76

Megkezdi működését a Magyar Televízió

Ezen a napon történt: 1957. május 1. ‒ Sulyok Attiláné írása

magyar-televizio

1957. május elsején hivatalosan elkezdődött a magyar televíziózás. Központi határozatra már 1956 tavaszától voltak kísérleti adások Budapesten, keddi és pénteki napokon, 1957. február 23-án aztán beszüntették a próbaadások sugárzását, ettől kezdve „élesben” mentek a műsorok.

Az első tévéközvetítés a május elsejei felvonulásról történt – természetesen – fekete-fehérben. Előbb volt hazánkban tévékészülék, mint tévéadás, később az első színeseket egy Trabant áráért adták. Nagyon érdekes pillanatoknak lehettünk tanúi a hazai televíziózás történetében, érdemes kicsit részletesebben megnézni őket. Paul Nipkow Németországban már 1884-ben feltalálta a képfelbontás elvét, a katódsugárcsövet pedig Karl Ferdinand Braun fejlesztette ki 1897-ben, a modern televíziózás egyik úttörőjének mégis a fizikus Tihanyi Kálmán tekinthető. A felvidéki magyar feltaláló 1924-ben jött rá a katódsugárcsövek újszerű felhasználására. Később kitalálta a plazmatévék előfutárát, a lapostelevíziót, melynek gyártását Magyarországon tervezte beindítani. A hadititoknak számító találmányait azonban nem adta oda a németeknek, ezért bebörtönözték. 1929-ben Alexander Graham Bell laboratóriuma aztán már bemutatta a színes televíziót.

Hazánkban évtizedekkel később indult a televíziós műsorközvetítés, mint Európa több országában, ahol már az 1930-as években működött. Magyarországon 1953. január 23-án született döntés a televíziózás megindításáról, hozzájárultak a Magyar Televízió Vállalat megalakulásához. Az Orion Rádió és Villamossági Vállalatot bízta meg a Minisztertanács, hogy kezdje meg a televízió gyártásának előkészületeit. Eleinte egy 14x18 cm-es képméretű vevőkészüléket fejlesztettek ki. A televíziós adás elindításának feladata a Posta Kísérleti Intézetéé lett. 1953-ban még állóképeket sugároztak, a következő évben azonban a Széchenyi-hegyen lévő stúdióból, illetve az első, ideiglenes antennáról már mozgóképes adást is közvetítettek. A naponta sok órán át sugárzott monoszkóp képét előállító röntgenkészülék komoly háttérsugárzást okozott. Az adást úgy kellett beállítani, hogy Rákosi elvtárs otthonában optimális legyen a vétel.

A hazai televíziózás igazi története 1954. január 20-án kezdődött az M1, Magyarország első televízióadója kísérleti adásainak beindulásával. 1955 nyarán is volt kísérleti adás: a képernyőn megjelent a Mágnás Miska című film részlete, utána a Magyar Filmhíradó, végül az első bemondónő, Mednyánszky Ági. A Rádió székházában két fővel megalakult a televíziós főosztály. 1955 áprilisában a Szabadság téri Tőzsdepalota egyik szárnyába fokozatosan betelepült a Televízió, és megkezdődött a stúdiók kialakítása. 1956-ban megkezdődött a televíziógyártás is: az Orion már gyártotta az első készülékeket, megszületett az AT501 prototípusa, melynek hamarosan megkezdték a sorozatgyártását. A forradalom után a szocialista vezetés számára olyan fontossá vált a televízió elterjesztése, hogy lehetővé tette külföldi import alkatrészek beszerzését. Megengedték, hogy az Orion mellette 1958-ban a székesfehérvári Vadásztölténygyár (Videoton) is gyártson tévéket az igények kielégítésére. Hihetetlen gyorsan létrehoztak egy televíziógyártó részleget, az országban először nagy méretű képcsővel készítették a készülékeket. Az iskolák közben százával bocsátották ki a képzett elektronikai műszerészeket.

orion-at501-tv

A Pollack Mihály téri Rádió- és Televíziótörténeti Múzeumban bárki megnézheti az első magyar gyártású tévékészüléket. Az Orion AT501-es (a fenti képen) szekrénye valódi diófából készült, 43 centiméteres (17 col) képátlója ellenére 35 kg-ot nyomott. Nemhogy távirányítója, de még csatornamemóriája sem volt, a rádióhoz hasonlóan tekerővel kellett megtalálni rajta az adást. A Videoton első készüléke, a Munkácsy 53 centis (20 colos) képernyőméretével prémiumkészüléknek számított. Már távirányítót is gyártottak hozzá (bár elég nehéz volt beszerezni), de csatornát ezen a típuson sem lehetett váltani, csak a hangerőt és a fényerőt lehetett tekergetni. Ehhez árultak először olyan előtétfóliákat is, melyek „színessé” tették a műsort azzal, hogy felül kékes, középen barnás, alul pedig zöldes árnyalatot adtak a képnek. A kezdeti típusok képernyője elé vastag plexilapot szereltek, mert a korai képcsövek még nem voltak robbanásbiztosak (az 1965-ös Orion lett az első, mely már biztonságos képcsővel készült). Használaton kívül a képernyőt tolóajtóval lehetett eltakarni.

1957. február 23-án a 94 m magas, 11 emeletes, szabadság-hegyi 1 kW-os adóról megindult az 50-90 km-es körzetben fogható kísérleti adás, heti két napon, zenei és irodalmi műsorokkal. Ekkor kezdődött meg a műsorszolgáltatás, a próbaadások innentől kezdve „élesben” mentek. Megérkezett az első PYE közvetítőkocsi, mely mikrohullámú adójával már 20-30 km távolságban játszódó események továbbítására is alkalmas volt. A Magyar Televízió hivatalosan az 1957. május elsejei felvonulás közvetítésével kezdte meg adását (a lenti képen). A legelső hazai tévéműsor a felvonulási ünnepség és a Hősök terén rendezett MSZMP-nagygyűlés volt, melyről fekete-fehér és színes filmhíradó is készült. Az új közvetítőkocsival és négy kamerával adtak élő közvetítést. Az 1956-os forradalom leverése óta először lépett a nyilvánosság elé Kádár János, és ünnepi beszédet mondott. A legkorszerűbb technikával akarta jelezni az ország és a világ felé, hogy Magyarországon nyugalom van. A Magyar Rádió és Televízió ekkor kezdte rendszeres műsorsugárzását. Ez a dátum azonban – a készülékekkel rendelkezők alacsony száma miatt – inkább elvi jelentőségű.

elso-tv-adas-1957-majus-1

1957 tavaszától az adásnapok számát heti háromra emelték, két napon filmet, egy napon pedig színházi előadást vagy sportműsort sugároztak. Az első színházi közvetítés az Operaház Bánk bán előadása volt, május 9-én pedig közvetítették a Párizsi Jégrevü műsorát a Fővárosi Nagycirkuszból. Kezdetben a műsorok zöme élőben ment vagy filmre készült, más képrögzítési technológia még nem létezett. Július 11-én állt először a kamera elé Tamási Eszter, majd az új bemondónő, Takács Marika, néhány év múlva pedig Kudlik Júlia. A televízió közösségi esemény lett: a készülékkel rendelkező családoknál összegyűltek a szomszédok is. 1957 augusztusában a Magyar Rádió nevét Magyar Rádió és Televízióra változtatták. December 31-én az első élő szilveszteri kabarét Horváth Tivadar és Várkonyi Zoltán rendezte. 1958-ban jelentkezett az első tv-híradó és a Telesport. Augusztusban került először képernyőre Vitray Tamás, majd az első férfi bemondó, Varga József. Novemberre elkészült a 240 négyzetméteres nagystúdió. A heti adásidő még csak 20 óra volt. Bevezették a havi 50 Ft kötelező előfizetési díjat, a tv-előfizetők száma ekkor még épphogy csak meghaladta a hétezret .

