagenauban nyomtatott Temesvári Pelbárt kötete, a nagyböjti szentbeszédeket tartalmazó Sermones quadragesimales is a soproni ferencesekhez köthető, hiszen bejegyzéséből ez derül ki. Az is lehetséges, hogy maguk a ferencesek adományozták Batthyány Ignác erdélyi püspöknek, aki németújvári születésűként jó kapcsolatot ápolt a ferencesekkel, és sokat igyekezett tenni az egyes kolostorok megmaradása érdekében. Időrendben a következő kötet Bernardinus de Bustis ferences szerzetes Szűz Mária ünnepeire mondott szentbeszédeit tartalmazza. A könyvet 1502-ben nyomtatták a Clein nyomdában, Lyonban. Kakas János pécsi kanonok vásárolta Krakkóban, ahol tanulmányait folytatta. A soproni kolostorból a rendház feloszlatását követően az Egyetemi Könyvtárba került, ott őrzik ma is.

kodexveret

Kódexveret (Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár)

Nincs biztos adat rá, de az Egyetemi Könyvtár másik két kötete is valószínűsíthető, hogy ugyanezen az úton került el Sopronból. Mindkettő ferences szerző műve. Az első Szent Bonaventura Lombardus Petrushoz írt kommentárja, amely 1510-ben, Lyonban jelent meg; a másik Rotterdami Erasmus Újszövetség fordítása, amely Baselben látott napvilágot 1516-ban. Eredetileg mindkét kötet egy soproni polgár, Ambrosius Salther tulajdonában volt. Egy 1525-ben, Velencében nyomtatott Zágrábi diurnale is a soproni kolostoré lehetett, igaz, a bejegyzés dátuma „csak” 1662-es. Ma a Páduai Szemináriumi Könyvtár őrzi. Jól látható, hogyan került ebek harmincadjára az ország egyik nagy múltú, középkori könyvtára. A régi kötetek közül eredeti tulajdonosaiknál napjainkban mindössze öt darab van, s még a XVIII. századi kiadványok is szétszóródtak, hiszen ezek közül ma csupán öt könyv található meg a ferencesek könyvtáraiban. Az 1787-ben elvett kolostort bérbe adták, a középkori templomból magtár lett, és amikor 1802-ben ismét egyházi kezelésbe került, nem a ferenceseknek adták, hanem a bencéseknek. Igazi felvilágosodott történet…

Címlapkép: Nicolaus de Lyra fametszeten (Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár)

Fáy Zoltán
Forrás: forumhungaricum.hu

2021.05.07