William Shakespeare azon kevés drámaírók egyike, akik a komédia és tragédia műfajában is kiemelkedőt alkottak, bár esetében régóta vita tárgyát képezi, hogy a nevéhez köthető drámák valójában az ő, illetve egyetlen szerző munkái-e. Életét a hiányos források miatt nehéz nyomon követni, annyi bizonyos, hogy Stratford-upon-Avon-ban született, és ott is hunyt el 1616-ban, ezért kaphatta a Bard of Avon (Avon Dalnoka) megtisztelő címet. Szülőhazájában A Bárdként (The Bard), a nemzet dalnokaként tisztelik. Felesége Anne Hathaway volt, három gyermekük született. Hamnet nevű fiukat tizenegy éves korában elvesztették, feltételezik, hogy korai halála közrejátszhatott a Hamlet megírásában.

Shakespeare színháza, a Globe Theatre London első állandó színházának utódjaként jött létre. Elődje A Színház (The Theatre) nevet viselte, 1576-ban nyílt meg Shoreditch-ben, itt lépett fel Shakespeare társulata, a Lord Chamberlain’s Men (Chamberlain fiúk) csoport is, ahol színészként és dramaturgként tevékenykedett. Amikor a társulatnak távoznia kellett, mert lejárt a földterület bérleti szerződése, az épületet 1599-ben a Temze túlpartjára költöztették, és saját faanyagából újra felépítették. Akkor kapta a Globe (Földgolyó) nevet. „Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő”, írta Ahogy tetszik című drámájában.

A nyolcszögletű épület oszlopos színpadának hátterében helyet kapott egy öltözőfülke, itt játszották a szobajeleneteket. Balkonszerű tetejét a zenekar foglalta el, de ez volt az erkély is a Rómeó és Júlia előadása alatt. A tetőt „mennyországnak” nevezték, a színpad alatt pedig a „pokol” névvel illetett süllyesztő helyezkedett el. Az előadások jelentős része középen folyt. A telt ház esetén háromezer fő befogadására alkalmas épületben délután kettő és öt óra között szünet nélkül játszottak férfi színészek. A női szerepeket fiatal fiúk alakították.

Az egyik legsikeresebb előadást, Shakespeare VIII. Henrik című drámáját játszották éppen, amikor színpadi ágyútűz miatt 1613. június 29-én leégett az épület. Szerencsére a balesetnek nem volt áldozata. Ismételt felújítását követően, 1642-ben a puritánok a többi londoni színházhoz hasonlóan bezárták. A ma a London Bridge és a Tate Galéria között álló épület a Sam Wanamaker amerikai színész-rendező-producer által létrehozott alapítvány segítségével készült el, az eredeti színház másolataként. 1997-ben nyitották meg. Az előadásokat ma is Shakespeare szellemében rendezik, alig használnak hangosítást, világítást, kevés a díszlet és a kellék. Ennek ellensúlyozására kerültek be annak idején a részletes instrukciók, leírások a drámákba.

Életének utolsó évében Simon Forman (1552-1611) asztrológus írásban rögzítette benyomásait a Globe-on látott darabokról, a Cymbeline és a Téli rege mellett a Macbeth-ről is írt. Színházi babonák szerint Macbeth nevének kiejtése balszerencsét hoz, ezért a művet a „skót darabként” emlegetik, mivel a középkori Skóciában játszódik. Macbeth, Duncan király hadvezére egy győztes csata után három boszorkánnyal találkozik, akik azt jósolják neki, hogy a király megjutalmazza, és ő maga is király lesz.

Macbeth – hogy a jóslat minél előbb teljesüljön – elhatározza, hogy megöli a várában vendégeskedő királyt. Amikor ő már meghátrálna, a felesége mégis ráveszi a gyilkosságra. A király fiai elmenekülnek. Erre kényszerül Macbeth harcostársának, Banquo-nak fia is, miután az új, hatalmát féltő király saját barátját is megöleti. Macduff, egy másik főúr, akinek családját Macbeth parancsára kiírtották és Malcolm, Duncan király fia bosszúra készül. A boszorkányok újabb jóslata szerint Macbethet csak olyan ember ölheti meg, akit nem anya szült. Így ő, bár alattvalói sorra elhagyják, mégis nyugodtan készül a döntő csatára. Lady Macbeth, lelkifurdalástól gyötörve, öngyilkosságot követ el. Macbeth sorsa is beteljesedik, amikor Macduff párbaj közben elmondja neki, hogy őt idő előtt kivágták az anyja hasából.

Shakespeare drámáit a mai napig játsszák a világ színházaiban, és sokat film feldolgozás formájában is bemutattak. A Macbeth-ből 1971-ben Roman Polanski rendezésében, John Finch főszereplésével készült film, mely elnyerte az Amerikai Filmkritikusok díját a Legjobb film kategóriában.

A darabot 1996. február 9-i bemutatóval, négyszereplős változatban, a Kecskeméti Katona József Színházzal együttműködve műsorára tűzte a Győri Nemzeti Színház Padlásszínháza is. A szomorújátékot Kiss Csaba rendezte, és több díjat nyert. A televízióban is bemutatott dráma címszerepében Horváth Lajos Ottót láthatták a nézők, Lady Macbeth-et Nyakó Júlia személyesítette meg.

Bogár Erika

Felhasznált irodalom: Vajda Judit: A Globe története olyan kalandos, mint egy Shakespeare-darab, shakespearedocumented.folger.edu, Simon Forman dokumentum, mek.oszk.hu, en.wikipedia.org, Shakespeare Globe színháza, Shakespeare színháza, en.wikipedia.org, shakespearesglobe.com, en.wikipedia.org, William Shakespeare: Macbeth

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.