A Misinatetőn elhelyezett adó révén 1959-től Pécsen és környékén is lehetett venni az adásokat. Ebben az évben már 12 tévéjátékot és 120 filmet láthattak a nézők, folyamatosan nőtt az előfizetők száma. A davosi Európa-bajnokság közvetítésével kedvenc sportággá vált a műkorcsolyázás. 1960-ban a Videoton bemutatta első önálló fejlesztésű, Tavasz típusú készülékét. Az Orion gyárban elkészült a 400.000-edik tévékészülék, melyből 53 ezer exportra került. Heti ötre emelték az adásnapok számát, a sugárzás hétfőnként és péntekenként szünetelt. (Ha nemzeti ünnep esett hétfőre, akkor volt adás, és előfordult, hogy fontos sportmérkőzést közvetítettek szünnapon.) Az országos lefedettségre azonban még másfél évtizedet várni kell. Augusztus 20-án megkezdte próbaadását a 64 m magas kékesi adótorony, majd hamarosan a kab-hegyi adó. Élőben közvetítették a római olimpia eseményeit.

videoton-super-color-tv

1962 tavaszán működésbe lépett a TV szinkronstúdiója. Ez az év hozta az addigi legnagyobb műszaki teljesítményt, a chilei labdarúgó-világbajnokság közvetítését. Az 1964-es tokiói olimpiát már műholdas kapcsolaton át sugározta a tévé, melynek képei részben repülőgépen, részben (először) műhold révén jutottak el a magyar nézőkhöz. 1967-ben ünnepelték az egymilliomodik előfizetőt. Az abban az évben a Népstadionban megrendezett magyar-szovjet labdarúgó-mérkőzésen dolgoztak először kézi kamerával, amelynek súlya ekkor még 17 kg volt. A Ki mit tud? adásaiban alkalmazták először a drót nélküli mikrofont, a mikroportot. 1968-ban a mexikói olimpiáról már 48 órányi közvetítést láthattak a nézők. Heti hat napra bővült az adásidő, a hétfői szünnap azonban egészen 1989-ig megmaradt. Megalakult az MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpontja, hogy felmérhessék a közönség véleményét, rétegződését.

Az első színes adásokra egy évtizedet kellett várni, a kontinensen először a BBC kezdett rendszeres színes adást sugározni 1967-ben. Magyarországon 1968. április 4-én mutatták be az első színes filmet a televízión. Hamarosan beindultak a rendszeres kísérleti adások. 1969. április 5-én sugározták az első színes adást, melynek rendezője Horváth Ádám volt. Majd 1970-ben került sor az első élő, színes helyszíni közvetítésre az április 4-i díszszemléről. A színes műsorok indulásakor nálunk még nem gyártottak színes tévét, francia importból származó készülék kellett a vételhez. 1969-ben aztán megjelent az Orion Colorion, majd a 70-es években az Orion Munkácsy Color és a Videoton Color Star (A fenti képen). Ezek akkor 26 ezer, illetve 20 ezer forintba kerültek, ami egy átlagember 6-8 havi keresetét jelentette. Később, a nyolcvanas évek közepén egy nagyképernyős tévé 45 ezer forintba került, ami alig maradt el egy új Trabant árától.

