A két férfi szinte egy időben látta meg a napvilágot: Hanna 1910-ben a nyugati parton, Barbera pedig a keleti parton, olasz bevándorló szülők gyermekeként, hogy három évtized múlva találkozzanak, és beírják magukat a rajzfilmkészítés történetébe.

A fiatal Joe rajztehetsége már a brooklyni katolikus iskola diákjaként megmutatkozott, ekkor még főleg a Bibliában található képeket másolta. A középiskolában boksztehetségként is kitűnt, közben kifutófiúként dolgozott egy szabónál. Kikerülve az iskolapadból banktisztviselőként kapott állást, de a nagy gazdasági világválság hamarosan közbeszólt. Rajzokat küldött újságoknak, jelentek meg képregényei a Collier’s magazinban, majd rajzfilmstúdióknál is próbálkozott. Walt Disney maga is válaszolt neki, felajánlotta, hogyha New Yorkba utazik, személyesen fogja hívni Barberát. A hívás azonban elmaradt, de végül a Metro-Goldwyn-Mayernél az animációs részlegen kapott lehetőséget.

Hanna 1937-ben érkezett, éppen Barbera íróasztalával szemben kapta meg a sajátját. Hamar barátság és alkotó munkakapcsolat szövődött közöttük, amelynek első eredménye az 1940-ben bemutatott Casper és Jinx, vagyis ahogy később nevezték őket, Tom a macska és Jerry az egér. A klasszikus macska-egér konfliktusból jó dramaturgiával és sikeresen eltalált gegekkel a maximumot hozták ki, és bár a kisfilm egyetlen estés kísérlet volt, olyan sikert aratott, hogy a stúdió úgy döntött, érdemes szériává nyújtani. Így született Tom és Jerry. Már ekkor kitűnt, hogy Hannának inkább a humor, Barberának pedig a meseszövés és a rajzolás az erőssége. 17 éven át, 1957-ig 114 epizód került le a rajzasztalról, s közben nemcsak közönségkedvenccé, hanem az animációs rövidfilmek és a rajzfilm műfaj klasszikusaivá is váltak. 1943 és 1952 között összesen 7 Oscar-szobrot gyűjtöttek be a legjobb animációs rövidfilm kategóriában.

A Metro-Goldwyn-Mayer 1957-ben bezárta az animációs részlegét, ezzel kezdődött igazán a szerzőpáros valódi karrierje. Megalapították a Hanna-Barbera Productions-t. Épp jókor, mert a televíziózás egyre népszerűbbé vált, és adta magát, hogy az addig csak moziban vetített rajzfilmes műfajt a televízióban is megjelentessék. Itt azonban hétről hétre kellett valamit produkálni, teljesen más volt, mint a mozis változat. Ez a magyarázata annak, hogy megférhettek Walt Disney mellett. A Hanna-Barbera megtalálta a piaci rést, kizárólag televízióra szánt animációs rövidfilmeket készített. A stúdió gyors fejlődésnek indult. Foxi Maxi, Maci Laci, Magilla Gorilla, Turpi úrfi, Inci és Finci, Spike és Tyke sikere megerősítette a vállalkozásukat.

Az első igazán nagy dobásuk azonban az 1960-ban bemutatott két kőkorszaki szaki története. Elképesztő sikere mellett mérföldkövet raktak le, hiszen a Flintstones volt az első tévés rajzfilmsorozat az USA-ban, amelyet főműsoridőben sugároztak. Elsőként emberi alakok voltak a szereplői, egy-egy epizódja pedig hosszabb az addig megszokott 6-7 percnél. A karaktereknek, a poénoknak hála a leghosszabb ideig képernyőn lévő animációs szériává emelkedett, és összességében is a legsikeresebbnek számított. A világ 80 országában sugározták a televíziók. Itthon Romhányi József rímekbe szedett, zseniális magyar szövegeinek és a telibe talált szinkronhangoknak köszönhetően hosszú ideig népszerű maradt. Generációk nevettek a verses poénokon és a tökéletes jellemrajzokon. Az „elsőséget” csak 1996-ban sikerült elragadni a Simpson családnak.

A Hanna-Barbera stúdió igazi nagyüzem lett: 300 sorozatot gyártott, összesen 3000 epizóddal. Sikerük többek között abban állt, hogy meglehetősen sok különböző témát dolgoztak fel „népnevelő” utalásokkal, tanulságokkal, de vicces formában. Huckleberry Finn kalandjai, a Fantasztikus négyes, a Jonny Quest, a Jetson család vagy a Scooby-Doo ugyanúgy megszólították a kalandok szerelmeseit, mint a szuperhős rajongókat vagy a sci-fi imádókat. A nyolcvanas években a „szmörfök” (The Smurfs), vagyis a Hupikék törpikék lettek a szerzőpáros legkedveltebb figurái.

Az 1990-es évek elejéig gyakorlatilag a világ minden tájára eljutottak produkcióik. A legnépszerűbbekhez új epizódok is készültek. 1991-ben azzal, hogy a Turner Broadcasting megszerezte a jogot a régi szériák ismételt bemutatására, új korszak kezdődött új ötletekkel, új tehetséges animátorokkal. 1992-ben indították el a Cartoon Network-öt, az első 24 órás csatornát, mely kezdetben épp a Hanna és Barbera által korábban gyártott rajzfilmek újrabemutatásán alapult. De képesek voltak az innovációra is, következő sorozataik (Johnny Bravo, Boci és Pipi, Én vagyok Menyus, a Pindúr pandúrok vagy a Bátor, a gyáva kutya) már egy újabb generációt szólítottak meg.

A Hanna-Barbera Productions hivatalosan 2001-ben szűnt meg, a 90 éves William Hanna halálával. Joseph Barbera ugyan tovább dolgozott(!), de végül 95 évesen, 2006-ban ő is elhunyt. Mindketten magas kort élhettek meg, amelyet bearanyozott hatvan évnyi barátság és gyümölcsöző munkakapcsolat. Halálukkal egy korszak véget ért, de hatalmas kincset hagytak hátra, több generáció gyermekkorát színesítették. Az Oscar-díjak mellett számos Emmy-díjban, tévés kitüntetésben részesültek, és az amerikai tévés hírességek csarnokában is örökös tagságot kaptak. Barbera 1994-ben írta meg önéletrajzát Életem a rajzfilmben (My Life in Toons) címmel. Emléke, emlékük alkotásaikban él tovább.

SzaSzi

Források: wikipedia.org, imdb.com, kidswb.com, nrm.org, ectopolis.hu, cultura.hu, mafab.hu

A képek a flickr.com és a Wikimedia Commons gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép.