Andrzej Sapkowski: A tó úrnője

Könyvkritika

andrzej-sapkowski-a-to-urnoje

Mindig furcsa érzés, amikor az olvasó egy történet végére ér, különösen igaz ez akkor, ha az adott történet befejezése magának egy sorozatnak a végét is jelenti egyben. A szláv mitológiára épülő Vaják-saga 1986-ban indult világhódító útjára, bár akkor még kevesen gondolták volna, hogy eljön majd a nap, amikor az addig szinte ismeretlen lengyel fantasy-író által megteremtett Ríviai Geraltot emberek milliói fogják rajongani.

A szörnyvadász vaják kalandjait közel háromezer oldalon követhetjük nyomon, novellákból és regényekből ismerjük meg múltját és jelenét, életfilozófiáját és kapcsolatait a sorozat többi szereplőjével. Andrzej Sapkowski ugyanis nem egy csekély intelligenciájú, oktalan harcosról szóló kalandregényt nyújtott át az olvasóknak, hanem egy komplex karakterekkel, többrétegű cselekménnyel és nem utolsósorban egy mesterien felépített világgal rendelkező epikus fantasyt. A tó úrnője a Vaják-saga záró kötete, amelyből végre megtudhatjuk, hogyan végződik Geralt, Ciri és Yennefer históriája.

A cselekmény in medias res kezdődik egy Camelotba tartó lovaggal, amely elsőre meglepő és  zavaró is egyben, hiszen nemcsak, hogy a lovagot nem ismerjük, de egyértelművé válik számunkra, hogy az író közel sem ott folytatja a történetet, ahol az a Fecske-torony végén abbamaradt. A különös stílus és helyszínváltás miatt olybá tűnhet, hogy nem is a Vaják-sorozat egy részét tartjuk a kezünkben, azonban Ciri színrelépése meggyőz ennek az ellenkezőjéről, és amikor mesélni kezd – úgy a hirtelen felbukkant lovagnak, mint nekünk –, kikristályosodnak előttünk az előző regény óta eltelt idő eseményei.

Miután a befagyott tó felszínén vívott harcok után, Bonhart elől menekülve Ciri átlép a Fecske-torony kapuján, egy párhuzamos világban találja magát, olyan tündék között, akik látszólag mindent tudnak róla és származásáról. Miközben a különös világ rejtélyeit próbálja megérteni és megfejteni, saját világában változatlanul folyik a keresés utána. Az elvetemült mágus, Vilgerfortz kísérleti nyúlként akarja használni, a nilfgaardi császár házasságra akarja kényszeríteni, a varázslónők titkos páholyának pedig szintén megvan a maga célja a cintrai trónörökössel.

A Kontinensen dúló háborúról, valamint Geraltról és Yenneferről olyankor tudunk meg dolgokat, amikor Sapkowski – Ciri elbeszélését megszakítva – ezeket helyezi előtérbe egy rövid időre. Annak ellenére, hogy így átfogóbb képet kapunk a Kontinensen zajló eseményekről és azokról a karakterekről, akiket már az első novellák óta nyomon követünk, a nézőpontváltások olykor a történet kárára mennek, megszakítják a cselekmény lendületét, a könyv végére érve pedig érezhető lesz, hogy A tó úrnője kissé túl lett írva.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Vaják-saga utolsó kötete egy rossz könyv lenne. Sapkowski a tőle megszokott hozzáértéssel fonja össze az előző részek cselekményszálait, sorban varrja el azokat úgy, hogy közben egyetlen apróságról sem feledkezik meg. Visszatérnek az előző részek helyszínei és szereplői, még a fő történetfolyam szempontjából jelentéktelen karakterek is méltó lezárást kapnak. És bár részben ezek miatt érezhetjük úgy, hogy a regény hosszabb a kelleténél, egyfajta elégedettséggel tölthet el a tudat, hogy még egyszer utoljára „találkozhattunk” ezekkel a karakterekkel.

Itt fontos megemlíteni a regény egy másik érdekességét is, mégpedig azt, hogy a kelet-európai mitológiák mellett az író ennél a kötetnél sokat merített az Artúr-mondakörből is. A regény elején felbukkanó lovag egy remek példája ennek, és habár hasonló utalások az előző részekben is voltak, A tó úrnőjében jóval több van ezekből. Az, hogy az eredetileg szláv mítoszokra és legendákra építő sorozatnak mennyire áll jól ez a stílusváltás, ízlés kérdése, viszont tény, hogy az író remekül hozzáigazította ezeket az általa megalkotott, komplex világhoz, így nincs komolyabb ok az aggodalomra.

Andrzej Sapkowski Vaják-sagája a maga nemében egyedi és felejthetetlen fantasy eposz. Egy olyan regényfolyam, melynek hullámain egy olyan világba juthatunk, ahol szörnyek járják az éjszakát és hadseregek dúlják fel a földeket, ahol a háttérből mágusok és varázslónők irányítják a történelem alakulását, a mágia és kard mesteréről, a mutáns szörnyvadászról pedig lassan kiderül, hogy több emberség szorult belé, mint azt elsőre gondolnánk.

1986-ban talán még senki sem tudta, hogy milyen sikereket ér majd el a lengyel Andrzej Sapkowski a vajákról szóló történeteivel, hogy negyed évszázaddal később világszerte ismert lesz, azonban több mint három évtizeddel később biztosak lehetünk abban, hogy Ríviai Geraltot egyetlen fantasy olvasó sem fogja hamar elfelejteni.

Andrzej Sapkowski Vaják-sorozatát számos nyelvre lefordították, és 2020-ig több mint 50 millió példányt adtak el belőle világszerte. A Vajákból nagy sikerű videójáték-trilógiát fejlesztett a lengyel CD Projekt, ezek közül a legismertebb a 2015-ben megjelent The Witcher 3: Wild Hunt. 2019-ben a Netflixen debütált a 8 részes The Witcher (Vaják) című sorozat is Henry Cavill, Freya Allan és Anya Chalotra főszereplésével.

Varga Gábor
Forrás: olvasoterem.com

2021.03.25