takacs-marika-lenard-judit-tamasi-eszter-varga-jozsef1971-ben elindult a televízió második csatornája is, melyen már gyakrabban mentek színes műsorok. A színes tévék forgalma egy év alatt megháromszorozódott. A műsorfolyam negyedét a politikai műsorok tették ki. Az előfizetők száma ekkorra már közel kétmillióra rúgott. 1972 ugrásszerű fejlődést hozott: munkába állt az új színes közvetítőkocsi és az öt kamerával működő IV. stúdió. Az innen közvetített első műsor a szilveszteri gálaest volt Gina Lollobrigida fellépésével. A legnézettebb műsorok a Ki mit tud?, a Bors sorozat, a Híradó és A Hét voltak. Innen már állandó jelleggel sugárzott – heti négy napon át – a 2. program. 1974-ben különvált a Magyar Rádió és a Magyar Televízió. Országszerte új adótornyokat helyeztek üzembe. 1975 augusztusában a Széchenyi-hegyen a régi, 11 emeletes épület mellé egy 150 méter magas, vasszerkezetű, nagyobb antennatornyot építettek, a Kékestetőn 1981-ben avatták fel az új adóállomást. 1976-ban megkezdte munkáját a szegedi és a pécsi körzeti tévéstúdió. A vidéki városokban már több lett a bejelentett televízió-, mint a rádiókészülék. Ekkor már délután fél 5-kor kezdődött az adás. Megtörtént az első Forma-1-es közvetítés is Monacóból.

1980-ban a legnépszerűbb műsorokat már közel 3 millióan nézték, átlag minden második családnak volt tévéje. Az 1. műsor majdnem az egész ország területén, a 2. adás csak a 70%-án volt vehető. Az adásidő nagy részében hazai műsorokat sugároztak. A 80-as években számos magazinműsor indult: Ablak, Autó-motorsport, Cimbora, Fókusz, Kalendárium, Panoráma, Parabola, Természetbarát, Tízen Túliak Társasága. Az összes adásidő mintegy felét a filmek tették ki. Előfordult, hogy áramtakarékossági okokból korlátozták az adásidőt. Az esti műsor csak 22 óráig tarthatott, a délelőtti sugárzás pedig elmaradt. A heti műsoridő 1986-ban már meghaladta a 100 órát. 1987-ben az előfizetők száma átlépte a 3 milliót, a 70 éven felüli nyugdíjasoknak nem kellett fizetni érte. Elkezdődött a digitális televíziózás fejlesztése. Már külföldi származású árucikket is lehetett reklámozni, és a külföldi tévések külön forgatási engedély nélkül dolgozhattak hazánkban. 1988-ban öt földrész 34 televíziója közvetítette Budapestről a műkorcsolya-világbajnokságot.

1989 elejétől végre műsornap lett a hétfő is. Az 1. program már egész napos volt, a 2.-on 17 órától folyt az addiginál önállóbb műsor. Ekkor a Híradó 6 millió, a Panoráma és az Ablak 3 millió nézőt vonzott. Az év utolsó napjaiban az ország történelmi események szemtanúja lehetett, a romániai Ceausescu-rendszer összeomlását közvetítették egyenes adásban. Ez évben jelentkezett az első magántelevízió és az első reggeli műsor is Magyarországon, a Nap TV. A közösségi antennák a nyolcvanas években jöttek divatba, elsősorban azért, hogy egy magas tetőantennáról szétosszák a magyar mellett a környező országok tévéprogramjait. A 80-as évek végén a lakótelepeken megjelentek az első parabolaantennák. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán bevezették a tévés szerkesztők és újságírók oktatását.

1997-ben indultak a kereskedelmi országos tévék, a TV2 és az RTL Klub. Ekkor megszűnt a Magyar Televízió 2. programjának földi sugárzása, ettől kezdve csak műholdról lehetett fogni. Már a rendszerváltás előtt elérhetővé váltak az első külföldi tévécsatornák műsorai műholdon át. Megjelent az amerikai HBO mozicsatorna, melynek filmjeit kezdetben videókazettákról sugározták, szinkron helyett sokszor hangalámondással. A földi sugárzású analóg tévét 2013 októberétől az országban a digitális technika váltotta fel. Mára már több mint 120 magyar nyelvű csatorna szórakoztatja a tévénézőket.

A legalsó képen állnak Takács Marika, Lénárd Judit és Tamási Eszter, előttük pedig Varga József ül.

Sulyok Attiláné

Források: mek.oszk.hu, mmi.elte.hu, origo.hu, 24.hu, users.atw.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép.

2021.05.01